Az Univerzum nagyon nagy varázsló! És egy csodálatos tanítással lettem ma gazdagabb! Miszerint, ahol lennem kell, ott ott leszek, még akkor is, ha "véletlenek", tévedések" hada vezet ehhez.

Életem két különböző területén kapcsolódom, két fantasztikus emberhez, fantasztikus baráthoz. Az Ő útjuk sosem keresztezte egymást. Pár héttel ezelőtt kaptam egy üzenetet, hogy Kinga biztosan örülne, ha ott lennék a születésnapján. Azonnal elhárítottam a kérést, mert nem szoktam bulizni, egyébként is nagyon messze lenne, Budán... gyártottam a kifogásokat. És ezzel letudnak tekintettem a története. A napok teltek múltak. Közben a sors úgy hozta, hogy másik Kinga barátnőm elutazik egy kis időre, így egy darabig nem láthatjuk egymást.

Egyik nap érkezik egy üzenetem, egy számomra ismeretlen hölgytől. A következőeket olvastam ki belőle... Kingának búcsú bulit szerveznek, és szeretnék, ha én is ott lennék. Még az ajándékot is megbeszéltük, és minden apró részletet. Kértem egy kis időt.... megoldom, hogy legyen a gyermekemnek felügyelete... és ha sikerül, akkor megyek, ha nem... hát, akkor bármennyire is sajnálom, maradok. Nem fektettem bele energiát, hogy megoldjam ezt a feladatot. Közben a hölgy ismét jelentkezett, hogy akkor hogyan is szervezze a szombatot. Végül is abban maradtunk, hogy viszem kicsi lányomat is, mert ismeri Kingát is, egyébként is nagyon jól nevelt. Nagyon nem szerettem volna.... Budára átmenni, az ismeretlenbe... még, ha van is GPS-em... a hideg kirázott... egyébként is, hogy fogok én ott parkolni... és minden egyéb kifogást felsorakoztattam. De nem volt visszaút, minden le lett fixálva.... ilyenkor már nem lépek vissza. Ha eljutok odáig, hogy az első lépést megtegyem, akkor már nem fordulok vissza. Most is ez történt.

A szombati nap rendkívül esős volt. Nem szeretem az esőt... ennél jobban már csak az esőben való vezetést szeretem kevésbé... azon gondolkodtam, biztosan ott kell legyek? Próbáltam ismét kifogásokat keresni... narancssárga riasztás van.... messze van... de aztán úgy voltam vele, ha már megígértem, ott leszek... taxival szerettem volna menni... megúszom az utat az ismeretlenbe... de olyan messze volt, hogy úgy döntöttem, nem keresem magamnak a kifogásokat, és nem fizetek annyit egy taxiért, csupán azért, mert önbizalmam megint alább hagyott.

Nagyon nehezen ment a készülődés... az eső csak ömlött.... még felhívtam az én drága Kingámat, aki holnap utazik.... beszéltem vele. Amikor letettem a telefont, gyanús lett nekem valami.Egyáltalán nem úgy beszélt, mint, akinek este bulija van... persze meglepetés party... de akkor is.... Azonnal küldtem egy üzenetet annak az ismeretlen hölgynek, hogy lehet fura kérdés lesz.... de milyen Kingának is megyek én a bulijára? A válasz meg is érkezett... a másik Kingámnak... és nem búcsú buli... születésnapi buli.... nem értettem... hogyan olvashattam ennyire félre?... Ismét megnéztem az üzenetet... és láss csodát... valóban tartalmazta a teljes nevet... és a miértet... nem tudnám megmagyarázni, hogy ezt hogyan is lehetett ennyire félre olvasni. Nekem ott kellett lennem Kinga születésnapján... és az Univerzum megoldotta... egyszerűen annyira félreolvastam az üzenetet, amennyire csak félre lehet... nem azt láttam, ami le volt írva egyértelműen... azt olvastam, ami ahhoz kellett, hogy én ott legyek. Vagyis egy csodálatos tanítás... nincs olyan, hogy rosszkor vagy rossz helyen!!!! Mindig ott vagy, és azokkal, akikkel lenned kell! És soha nem szabad a HOGYAN-nal foglalkozni.... hogyan? Hát így... félre olvasok valamit.... teljesen mást olvasok, mint amit írtak... csupán azért, mert ott kellett legyek!

Ott voltam... csodálatos emberekkel... és ott voltam egy születésnapon, ami ellen két kézzel tiltakoztam. ÉS alaptalan volt minden kishitűségem. Ismeretlen terep ide vagy oda... célhoz értem... le tudtam parkolni.... ki is tudtam állni... és haza is értem.... ennyi... És az Univerzum tanított még egy fantasztikus dolgot! Ismét az Önmagamban vetett kevés hitem miatt ellöktem volna magamtól egy estét, ahol nagyon jól éreztük magunkat a gyermekemmel.... vagyis... a gondolataimmal megint sikerült felállítsak önmagamnak korlátokat... de amiért ott kellett,hogy legyek...  az Univerzum úgy intézte, hogy ledöntsem azokat... és nem tudtam a könnyebb utat választani... miszerint taxival megyek... És nagyon jó érzés... mindenért olyan hálás vagyok! Mert ott lehettem drága Kingám születésnapján, csodálatos embereket ismerhettem meg.... a gyermekemmel kizökkentünk a hétköznapokból.... és ismét bebizonyosodott. hogy csak saját elmém szabhat határt álmaimnak... és, ha legyőzőm ezeket a negatív gondolatokat, akkor bármit elérhetek!

Ahol lennem kell, ott leszek... még akkor is, ha egy sereg félreértés vezet az útra! Vagyis.... csak bízni kell, és hinni... mert minden úgy van, ahogy lennie kell!!!!

A haza felé vezető úton hallgattuk a rádiót. Megütötte a fülem egy mondat. Egy fiatal srác beszélt egy amerikai barátja mentalitásáról, miszerint egyszer megkérdezte tőle, hogy miért van az, hogy az  amerikaiak azt hiszik, hogy nekik minden sikerül, és ők  mindent meg tudnak csinálni?... és az amerikai barátja válasza fantasztikus volt: "Miért ne hinnénk? Hiszen működik nem?" IGEN!!!! Ilyen egyszerű... csak el kellene hinnünk, hogy bármi sikerülhet... és működne!!!!! ÉS én már erre tanítom a gyermekem!!! Hiszen működik!!!!