Egy történet, amely megérinti a legzordabb lelkeket is. Köszönöm, hogy én írhattam ezt meg.
Családjaink története régre nyúlik vissza. Túl régre. Hosszú hosszú ideje cipeljük a terheket és fizetünk olyan bűnökért, amelyeket el sem követtünk.
Gyerekként sokat játszottunk a…
A múlt. Ha igaz a mondás, el kellene engednünk, mégis annyian hagyjuk, hogy a jelenben is rányomja bélyegét az életünkre egy egy döntésünk, egy egy történet, amely már véget ért, mégsem zárult le. Az évek telnek, és bennünk mégis ott motoszkál egy gondolat. "Mi lett volna, ha...". Csak pár szó,…
Sokszor látom őt. Szinte minden nap. Csak leül a padra, nem szól senkihez, tekintete a távolba réved. Annyiszor néztem őt az ablakból, annyiszor elképzeltem, vajon, mit adhatnak neki azon a percek, amelyeket eme padon tölt.
Egy csodálatos nap délelőttjén megint megjelent. Valamiért azt éreztem,…
Csak ülünk egymás mellett. Sem ő, sem én nem beszélünk, csak nézzük az embereket. A néni úgy nyolcvan éves lehet. Egész lényéből árad valami megfoghatatlan szeretet. Mintha egy angyal ült volna le mellém. Aztán meghallgatva élete történetét, már biztosan tudtam, igen, ő egy angyal, aki azért jött…
Vannak bejegyzések, amelyek aztán önálló életre kelvén nagyon sok szép történetet hoznak magukkal. Amikor elkészült "A levél egy apukának, aki elfelejtette, hogy van egy gyermeke..." bejegyzés magam sem hittem, hogy ez történik. Megannyi élethelyzet, csodás vagy épp tragikus történet érkezett…
A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…
Padok. Szeretem a padokat. Annyi történetet meséltek már el nekem emberek padon ülve. És vajon mennyit mesélnének a padok, ha beszélni tudnának. Csak leültem egy kicsit. Szerettem volna a parkban beszívni a levegő esőillatát. Ekkor láttam meg a nénit. Két bottal járt, mégis annyi méltóság volt a…
Érzelmi ámokfutás. Így nevezem az életem. Így élem az életem.
Egyedül élek, immáron öt éve.Saját döntés volt. A legigazabb döntés, amelyet valaha is hoztam. Kiléptem egy minden téren elnyomó házasságból, négy évig menekültem, hogy szabad lehessek, és most már az…
Két héttel a halála előtt ott állt az udvarban egy pici babával a karjában. Könyörgött, hogy segítsek.
Nézem őt. Fáradtnak tűnik. Már régen nem találkoztunk. Csak ülünk egymással szemben, némán. Tekintete keresi az enyémet. Szeméből eltűnt a csillogás. Olyan, mintha éveket öregedett volna az utolsó találkozásunk óta. Szeretném megölelni őt. Szeretnék neki mindenért…