2015. már 22.

Légy szabad! Érintsd meg a természetet!

írta: Kata Vank
Légy szabad! Érintsd meg a természetet!

természet

Vasárnap! A pihenés időszaka. Szeretem a vasárnapokat, a hétvégéket, a hétköznapokat, a reggelt, a delet, az estéket, az éjjeleket! Szeretem, amikor a pihenésem nem zavarja meg az óra csörgése, amely jelzi, ideje indulni a napnak, ideje visszatérjek álmaimból, és belevetni magam a hétköznapokba. Szándékosan nem szürke hétköznapokat írtam. Mert számomra nem létezik olyan. Mert minden megélt nap egy csodálatos élménnyel tesz gazdagabbá. Minden napban megpróbálom felfedezni a szépséget, felfedezni azt, amiért azt mondhatom, érdemes volt megszületnem, érdemes volt a földi életet választanom. Mert szeretem az életem, szeretem ezt az életet. Szeretem a kihívásait, az egyhangúságait, a változatosságait. Szeretem mindenét! Mert szeretek élni! Végre tudom, mit is jelent élni! Végre tudom, mit jelent az élet! Nem a túlélést! Nem a könyörgést, hogy teljen már el ez a nap is, hogy talán éjjel minden megváltozik, és reggel valami egészen másra ébredhetek! Sosem ébredtem másra. Mindig ugyanaz volt. A négy fal közötti élet. A rettegés, a félelem. És hiába feküdtem le, a másnap ismét csak ugyanazt tartogatta számomra, mint az előző. Semmi nem változott. Semmi. Egészen addig a pontig, amíg azt nem mondtam: Elég volt! Élnem kell! Élni szeretnék! Nevetni, mosolyogni, szabadnak lenni! Hallgatni a madárcsicsergést. Hallgatni az élet hangjait. Nem akarok soha többé a négy fal között bezárva élni! Nem akarok soha többé elszámolni minden percemmel, bocsánatot kérni olyan dolgokért, amelyeket el sem követtem. Soha többé nem akarom ezt az életet! Ki szeretnék menni a természetet, érezni a szabadságot! Érezni, hogy minden olyan szép! Elég volt! És elindultam az ismeretlenbe! Féltem? Igen, sokszor! De tudtam, ha legyőzöm a félelmem valami sokkal szebb vár rám! Az élet nem szólhat a túlélésről! Az élet nem szólhat a bezártságról! Az élet nem szólhat a menekülésről! Az én életem semmiképpen sem!

Elhatároztam, és megváltoztattam magam, az életem, az élethez való hozzáállásom! Mert boldog szerettem volna lenni! Feltételek nélkül! Boldog, és szabad! Szabad! Mert nem élhettem tovább bezárva, nem élhettem tovább így! Mert nem bírtam már tovább! És minél erősebben, minél agresszívabban akart "valaki" a régi életemben tartani, én annál eltökéltebben, annál megingathatatlanabbul akartam a változást! Mert már nem volt hatalma felettem! Mert rájöttem erős vagyok, mert rájöttem, csak én tudom megváltoztatni az életem! Bármennyire is hittem, és reméltem, hogy majd jön valaki, akinek segítségével sikerül kitörjek "börtönömből", sosem jött. Mert nem jöhetett! Mert meg kellett tanuljam, hogy csak én tudom megváltoztatni az életem! Senki más! Senki más nem teheti meg az első lépést, csak én! Senki más nem hozhatja meg az elhatározást, csak én! Mindig is kételkedtem abban, hogy képes leszek rá! De eljött az a pont, amikor már nem bírtam tovább! És nem érdekelt, mi lesz, csak azt tudtam, lépnem kell, a többit majd meglátjuk! És minél távolabb jutottam a régi életemtől, annál inkább bizonyíthattam magam, hogy mégis csak képes vagyok, sok mindenre, amire azt hittem, hogy nem! Mert muszáj volt. És a muszáj nagy úr! Először szükségből, utána pedig már azért, mert élveztem minden pillanatát! Élveztem, és élvezem mind a mai napig feszegetni a határaimat!

Szeretem érezni a szabadságot! Szeretem érezni a boldogságot! Szeretem a szabad levegőn töltött órákat! Szeretek túrázni, lovagolni, sétálni, futni! Szeretem hallgatni a madarak csicsergését, szeretem nézni, ahogyan a tavasz beköszöntével újraéled a természet! Szeretem a friss levegő illatát! Szeretek úgy elfáradni, hogy alig legyen erőm megmozdulni! Szeretem az embereket, akikkel együtt túrázhatok! Szeretem az embereket, akik az életem részei! 

Szeretek szabadnak lenni! Mert nincs ennél csodálatosabb dolog a világon. Amíg természetes volt a számomra, addig nem tudtam, milyen kiváltságos is lehetek. Aztán elvesztettem az életem, elvesztettem önmagam, és éveken, több, mint egy évtizeden keresztül, nem lehettem szabad! Valaki más mondta meg nekem, mit érek, mit tehetek meg. A szabadság azt jelentette, szabad lehetek, amíg teljesen valaki más akarata szerint cselekszem! Nem dönthettem! Nem lehettek barátaim! Nem hallgathattam a madarak csicsergését! Nem szívhattam be a friss levegő illatát! Nem léphettem a falakon túlra! De ennek már vége! És soha többé nem engedem, hogy saját életem fogja legyek bárki másért!

Túrázni mentünk a gyermekemmel! Szabadságunk első évfordulóján is túrázni mentünk. Mert egy ilyen évfordulót az ember nem tölthet a négy fal között! És ma is mentünk. Mert szeretjük a természetet. Mert szeretünk azokkal az emberekkel lenni, akikkel együtt rójuk a kilométereket. Szabadok lehetünk! Megérintjük a természetet! És élvezzük! Mert végre élünk! Végre szabadon dönthetünk, hogy együtt kéz a kézben megyünk, túrázunk, lovagolunk! Drága kicsi lányom nagyon elfáradt! De nem adta fel, és én ezért nagyon büszke vagyok rá! Elfáradt, de nem hisztizett, hanem végig csinálta! Elfáradt, legszívesebben feladta volna, de nem tette meg! Jött velünk. Utánunk! Összeszedve minden energiáját végig csinálta velünk! És a kocsiban már ő is büszke volt magára! Mert már tudatosult benne, hogy megcsinálta! Nem adta fel! Kitartott!

Szabadnak születtünk, mindannyian! Mégis sokan élünk fogolyként saját életünkbe! Én már szabad vagyok! Szabad lettem! És szeretem a természetet, a madárcsicsergést, a lovaglást, az engem körül vevő embereket, akik annyi de annyi mindent tanítanak nekem! Ezelőtt egy évvel, még nem hittem volna, hogy valaha is szeretni fogok élni! Hogy minden megélt percért, pillanatért, hálás leszek! Ezelőtt egy évvel még nem hittem volna, hogy egyszer azt mondhatom: Boldog vagyok! Ezelőtt egy évvel még nem hittem, hogy valaha is a természetben fogok túrázni, ezelőtt egy évvel még nem hittem, hogy a legnagyobb tanítóm egy csodálatos ló lesz! Ezelőtt egy évvel még nem hittem, hogy úgy is lehet élni, ahogyan most élek! Megélni a pillanatokat, megélni a csodákat! Mert szabadnak születtem! És vissza kaptam a szabadságom!  

Szólj hozzá

élet börtön szabadság rab természet lovak falak