Egy valamit sosem fogok megérteni. Ha minden nap felporszívózok, és kitakarítok, akkor hétvégére hogyan is kerülhet a lakás olyan állapotba, mintha egy atombombát dobtak volna le?

Szombat reggel volt. Gyors rohanás a lovardába, miután magam sem értem hogyan, de elvesztettem fél órát eme reggelemből. Útközben számba vettem aznapi teendőimet. Mosás... a szombat mindig a mosás napja.... kivéve, ha épp programunk van, mert akkor vasárnap a mosás napja... tehát mosnom kell, felporszívózni, felmosni, megfőzni, ágyat húzni, kitakarítani a teknőst, tengerimalacot, macskaalmot... büszke voltam magamra, mert a főzéshez a húst már előző nap kivettem a fagyasztóból... végre előrelátó voltam! Szuperül sikerült lovaglás után, ismét áttekintetem fejben teendőimet. Közben gyermekemmel megbeszéltük, meglátogatjuk nagypapát... oké... de mosnom kell, takarítanom, főznöm, ágyat húznom....

Gyorsan átöltöztünk, mégse lovaglónadrágba és csizmába érkezzünk családlátogatásba. Az előszoba, konyha tiszta sár volt, mert esős napok álltak a hátunk mögött, kedvenc négylábúink, pedig sosem törölnek tappancsot, mielőtt betérnének lakásunkba. Mindegy... úgy is fel kell mossak. Körbenéztem a konyhába... kedvenc kutyáink előszeretettel rázzák itt meg bundájukat, megválva ezáltal a kertben összeszedett falevelektől, faágaktól... nem is értem, ezt miért nem tudják az ajtó előtt megtenni. Mindegy... úgy is takarítani fogok... a totális káoszt még megfejeltük, hogy a cipőnkön becipeltük a homok sár keverékét. Már nem is érdekelt, hiszen úgyis takarítanom kell. Még indulás előtt gondosan szétválogatom a ruhákat, feketék, fehérek, rózsaszínek külön külön.... ezáltal az egyébként még elég tűrhetően kinéző fürdőszobában is sikerült hatalmas összevisszaságot teremtenem, hiszen a ruhakupacok egymás mellett sorakoztak teljes egyetértésben a földön... gyorsan behajítottam egy adagot a gépbe, annyival előrébb vagyok... Az ajtóból még visszatekintek a káoszra... mindegy, úgyis takarítanom kell.

Családi ebédnél kiderítettem, hogy a húst még aznap meg kell csináljam, ha kiolvasztottam, mert különben tönkre megy... próbáltam megúszni a főzést, mert lelki szemeim előtt lebegett, mi vár rám otthon. De ugye kénytelen leszek elkészíteni az ebédet, illetve órámra tekintve meg kellett állapítsam a vacsorát, különben dobhatok ki mindent. Mióta tönkrement a tűzhelyem, és még nem leltem egy életképes egyedet, aki megjavítaná, fritőzben elkészíthető ételeket kell kitaláljak. Fritőz... tényleg... eltettem a lomtárba... lomtár nálam egyenlő spejz, vagy spájz, túl sok olaj kellett bele, túl sokszor kellett kitakarítsam, ezért használaton kívül helyeztem. De kénytelen leszek elősöpörni, ha enni szeretnénk. Hazaindultunk... mosnom kell, főzni, takarítani... ágyat húzni... utálok ágyat húzni... viszont szeretek tiszta ágyban aludni.... teknőst kitakarítani... áááááá, ez olyan macerás... kimerni a vizet, aztán kicipelni a terráriumot, miközben még arra is figyelnem kell, hogy Béláné... ez a teknősünk neve... nehogy áldozatul essen a kutyáknak és macskáknak. Útközben gyermekem kitalálta, hogy akár csatangolhatnánk is.... csak mi ketten... anya és lánya..... végül is, ha túl sok mindent kellene csinálj, feküdj le... miért is ne csatangolhatnánk? Elvégre más úgysem fogja elvégezni a teendőket. Bár úgy hagytam otthon a kutyáimat, hogy mondtam nekik, hogy porszívózzanak  és mossanak fel, valamint kértem őket, hogy szedjék ki a gépből az immáron tiszta ruhákat, ki nem kell, hogy teregessenek, de megtehetnék, hogy egy következő adagot elindítanak. Valahogy nem hittem, hogy el is végzik, amire megkértem őket, nem is tudom, miért.

Csodálatos délután töltöttünk együtt a gyermekemmel. A nap végére elfáradtunk, de mégis olyan  jó érzés volt bennünk... mert egy jól sikerült csajos nap vége felé közeledtünk.

Hazaérvén kivettük az autó csomagtartójából a körülbelül három napja cipelt szatyrokat, és egy csomag 32 darabos lila wc papírt. Sosem értettem, miért gyártanak lila wc papírt, azt meg végképp nem, nekem a lelki békémhez, miért kell feltétlen lila wc papír... de amióta forgalmazzák ezt a csodát azóta ez van a háztartásomba. A múlt hónapban fehér volt... már alig vártam, hogy elfogyjon és végre ismét lila wc papírom lehessen. Belépve lakásunkba meg kellett állapítsam, kutyáim semmit nem végeztek el, abból, amire megkértem őket... sőt a helyeztet tovább bonyolították két pár szétrágott edzőcipővel, valamint a fürdőszobából kicipelt ruhák halmazával... legalább nem unatkoztak...

