"Nekem szerencsém volt." - mondja nevetve. Régóta ismerem őt. Mások számára talán kicsit fura, nekem fel sem tűnt, hogy más. Én őt ilyennek ismertem meg és fogadtam el, és szerettem meg.  Amikor ő született, majd öt évtizede, szinte semmit nem tudtak erről a betegségről, illetve nem foglalkoztak…

Mostanában sokszor gondolok rá. Már évek óta nincs közöttünk, nincs velünk. Magam sem tudom, hogyan ismerkedtem meg vele. De amióta láttam az Esőember című filmet tudom, ő az volt. Az igazi Esőember. Bármit mondtam neki, bármit kértem tőle:"Ja... jó van. " Mindenre ezt mondta. Sokszor eszembe jut,…