Ülök a teraszomon. Gyönyörű idő van. Az ősz egy kicsit utat engedett a tavasznak. Élvezem a napütést, élvezem, hogy végre nyugalom és béke van. Sétálni indulok. Van itt nem messze egy park. Egész évben gyönyörű, de az ősz még szebbé teszi. Csodálatos színvilága mindig rabul ejt. Talán egy festő sem…

A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…

  Érkezett egy levél. Egy tíz éves kislány írta. Én egy lovas ember vagyok. A legtöbb időmet a lovaknál töltöm. Edzek a versenyeimre. Az edzőmnek segítek megetetni a lovakat. Igen. Ez egy sport. A legjobb sport a világon! Igaz, sokan furának tartanak. De engem nem érdekel. Persze az összes állatot…

Csodálatosan süt a nap. Ettől mindig jókedvű leszek. Szeretem a napsütést, mint ahogyan szeretem az esőt is, és a havat is. Mindent szeretek... szeretem, hogy vannak álmaim, szeretem, hogy a megvalósításuk útján lépkedhetek... szeretem, hogy minden, amire vágyom előbb vagy utóbb az enyém lesz. Néha…