Húsba markoló hideg volt. Napok óta felhők mögé burkolózott a nap, mintha az égiek is átéreznék a fájdalmát. Hajnal volt, dolgozni indult. Még a csillagok is ragyogtak az égen, amikor a telefonja zenéje megtörte a csendet, megtörte a gondolatait. A testvére kereste. A húga. Évek óta alig beszélnek…
Sötétedik. Még csak fél öt, de lassan sötét van. Nem tesz jót a lelkének, mert a sötétben sokat gondolkodik. Mást sem tesz, csak gondolkodik. Hogyan oldja meg a gondját? Mi lesz majd Petivel? Már nem sír. Talán elsírta az összes könnyét. Vagy már nem képes sírni. Sírt ő eleget, mégsem változott…
Csak egy történet... amely rám talált.
Van, amikor semmi nem az, mint aminek látszik.
"Egy neve nincs faluban nevelkedtem. Nagyjából úgy, mint egy gaz. Anyám korán öngyilkos lett, nem bírta elviselni apám alkoholizmusát és az ezzel járó terrort. Én ott maradtam vele, kettesben. Elvoltunk. Ő…
Csak ülök a csillagok alatt, és nézem az eget. Sosem hittem volna, hogy ennyire hosszú tud lenni két hét.
Már régóta láttam, hogy valami nem jó. A bőrelváltozások egyre csúnyábbak lettek. Törődtem velük, persze, hogy törődtem, hiszen még tudom, hogy van dolgom ezen a Földön. A legfontosabb, hogy…
Ül velem szemben egy igazán bátor asszony. Látom a szemében a csillogást, látom az élni akarást. Két évtizeddel ezelőtt közölték vele a diagnózist, ami oly sok embert összetört volna, de ő nem adta fel. Nézem törékeny, vékonyka testét, és azon gondolkodom, honnan ez az erő, ami benne van. Nézem őt,…
Érzelmi ámokfutás. Így nevezem az életem. Így élem az életem.
Egyedül élek, immáron öt éve.Saját döntés volt. A legigazabb döntés, amelyet valaha is hoztam. Kiléptem egy minden téren elnyomó házasságból, négy évig menekültem, hogy szabad lehessek, és most már az…
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Antoine de Saint-Exupéry.
Csak állok az életemben és nézem azt a csodát, amiben részem lehet. És közben azon gondolkodom, hogy életünk lapjai, hogyan is állnak össze egy gyönyörű történetté. Vannak fejezetek, amelyek…
Nézem őt. Már nem csillog a szeme. Ahogy nézem arcát, amelyen az elmúlt évek nyomott hagytak, csak azt érzem, feladta. Ő már feladta. Ő úgy érzi, nincs miért álmodni. Megkeseredett. Elkeseredett. Megszorítom a kezét, és elindulunk a nagy utazásra. Visszamegyünk gyermekkorunk helyszínére.…
Nézem az arcomat. Fáradtnak tűnök, fáradt vagyok. Nézem a szemem alatti ráncokat. Megöregedtem. Észrevétlenül elszálltak az évek. És én elfáradtam. Belefáradtam.
Belefáradtam a 15 év házasságba, az abból való menekülésbe, a mindent hátrahagyásba, az elölről kezdésbe.
Elfáradtam. Elfáradtam az…
Búcsú nélkül szoktam elmenni. Ha érzem, hogy mennem kell, akkor minek búcsúzni? A búcsú mindent véglegessé tesz, valamit lezár. Nem búcsúzom. Mint ahogyan soha nem nézek vissza. Mert attól félek, akkor nem lesz erőm menni. Hirtelen eszembe jutnak az emlékek, a közös pillanatok, és akkor már nem…