Drága gyermekemnek Jézuska minden kívánságát teljesítette. Még a ki nem mondottakat is. Látott egy gyönyörű leopárd mintás ágyneműt. Nem mondta, hogy szeretné, de vágyakozva nézte. Még a haza felé úton is megjegyezte, hogy milyen jókat is lehetne aludni egy olyan gyönyörű ágyneműben. Csak mosolyogtam. Kicsi lányom egyébként is az utóbbi időben kiváló teremtőnek bizonyult. 

Még aznap délután lehetőségem lett, hogy Jézuska küldetésbe induljak. Gyermekem barátnőmnél maradt, miközben, mi édesanyák elindultunk, hogy a kívánságokat lehetőségünkhöz képest teljesítsük. Mindent sikerült beszerezni, amire drága kicsiny gyermekem szíve annyira vágyott. Nagyon hálás voltam ezért az Univerzumnak. Hogy ezt lehetővé tette nekem. Elképzeltem arcocskáját, amikor az ajándékok a szeme elé tárulnak, és mélységes boldogságot éreztem.

Amikor szent este a fa alatt megpillantotta a leopárdokat, hatalmas sikoly hagyta el szájacskáját. " Anya! A Jézuska egyszerűen fantasztikus! Mindent tud!" Gyorsan kimostam neki, nem volt tőle felettébb boldog, mert már azon az estén abban  szerette volna álomra hajtani a fejecskéjét, de végül is sikerült meggyőzzem arról, hogy szerencsésebb, ha azért előtte mosógépbe tesszük. Óránként nézte, hogy megszáradt-e már. Karácsony másnapján bekövetkezett eme pillanat... és neki álltam felhúzni, hogy ma éjjel már a leopárdjai között juthasson el álomországba. Többször megjegyeztem, hogy tényleg csodásan néz ki, és, hogy én is szeretnék egy ilyet. Gyermekem komolyan gondolkodóba esett, majd hozzám fordult. "Anya! Hát kérj, és jövőre Te is kapni fogsz! Te sosem kérsz, hát, akkor honnan tudná a Jézuska, mire vágysz?"

És belegondoltam, mennyire is igaza van. Annyi mindenre vágynék, de olyan nehezen fogalmazom ezeket meg! Hiszen, csak kérnem kell! Ilyen egyszerű! És megint rá kellett döbbenjek, hogy a gyermekemnek, mennyire is igaza van, és a gyermekeknek. Olyan egyszerűnek látják az életet, és az élet valójában ilyen egyszerű is. Csak amíg felnövünk, annyi, de annyi félelmet, és hitrendszert ragasztunk magunkra, hogy már mi magunk is elhisszük, hogy az élet csupa bonyolult küzdelem, a létért, a túlélésért. Pedig, elég lenne csak kérnünk. Tiszta szívvel, őszintén... aztán hagyni, hogy a dolgok megérkezzenek az életünkbe!

Mi felnőttek azt hisszük mennyi mindent tudunk az életről. Pedig valójában tudatlanok vagyunk! A gyermekeink azok, akik mindent tudnak! Élni, örülni, felhőtlenül boldognak lenni, őszintén beszélni.... sírni, ha fáj nekik valami... és nevetni! Lenne mit tanulnunk tőlük... nekünk, bölcs felnőtteknek!

...hiszen...

"Anya! Csak kérned kell!"