2015. jan 04.

A lovak a legjobb tanítók 1.rész

írta: Kata Vank
A lovak a legjobb tanítók 1.rész

naplemente

Amikor azt éreztem, nekem a lovakkal kapcsolatba kell lépjek, amikor azt éreztem, meg kell tanuljak lovagolni, még nem tudatosult bennem, hogy életem legnagyszerűbb tanítói lesznek. ÉS ők lesznek azok, akik szépen lassan felszínre hozzák bennem a múltam már régen oly mélyre vetett fájdalmait, hogy ne elnyomjam, hanem elengedjem végre azokat. Olyan érzések törtek elő most, amelyekről már nem is tudtam, hogy itt vannak, bennem, mélyen.... a tudatalattimban várakoztak, hogy végre szembenézve velük, szeretettel elengedhessem őket... mintha soha nem is léteztek volna...

Bizalom... ők tanítanak engem nap, mint nap a bizalomra... merjek bízni, és merjek hinni... önmagamban... más teremtményekben... és a férfiakban.... Az Univerzum egyébként is szállította nekem a csodákat, amelyek útján ismét átérezhettem, és megtapasztalhattam, hogy a bizalom a legfantasztikusabb dolog a világon. A múltban, ha bíztam, hittem, elárultak, visszaéltek vele.... a jelenemben a legcsodálatosabb érzéseket élhetem át ezzel kapcsolatban. A lovak által, segítségével ismerhettem meg valakit, aki hosszú hosszú idő után először megtanította nekem, hogy lehet bízni. Barátságunk nem nevezhető oly réginek, de olyan közel engedtem magamhoz, ahogyan még talán senkit. Ő volt az első, aki átölelhetett... sőt... sokszor én kértem, hogy öleljen meg... Ő volt az első, akinek közelségét nem teherként, zavaró tényezőként éltem meg... nem kiáltottam, hogy kifele az aurámból. Ő volt az, aki nem élt vissza a bizalmammal, és aki kezdte velem elhitetni, hogy bízhatom. ÉS ő volt az, aki talán tudtán kívül, de életem új álma felé vezérelt.... hogy megtanuljak lovagolni...

Amikor először beléptem a lovardába, már éreztem, hogy haza jöttem. Tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. A lelkem felszabadult. És azóta ez a kis csapat, lovak és oktatók a második családommá vált.  Balázs segít nekem álmom megvalósításában, nap, mint nap adja át nekem a lovaglás tudományának csodáit. 30 éve lovagolok, szokta mondani... de még mindig nem tudok. A lovak, mindig tanítanak... sosem mondhatjuk el azt magunkról, hogy tudunk lovagolni. Ez a mottója... és most már tudom, miért is mondta ezt. A lóra felülve egy másik világba lép át az ember. Számomra az első tanításuk, a bizalom volt. A bizalom leckéje. Hiszen felülvén a hátukra meg kellett bízzak bennük, és az oktatóban.... és nem volt és nincs helye félelmeknek... és a félelem nem is jött elő... viszont hihetetlen fantasztikus érzés BÍZNI! Anélkül, hogy eszembe jutna az, hogy akár el is árulhatnak, vagy visszaélhetnek a bizalmammal... hiszen a lovak sosem fogják ezt megtenni. Gondolatainkat, érzéseinket átvéve, talán többet tudnak rólunk, mint mi saját magunkról. Felismerik, és megmutatják hiányosságainkat, és felszínre hoznak nagyon nagyon sok mindent. Tehát, már tanulom a bizalom leckéjét.... lovak és férfiak által.

Volt egy óra... amikor kinn a sötétben lovagoltunk. Áramszünet volt. Csak a távoli város fényeit láthattuk. Ültünk a lovakon... nem láttuk sem egymást, sem az oktatót. Bizalom teszt... mondta Gábor, a lovarda tulajdonosa... a legcsodálatosabb teszt volt, amit valaha is átélhettem. És akkor lovagoltam a legfelszabadultabban. Akkor átéreztem a szabadságot, a békét, a nyugalmat, a hitet.... Akkor volt először, hogy Balázs, az oktatóm megdicsért.... és akkor ott, felszínre került egy mélyen eltemetett fájdalom bennem... akkor még nem tudtam, hogy azon az estén tudatalattim eddig zárva tartott ajtaja kitárult... és előtörtek  belőle a már elfeledettnek hitt érzések....

 

Szólj hozzá