2014. dec 22.

jól csak a szívével

írta: Kata Vank
jól csak a szívével

amerikai-vadlovak-a-tengerparton

 

Életem minden pillanatát végig kísérték a lovak. Gyerekkoromban falun még nagyon sok lovaskocsi járt akkoriban. Akinek lova volt "nagy" embernek számított a faluban. Felnőttként csak annyit éreztem a lovakkal kapcsolatban, hogy hatalmasak...félelemmel teli csodálat volt ez feléjük. Gyermekem születése után kerültem közelebb ismét a lovakhoz, általa. Nagyok voltak nekem, túl nagyok, és nem éreztem a biztonságot, mert abban a hitben voltam, hogy bármikor megrúghat, megharaphat, ledobhat, és minden egyéb. Ugyanakkor a pici gyermekemet a lovak tanították meg járni, a lovakkal fejlesztődött az egyensúlyérzéke... élete első három évének nagy pillanatai a lovakhoz kötődnek. Emlékszem, még pelenkás volt, egy lovastanyán voltunk. Szimó a pillanat töredéke alatt eltűnt. Egy ló hasa alatt tépkedte a füvet, és etette a több százkilós állatot, miközben körülötte ott sertepertélt a ménes. A lovász azonnal jött, hogy ne üvöltsek, ne sikítsak , a Ló tudja, hogy ott a gyerek. Meg fogja oldani, de ne ijesszem meg, se őt, se a gyereket. Szimó kimászott a ló hasa alól, Ő pedig a fejével terelte ki hozzánk a babámat, anélkül, hogy megsérült volna. De én még abban a pillanatban nem értékeltem ezt a csodát, amiben ott részem volt. Én csak sokkot kaptam, hogy a gyerekem hol volt, és hálát adtam Istennek, akkor még hittem benne, hogy van Isten, tehát hálát adtam Istennek, hogy épségben előkerült. Ennyi év után visszagondolva most már tudom, hogy miben is lehetett akkor részem. Bizalom, szeretet, törődés, elvárások nélkül. Az a több százkilós állat, a lehető legnagyobb türelemmel vezette kifelé, az én kis éppen még csak totyogni tudó babámat, vigyázva rá, hogy a többi ló miatt meg ne sérüljön. De én akkor ezt még nem láttam. És talán ezért mondja Exupery, hogy jól csak a szívével lát az ember. Én csak a félelmet láttam, pedig a félelem nem volt ott, csak a csoda.... és a szeretet. 

Szólj hozzá