Nem vágytam még egy kutyusra. Már voltunk épp elegen. De akkor megérkezett a családunkban Baltóka. Csak feküdt az ágyon, és nézett ránk pici gombszemeivel. "Na, akkor maradhatok?" Mintha ez lett volna a tekintetében. Maradt. Pici, szeleburdi kölyökkutya, tele szeretettel. Két nagyobb, és idősebb kutyám mellé elég bátorság volt Őt befogadni a családunkba, de életünk egyik legcsodálatosabb döntését hoztuk. Nőtt, cseperedett, és ezáltal minden olyat megtett, amelyet egy kicsi állat megtehet. Volt, mire hazaértem szétrágta a fa ebédlőasztalunk lábát, és egy két székét is.... csak egy kicsit megrágcsálta. A szobatisztaságért folytonos harcot vívtunk. Viszont az első pillanatokban a gyermekem, és eme kicsi lélek között olyan szeretettel teljes kapcsolat alakult ki, amely mindezt a sok rosszat kárpótolta. Brútika az idősebb kutyánk is elfogadta... nem voltak harcok, nem küzdöttek a figyelmünkért. Ez a kis kölyökkutya, a mi öreg kis jegesmedvebocs kinézetű másik házőrzőnk árnyékává vált. Mindenhová együtt mentek, kísérte őt, tanult tőle. A pici lányomnak pedig a leghűségesebb barátja. Amikor kislányom egy eddig ismeretlen ok miatt elvesztette a hallásást, ez a kis kutya lett a füle.... éjszaka, amikor kimegy a kicsikém a sötétbe kis kutyája testőrként megy vele. Amikor beteg lett, el sem mozdult az ágyáról. Csodálatos volt átélni, és megtapasztalni ezt az önzetlenséget, ami ebbe a pici kutyában van. Érdek nélkül.  A velünk töltött idő alatt kiderült, hogy Baltó előző életei valamelyikében bohóc lehetett. Imád bukfencezni, játszani, és mindig alakít valami olyat, ami miatt lehet nevetni. Az orrocskáját pedig úgy tudja mozgatni, mint egy kis nyuszi. Szuszmák úr lett a másik neve, mert annyira édesen veszi a levegőt. Amikor álmos, vagy alszik rózsaszín kis nyelvecskéje kilóg a szájából.

Az egész kis kutya csupa szeretet, jókedv. Szeretjük őt nagyon. Sosem lehet mellette úgy elmenni, hogy ne szeretgessük meg. Ne bújjunk hozzá. Igazi kis rajzfilmfigura. Egyszer olvastam valahol, hogy vannak angyalok, akiknek puha bundája, és négy mancsa van. Hát Baltóka egészen bizonyosan az.

Egyik alkalomkor lettem figyelmes a tetteire. Meg szerettem volna simogatni, hívtam magamhoz. De nem jött... mindig berohant a másik szobába...  Amikor már vagy ötödszörre hívtam, elmentem megnézni mit csinál. Brútikánk aludt. És én akárhányszor hívtam Baltót, hogy jöjjön, mert szeretgetés lenne, ő futott öreg barátjához, és próbálta felébreszteni, hogy "Gyere barátom, szeretés van!" Ez a kis drága még ebben is osztozott kicsi barátjában. És mind a mai napig, megy az öreghez, és hívja... addig nem jön be, amíg az öreg nem jön vele... ha valamiért lemarad a barátja, rohan vissza hozzá, és próbálja noszogatni. Amikor Brútinak nem sikerül felugrani az ágyra, próbál neki segíteni... elkapja a bundáját, és húzza, ha ez nem jön össze, akkor leugrik az ágyról, és lentről próbál segíteni neki. Szavakkal leírni nem lehet, hogy mennyi önzetlen, tiszta szeretet van ebben a kutyusban.

Volt egy eset, amikor mind a ketten az ágyon aludtak. Brútikánk lement az ágyról, és a szőnyegen lelt békés álmot. Baltó másodpercek alatt utána ugrott. Odament hozzá... megszagolta, majd hozzábújt... mintha csak azt kérdezné "Hé haver, minden rendben?" Majd amikor látta, hogy az öreggel minden ok, akkor ment és nyugovóra tért ő is. De meghatározott időközönként jött, és ellenőrizte  barátját.

Lenne mit tanulnunk nekünk embereknek... őszinteségből... és tiszta szeretetből. Ez a kicsi lélek egy csodálatos tanító, egy nagyszerű barát.... színtiszta boldogság. És egy emberi mértékkel fel sem fogható önzetlenség! Pici angyal bundában, négy tappanccsal.