Oké drágám, főznöm kell, mert megromlik a hús... életemben most az egyszer jutott eszembe a fagyasztóból még előző nap kiszedni azt, amit el szeretnék készíteni, egyébként a forróvízbe tevés, mikróba kiolvasztás módszerét szoktam előszeretettel alkalmazni, miközben bőszen kérlelem az alapanyagot, hogy olvadj már ki, mert éhen halunk. Miért pont most jutott ez eszembe? Miért? Most még paníroznom is kell. A kezünkben lévő szatyrokat feldobtuk az ebédlőasztalra, így tartalmuk kiborulhatott belőlük. A lila wc papírt leültettem az asztalhoz egy székre... sok lett volna az a két lépés, amivel bejuttathattam volna a fürdőszobába.... Közben kaptam egy telefont... el kellett rohanjak.... körbenéztem a lakáson... lila wc papír ebédlőasztalnál... ruhák a kövön szanaszét... a fürdőben szétterítve az általam gondosan szétválasztott mosni való... hús a hűtőben, még mindig... ágyat is kellene húzni... még mindig... és a szobákban is portalanítani, felporszívózni.... Elrohanok.... már sötétedik... hús a hűtőben... még ki kell süssem, ha nem akarom, hogy tönkre menjen... és hol is lehet a fritőz? Na mindegy, gyorsan elintézem, amiért elmentem, még beugrok a szoláriumba hazafelé... elvégre is a lakásom úgy fest, mint Fukusima a cunami után, de vannak fontossági sorrendek... vagyis békésen szoliztam egyet.... ezen a pár percen már nem fog múlni. Már hazafelé tartottam, és közben reménykedtem, hogy legalább nagyobb káosz nem fog fogadni, mint amit ott hagytam, mert én ugyan azt gondolom, hogy ezt már nem lehet felülmúlni, de négy kutya, két macska, plusz még a gyermekem tud azért meglepetést okozni. Emlékszem egyszer három napig állt szobája közepén a porszívó... azért tettem oda, hátha akkor eszébe jut, hogy akár használhatná is... harmadik nap már meguntam, hogy folyamatosan átesik rajta, és még csak arrébb sem teszi, ezért felporszívóztam én, és eltettem az útból, mielőtt egyszer úgy sikerül a mutatványa, hogy rommá töri magát... tehát sok reményt nem fűztem ahhoz, hogy esetleg rend várna otthon...

Hát nem várt... rohamtempóban előástam a fritőzt. Kicsomagoltam... megkönnyebbültem, hogy végre a trehányságom felett győzelmet aratott a néhai tisztaságmániám, és úgy csomagoltam el eme eszközt, hogy elmostam, kiöntöttem belőle a használt olajat. Néha meg tudom lepni önmagam. Ha még a fritőz rendbetételével is időt veszítettem volna, valószínűleg sírva fakadok. Fritőz rohamtempóban feltölt olajjal, közben elkezdtem a húst panírozni. A ruhákat arrébb rúgtam az útból, bár akár rajtuk is lépkedhettem volna, úgy is ki kell őket mosni. A hús sütése közben nekiálltam elhárítani a vészhelyzetet. A koszos ruhák már a fürdőben egy adag már a gépben... közben nekiálltam kiteregetni.... vagyis csak álltam volna, ha a szárítóm nem lett volna tele a még előző héten kiteregetett holmikkal. Körbenézek a szobában... ágyat kellene húzzak.... vajszínű szőnyeg.... nagy okosság volt.... minden tiszta por.... a ruhákat ledobáltam az ágyra... már úgyis mindegy... gyors teregetés.... 

Visszatérek immáron üres kosárral a kezemben az előszobába... lila wc papír még mindig az asztalnál... na jó... ideje bevinnem a fürdőbe... mókus ugrással megközelítettem a polcot, ahol tárolni szoktam, nem is értettem, miért lépkedtem át olyan nagy lelkesedéssel a ruhakupacokat.. úgyis koszosak voltak.... kicseréltem a húst a sütőben... leültem a konyhaasztalhoz... az ebédlőasztal még mindig megközelíthetetlen volt.... körbenéztem a lakásban... és egy jót mosolyogtam.... mert olyan szép napot töltöttünk el a gyerekemmel, annyira jól éreztük magunkat... feltöltődtünk, sokat nevettünk, beszélgettünk, sétáltunk, és még szoliban is voltam... kit érdekel, ez a szavakkal le sem írható állapot, ami kicsinyke otthonunkban uralkodik. Nem bántam egy másodpercre sem, hogy a rendrakást elcseréltem azzal, hogy egy csodálatos napot töltsek a gyermekemmel. Ágy már nem lett felhúzva, mint ahogyan felmosva, és felporszívózva sem... piknikeztünk a szoba közepén, így fogyasztottuk el a frissen elkészült vacsorát. Leültem a géphez... már késő volt... még hallgattam a szomszéd szobából átjövő gyerekkacajokat. Hátra néztem az ágyamba.... ágyat kellett volna húzzak... és immáron a megszáradt tiszta ruhák is elfoglalták fekhelyem. Éjfél van... a lányok még buliznak.... lekotrom a földre a tiszta ruhákat, és lefekszem az ágyamba... ágyat kellett volna húzzak.... de már legalább a lila wc papír nem ül az ebédlőasztalnál. Mosolygok, mert hallom a gyermekek beszélgetését.... mosolygok, mert egy csodálatos napon vagyok túl.... mosolygok.... mert eszembe jut, holnap milyen gyönyörű rend és tisztaság lesz otthonunkban.... de ahhoz most egy nagyot kell aludjak...