Van egy kedves barátom. Nem a klasszikus értelemben vett barát, de a megismerkedésünk pillanatában éreztem, egyszer még sokat fog nekem jelenteni. Amolyan példakép lett Ő nekem. Márk... a suttogó. Egy hónapja még én magam sem hittem, hogy a lovak világa egyszer még az én világom lesz. Akkor ismertem meg Márkot, a suttogót, aki szépen csendben éldegél Pesthez közeli birtokán, gyönyörű feleségével, négy gyermekével,  és álomszép lovaival. A szabad idomítás egyik mestere, és a lovak kiképzésében is az élen jár. Szépen csendben éli az életét... annyi csodát tesz nap, mint nap... nem veri nagy dobra, nem parádézik. Egyszerűen csak hálás az Univerzumnak, amiért ezt az életet élheti, és mindent szeretne megtenni, hogy ebből a sok szépségből minél többet vissza is adhasson. Így ismertem őt meg. Birtoka gyönyörű lenyomata életének. Vele kapcsolatban soha semmilyen ellenérzés nem merült fel bennem. Rég nem beszéltünk. Január elsején csörgött a telefonom. Kicsit meg is lepődtem, hogy Márk keres. Örültem neki. Napok óta szerettem volna beszélgetni, kimozdulni itthonról, bíztam benne, hogy Márk lesz ehhez az útlevelem. Hát nem tévedtem... bár a hívásának fogadása pillanatában még nem gondoltam, hogy egy nagy kaland részese lehetek. Elmesélte, hogy van egy tanyája is. Távolabb Pesttől. Ott is lovakat tart. Az éjjel valaki úgy gondolta, hogy jó vicc lesz kiengedni őket az éjszakába, mint kiderült a bács-kiskun megyei tanyavilág életébe. A mezőőrök segítségével, már kiderítették, merre is lehetnek a kis csellengők, de segítség kellene, mert bármennyire is a lovak mestere, 12 lovat még ő sem tud egyszerre befogni. Ennél a pontnál azért megkérdeztem volna, hogy miben is lehetek én a segítségére, mert nem túl nagy lovas múlttal büszkélkedhetek... vagyis velem, csak eggyel többen lennék, de a fel sem tett kérdésemre, már jött is a válasz. Márkkal kapcsolatban egyébként is volt egy olyan érzésem időnként, hogy a gondolataimba lát. Mintha nem csak a lovak suttogója lenne, hanem az embereké is. ...El kellene vigyek két lovas barátját hozzá, és akkor négyen összetudnánk terelni a szétszaladt ménest... négyen... hát megtisztelő volt a bizalma. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Aztán kiderült, hogy a hozzá, nem a birtokot jelenti, hanem az életemben nem hallott bács-kiskun megyei település egyik tanyáját. Mire ez világossá vált a számmora, már nem mondhattam nemet. Hát... az Univerzum.... és a varázslatai... két vadidegen férfival menjek, egy teljesen ismeretlen településre.... végül is, miért ne? Hiszen szeretem az olyan feladatokat, ahol feszegethetem határaim. Két és fél óra alatt landoltunk a cél állomásnál. Azt hittem sose érünk oda. És még azt sem tudtam, hol az az ott. A mellettem ülő egyik lovas ember töltötte be a GPS szerepét. Márk már a kapuban várt minket. "Remélem jól felöltöztetek?" ... mosolygott.... szeretem benne ezt a mérhetetlen békességet.... valahol a világ végén 12 lova kóborol a semmibe... és ő nyugodt... az aggodalom, ami egész úton bennem volt szertefoszlott.... mintha soha nem is éreztem volna.

Két részre osztott bennünket, én az ő társa lettem. Kicsit megkönnyebbültem... bár nem nagyon. Gyermekemet biztonságba helyeztük a jó meleg otthonban, ahol Márk utódai is voltak, mi pedig a hidegben nekiindultunk az Univerzum legszebb teremtményeinek felkutatására. Megnyugtatásul közölte, hogy telefont ne is vigyünk, úgy sincs térerő. Remek... gondoltam magamban... fogalmam nincs, hol vagyok... a telefon nem működik... őszintén és tiszta szívből reméltem, hogy nem ez lesz életem utolsó kalandja, és nagyon  bíztam benne, hogy Márk tudja, mit cselekszik. De valahogy nem tudatosult bennem mindez... segítség kellett... és én ott voltam.... a cél lebegett a szemem előtt... minél hamarabb haza hozni a 12 lelket.... Kicsit aggódni kezdtem... erősen sötétedett... és a hó is elkezdett szállingózni. Először csak apró szemekben... aztán egyik pillanatról a másikra hatalmas pelyhekben kezdett hullani... gyönyörű volt... ugyanakkor most nagyon félelmetes a számomra. Egyetlen gondolat futott át agyamon... hogy fogok én innen hazajutni? Akkor még bele se gondoltam abba, hogy hamarosan a nagy semmibe leszünk, szakadó hóesésben, teljesen ismeretlen terepen... engem, ott akkor abban a másodpercben a hazautam aggasztott.

És akkor Márk vezérletében, mezőőrök kíséretében nekiindultunk a bács-kiskun megyei tanyavilág több száz hektáros ismeretlenjének, hogy 12 lovat ismét biztonságba helyezhessünk!