Lassan véget ér a nap. Nyugovóra tér a város, és én is. Bár még mindig gondolkodom egy mondaton. Mélyen megérintette a lelkem és szívem. Vannak gondolatok, amelyekkel nagyon is egyet tudok érteni, és vannak, mint jelen esetben ez a mondat is, amivel nem tudok, mit kezdeni. Igaz lenne? Tényleg így…
Néztem őt. Itt állt előttem, idegenként. Rájöttem, hogy sosem ismertem igazán, mint ahogyan ő se engem. Magabiztos volt, flegma... és meglepődött. Más várt. Mint ahogyan én is. Annyi mindent akartam neki mondani, annyi mindent a fejéhez vágni. De már nem számított. Láttam rajta, hogy nem érti. Nem…
Itt állok az életemben, és csak kapkodom a fejem. Az elmúlt időben annyi minden történt velem, hogy még a létezésre sem volt időm, és a gondolkodásra sem, és a görcsölésre sem! Semmire sem. Fizikailag olyan szinten éreztem magam fáradtnak, hogy sokszor a dimenziót is keresnem kellett, amelyikben…
Mindenkiben él egy kép az ideális életről. Vagy a társadalom elvárja, hogy milyen is legyen egy "ideális" élet. Legalábbis elég széles körben elterjedtek a "hétköznapi" élet hozzávalói. Aki ettől letér, az kilóg a sorból. Ezt vagy elfogadja a társadalom.... vagy... mint ahogyan az esetek…
Éljük az életünket. Tisztában vagyunk vele, hogy változtatni kellene. Mégsem tesszük. Ezer és egy okot találunk, hogy maradjunk. És maradunk. Mert, ha elmegyek a gyerekemmel, miből fogok megélni? Mit fogok kezdeni egyedül? Hogyan fogom tudni felnevelni a gyerekemet? Ezer és egy kérdés, amelyet, ha…
Szabadnak lenni, érezni a szabadságot, sokunknak ez a vágya, mégis oly kevesen vagyunk, akiknek ez megadatik. Amióta az eszemet tudom, folyamatosan korlátok közé voltam szorítva. Először a szüleim, majd az iskola, a végén pedig egy párkapcsolat által voltam korlátozva. 15 évig. 15 évig nem tehettem…
Vasárnap! A pihenés időszaka. Szeretem a vasárnapokat, a hétvégéket, a hétköznapokat, a reggelt, a delet, az estéket, az éjjeleket! Szeretem, amikor a pihenésem nem zavarja meg az óra csörgése, amely jelzi, ideje indulni a napnak, ideje visszatérjek álmaimból, és belevetni magam a hétköznapokba.…