Béla bácsi ahogyan ő fogalmazott szerencsés csillagzat alatt született. Mindent megkapott az élettől, amit ember megkaphat. Legalábbis kívülről így tűnhet mindenkinek. Csak ő tudja, hogy immáron lassan hetven évesen a múltbéli árnyak még sokszor kísérik, sokszor utolérik. Egy borítékot szorongatott…
A múlt. Ha igaz a mondás, el kellene engednünk, mégis annyian hagyjuk, hogy a jelenben is rányomja bélyegét az életünkre egy egy döntésünk, egy egy történet, amely már véget ért, mégsem zárult le. Az évek telnek, és bennünk mégis ott motoszkál egy gondolat. "Mi lett volna, ha...". Csak pár szó,…
Létezik egy világ, egy olyan világ, ahol a szó szoros értelmében csak a semmi van. Nincsenek érzések, nincsenek fájdalmak, és nincs remény sem. Aki átlépi eme világ határait, az talán soha többé nem hagyhatja el azt.
Régóta ismerem őt. Tudom, hogy fontosak számára az emberek. Mondhatom úgy,…
Sokszor látom őt. Szinte minden nap. Csak leül a padra, nem szól senkihez, tekintete a távolba réved. Annyiszor néztem őt az ablakból, annyiszor elképzeltem, vajon, mit adhatnak neki azon a percek, amelyeket eme padon tölt.
Egy csodálatos nap délelőttjén megint megjelent. Valamiért azt éreztem,…
Vannak történetek, amelyek megérintik az ember szívét és lelkét. Vannak történetek, amelyek a bennük rejlő végtelen drámaiság ellenére reményt és hitet adnak. Mert még él a világban a jó! Csak sokkal csendesebb, mint a rossz. Vannak emberek, akik nap mint nap felkelvén mennek és teszik a hivatásuk.…
Vannak bejegyzések, amelyek aztán önálló életre kelvén nagyon sok szép történetet hoznak magukkal. Amikor elkészült "A levél egy apukának, aki elfelejtette, hogy van egy gyermeke..." bejegyzés magam sem hittem, hogy ez történik. Megannyi élethelyzet, csodás vagy épp tragikus történet érkezett…
Nézem a pénztárcámat. Számolok. Számolom a forintokat, hogy mire mindent kifizetek, mire marad, és mi az, ami álom marad. Megint. Mint oly sok minden az elmúlt években. Napok óta nem alszom. Szorítanak a határidők. Dolgozom. Fáradt vagyok. Nézem a pénztárcámat, és számolok.
Sokszor eszembe jutsz,…
Késő délután van, csak ülök a semmi közepén, és nézem a hatalmas legelőn a lovakat. Békések, nyugodtak. Feltöltődöm, és végtelen hálát érzek, mindenért. Hosszú hetek, hosszú napok vannak a hátam mögött. Most mégsem érzem a fáradtságot. Semmit nem érzek. Csak hálát. Nézem eme gyönyörű állatokat, és…
Érzelmi ámokfutás. Így nevezem az életem. Így élem az életem.
Egyedül élek, immáron öt éve.Saját döntés volt. A legigazabb döntés, amelyet valaha is hoztam. Kiléptem egy minden téren elnyomó házasságból, négy évig menekültem, hogy szabad lehessek, és most már az…
Nézem az arcomat. Fáradtnak tűnök, fáradt vagyok. Nézem a szemem alatti ráncokat. Megöregedtem. Észrevétlenül elszálltak az évek. És én elfáradtam. Belefáradtam.
Belefáradtam a 15 év házasságba, az abból való menekülésbe, a mindent hátrahagyásba, az elölről kezdésbe.
Elfáradtam. Elfáradtam az…