Sokszor találkozom emberekkel, akiknek sorsa mélyen megérint. Talán azért, mert valahol ott motoszkál a gondolataimban, hogy ez velem is megtörténhetett volna. A beszélgetések csak úgy elkezdődnek. Mert néha jó elmondani mindazt, amiről oly sok sok éven át hallgattunk. A következő történet…
A múlt. Ha igaz a mondás, el kellene engednünk, mégis annyian hagyjuk, hogy a jelenben is rányomja bélyegét az életünkre egy egy döntésünk, egy egy történet, amely már véget ért, mégsem zárult le. Az évek telnek, és bennünk mégis ott motoszkál egy gondolat. "Mi lett volna, ha...". Csak pár szó,…
Őszintén és tiszta szívvel hittem, hogy nincsenek rossz vagy jó döntések, csak döntések vannak. Ha visszaemlékszem az életemben, a döntéseim többségét utólag sem bántam meg, illetve megtanultam belőle, amit kellett és mentem tovább. Aztán eljött egy nap, amelyet míg élek nem felejtek el. Meghoztam…
Vannak történetek, amelyek megérintik az ember szívét és lelkét. Vannak történetek, amelyek a bennük rejlő végtelen drámaiság ellenére reményt és hitet adnak. Mert még él a világban a jó! Csak sokkal csendesebb, mint a rossz. Vannak emberek, akik nap mint nap felkelvén mennek és teszik a hivatásuk.…
Csak ülünk egymás mellett. Sem ő, sem én nem beszélünk, csak nézzük az embereket. A néni úgy nyolcvan éves lehet. Egész lényéből árad valami megfoghatatlan szeretet. Mintha egy angyal ült volna le mellém. Aztán meghallgatva élete történetét, már biztosan tudtam, igen, ő egy angyal, aki azért jött…
Csak ülök a csillagok alatt, és nézem az eget. Sosem hittem volna, hogy ennyire hosszú tud lenni két hét.
Már régóta láttam, hogy valami nem jó. A bőrelváltozások egyre csúnyábbak lettek. Törődtem velük, persze, hogy törődtem, hiszen még tudom, hogy van dolgom ezen a Földön. A legfontosabb, hogy…
"Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk." ezen mondat jár a fejemben, Az angyalok városa című filmből. Tényleg vajon miért? Egyáltalán köze van ennek Istenhez?
Életünk folyamán vajon hány olyan emberrel találkozunk, akikkel a kapcsolatunk…
Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…
Kora reggel van. Ülök a teraszomon, és hallgatom az ébredező város zaját. Szeretem a levegő illatát. George kutyusom rohangál a kertben, élénken őrzi otthonát. Néha odarohan a kerítéshez, ugat kettőt, körbenéz, majd rohan tovább.
Csak iszom a kávém, nem gondolok semmire. Nézem George-t és…
A vihar elmúlt. Kidőlt fákat és áramszünetet hagyva maga után. Én álltam az éjszaka csendjében a kertben, és élveztem az eső utáni csodás illatot, és élveztem végre oxigén van a levegőben. A vihar hagyta nyomok és a szél az egészt olyan kísértetiessé, olyan szürreálissá tették. Csak álltam a…