A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…

Csend van. A nagy csendben az ember képes meghallani lelkének és szívének hívó szavát. Béke és nyugalom van mindenütt. Bennem is. Valaminek a vége, mindig egy új kezdete is. Most teljes szívemből ezt érzem. Véget ért valami, aminek el sem kellett volna kezdődnie, aminek esélyt sem kellett volna…

Felolvastak nekem egy csodálatos történetet.  Buda László írása Találkoztam egy megvilágosodott emberrel (vagy elmebeteggel?) Gyönyörű gondolatok. Gyönyörűek és egyben félelmetesek. Egy férfiről, egy fiúról szólt, aki boldog volt. És semmi mást nem szeretett volna, mint ebből a boldogságból adni…

Sokat olvasok. Az olvasás számomra olyan, mint másoknak a televízió. Tévét már ki tudja, mióta nem nézek. Van a lakásban több is belőle, de soha nincsenek bekapcsolva. Árad belőle a sok negatív energia, amelyet én nem kívánok. Sokat olvasok, könyveket, blogokat, hozzászólásokat. És azt vettem észre,…