Volt egy elképzelésem. Oly sok mindenről volt elképzelésem, aztán a valóság bebizonyította, hogy semmi köze nincs az általam előre megálmodott dolgokhoz.

Felmerült bennem, mit is jelent nőnek lenni? Előttem nem voltak példák, mit is jelenthet a nőiesség, illetve, amilyen mintáim voltak, azokat inkább hagyjuk. Nem tudtam, mit is jelent a nőiesség, de azt nagyon is tudtam, milyen nő nem szeretnék lenni. Aztán most itt állok, és azon kapom magam, hogy vajon, eléggé nő vagyok-e? Mit is jelent nőnek lenni? Nem volt lehetőségem nőnek lenni. Fiatal lány voltam, aztán feleség, aztán anya. De nő sosem. Van némi elképzelésem a nőiességről, de attól én a lehető legtávolabb állok.

Képtelen vagyok miniszoknyát és magassarkút felvenni. Egyszer elmentem egy ebédre ilyen ruházatban. Öt perc múlva felálltam az asztaltól, elnézést kértem az ott ülőktől, hazarohantam, átöltöztem, nadrág, edzőcipő, és visszatértem a rám várakozókhoz. Végre jól éreztem magam.

Most már sminkelem magam, egy kicsit, előtte sosem tettem ezt. Otthon a négy fal között nem volt rá szükségem. Mint oly sok mindenre nem.

Itt van az elegancia. Nekem, mit is jelent? Hát... a lovaglás valahogy nekem egyet jelentett az eleganciával. Nyilván nem ezért kezdtem lovagolni, de aztán később azt hittem, ez majd segít rajtam. Nos... a térdig érő zokni, a gumicsizma szerű lovaglócipő, és a gyerekosztályon vásárolt lovaglónadrág, megspékelve egy narancssárga meleg dzsekivel... nos... hát ez minden, csak nem elegancia. Persze, nem divatolni megyek, és egyébként magas ívből teszek rá, engem egyetlen cél vezérel, hogy ne fázzak, de nekem még a lovaglásból is sikerült kicsempésszem az eleganciát. Aztán itt van a lóra szállás, és minden egyéb, többek között az egyenes háttal való ülés. Hát... igen... nálam az elegáns lóra szállás tizenöt perc heroikus küzdelmet jelent, és mindennek nevezném, csak éppen nőiesnek nem. A lóról való elegáns leugrást is inkább mászásnak nevezném, mint sem lóról való leszállásnak. Aztán persze ezt tudom fokozni, hogy terpeszben érkezem, vagy éppen beesek a ló alá. Ennyit a nőiességről. Lovaglás közben az utóbbi két órán egyetlen olyan dolgot tettem, amit nőiesnek lehetne nevezni... történetesen sikítottam, amikor kedvenc hátasom, Basa ügetni kezdett alattam. Eddig ezt nem csináltam. De annyira meglepődtem, hogy sikerült ügetésre bírjam, hogy ezt sikítással jeleztem. Hát nem tudom, hogy női sikítás volt-e, mindenesetre váratlanul érte a körülöttem levőeket is. Talán volt még egy tipikus női megnyilvánulásom. Amikor kedvenc Basám nem azt tette, amit én szerettem volna, hogy csináljon, gyakorlatilag hisztizni kezdtem, "hogy én már pedig mindjárt leszállok róla, és itt hagyom" mindezt tíz perc dühöngés követte. Mondjuk ez már nem volt annyira nőies, de sikerült egy tipikus női hisztit produkáljak, megspékelve olyan szavak használatával, hogy még egy kocsis is megirigyelte volna tőlem változatos szóhasználatomat. Egyébként a magyar nyelvben tíz percig simán lehet úgy káromkodni, hogy kétszer nem hangzik el ugyanaz a szó. Mondjuk ez sem feltétlen a nőies mivoltomat példázza. 

Amit még nagyon nőiesen tudok előadni... hogyan is kell tankolásnál 15 méterrel arrébb megállni a kútfejtől, jó pontnak minősül, hogy legalább az autómnak azt az oldalát eltalálom, ahol a tanksapka van.

Talán a nőhöz hozzátartozik a konyhában létrehozott, megalkotott csodák. Hát... nálam biztosan nem. A konyhám a kávéfőzésre korlátozódik, bár időnként tojásrántottát, vagy tükörtojást simán elkészítek. Hogy mennyire sűrűn használom a villanytűzhelyem, méltón példázza, hogy volt olyan eset, amikor vagy tíz percig gondolkodtam, hogyan is kell bekapcsoljam a lapokat. Végül is nagyon büszke voltam magamra, amikor rájöttem.

És még annyi minden, ami itt él a fejemben, hogy milyen is egy igazi nő! Hát, talán a legjobb megfogalmazás, hogy pont az ellenkezője annak, amilyen én vagyok. És mégsem akarnék változtatni. Mindenki fogadjon el ilyennek, amilyen vagyok, és ennyi. Aztán azért néha gondolkodni kezdek azon, mint jelen esetben is, hogy milyennek is kellene legyek, hogy nőies legyek? De vajon tényleg nem vagyok nőies a magam módján? Vagy ez most megint az egom által felhozott kérdés? Hiszen eddig is ilyen voltam. Eddig is ennyire voltam nő! Akkor most miért is foglakoztat ez?

Vajon milyen egy igazi nő? Vajon mit is jelent a nőiesség? Vajon nőként, tudok mit kezdeni ezen fogalmakkal? És egyáltalán... lehet-e definiálni, mit is jelent nőnek lenni? És egyáltalán, kell-e definiálni?