Sokszor látom őt. Szinte minden nap. Csak leül a padra, nem szól senkihez, tekintete a távolba réved. Annyiszor néztem őt az ablakból, annyiszor elképzeltem, vajon, mit adhatnak neki azon  a percek, amelyeket eme padon tölt. Egy csodálatos nap délelőttjén megint megjelent. Valamiért azt éreztem,…

  Joe. Így szólítottuk. Talán, valamikor még volt neve. De az utcán eltöltött harminc év alatt talán még ő is elfelejtette, hogy hogyan is hívták, amikor még számított... amikor még volt élete.  Mindig a templom előtt állt. Tenyerét tartotta némi apróért. Nem ivott. Sosem ivott egy kortyot sem. Az…