Szeretem a hétvégéket, szeretem az ünnepeket, és különösen szeretem, amikor hosszú hétvégét kapunk ajándékba. A húsvét nem kifejezetten tartozik a kedvenceim közé, de az a plusz egy nap, amit pihenéssel tölthetek, megemeli a varázsát.

Szombat! A hétvége első napja már rutinszerűen lovaglással kezdődik. A lovaglás élménye könnyebbé teszi a reggeli ébresztőt. Számomra örök rejtély marad, hogy amíg hétköznap simán három, vagy négy kávét sikerül megigyak nyugalomba a nap kezdete előtt, vagy indításaként, addig szombatonként már a második kávémat is kapkodva kell kortyoljam, mert késésben vagyok. Olyan, mintha eme szombati reggeleken valaki lopná a perceket, megnehezítve ezzel az ébresztőt.

Szuperül sikerült lovaglás után, nevetve jó kedvvel megtelve láttam neki a szokásos szombati teendőimhez. Nem érdekel, hogy húsvét jön. Csak ezért nem csinálok nagytakarítást, és ablakot sem pucolok. Ha a nyulat zavarja az ablakaim kinézete, lemossa. De gyanítom, ez nem fog megtörténni, ezért majd erőt kell vegyek azon a tehetetlenségi erőn, ami ilyen esetekben úrrá lesz rajtam, és magam egyedül kell, hogy megoldjam ezt a problémát. A rutint megtörtem azzal, hogy úgy döntöttem, tavasz révén meglepem gyönyörű virágaimat, és átültetem őket. Nem is hittem, hogy ennyi virágom van, és azt sem, hogy ennyi időt fog elvenni a hétvégémből, hogy jól érezzék magukat. Gyönyörű napsütés, mi kell ennél több ahhoz, hogy kedvenc növényeim húsvéti ajándékot kapjanak.

Hosszú idő után, végre nem esik az eső, és nem  fúj a szél. Most vagy soha elvet követve nekilendültem a sztorinak a tavaszi nagytakarítás helyett. Végül is a tavaszi nagytakarítást megcsinálhatom később is... esetleg nyáron... vagy ősszel... vagy télen... Sztereóban mosás, főzés, virágültetés.... aztán rend csinálás a virágültetés után, mert bármennyire is próbáltam kontroll alatt tartani a virágföldet, időnként nem sikerült, bár a feladatot kissé nehezítette, hogy négy kutyát kellett volna távol tartsak a földkupacoktól.

Tehát takarítás... gondoltam ezek után megérdemlek egy kis délutáni sziesztát. Gyermekem is úgy gondolta, így békésen elnyúltam ágyikómba, ami már reggel is oly nehezen akart utamra engedni. Kutya ugatás... már megint ugatnak a kutyáim.... nagyon ugatnak... még félálomban voltam ... bárány bégetés... na itt azért elbizonytalanodtam. Mint mondottam volt, épp, hogy ébredeztem... báránybégetés... nekem nincs bárányom... és nem a tanyán vagyok... de a tanyán sincsenek bárányok... füleltem.. próbáltam az éktelen  kutyaugatás közepette kiszűrni, valóban jól hallom-e a bárányokat. Akik jelen esetben nem hallgattak.

Próbáltam összeállítani a képet, amikor is kedvenc szomszédom Erzsike néni sipákolására lettem figyelmes. Erzsike néni imádni való nyugdíjas, aki egyébként nagyon ráér. Ezért unalmas perceit azzal próbálja meg kiegészíteni, hogy különböző dolgok miatt rágja az életvonalamat. Volt, hogy a házam felett elrepülő repülőgépek zajára panaszkodott. Volt, hogy az volt a problémája, hogy fűnyírás közepette egy két fűszálat átrepített a kertjébe a szél. És még sorolhatnám. Erzsi néni valamelyek előző életében biztosan gerilla volt.... a jobbik fajtából... golyót nem kellett pazarolnia szerencsétlen áldozataira, mert elég volt csak kiugrania a bokorból, és leendő áldozata szívrohamban kimúlt. Rám jó párszor hozta a frászt. Még olyan bokorból is előtud bújni, amiről eddig azt hittem nincs is ott. "Fiatalasszony!" felkiáltás követi eme tettét, és én akkor már tudom, bajban vagyok. Hogy mekkorában ez mindig attól függ, Erzsike néninek lehetősége volt e rajtam kívül másokkal is kötözködnie. Ha nem, akkor elég hosszúra nyúlnak a beszélgetéseink.

Tőle még megszabadulni sem könnyű. Ezért jobb lenne őt elkerülni, de még nem jöttem rá, hogyan tehetném. Volt, hogy lopakodó üzemmódot választottam, de egy pillanat alatt ott tud teremni a közelemben, tartózkodjon előtte bárhol is. Tehát, amikor hallottam Erzsike néni hangját, akkor már biztos voltam benne, hogy nem a tanyán vagyok. Oda biztosan nem vittem volna őt magammal. Még kerestem a dimenziót, és az idősíkot. Végül is úgy voltam vele, hogy a báránybégetés nem az én problémám. Hittem én. De miután az Univerzumban minden mindennel összefügg, ezért az általam nem az én gondomnak vélt dolog, nagyon gyorsan vált az enyémmé. Nem bírtam tovább hallgatni a kutyáim ugatását, keveredve Erzsike néni sipító hangjával, és a bárányokkal.

Kipattantam párnáim közül. Kedvenc másik szomszédom úgy döntött eme csodás szombati napon, égve a húsvét lázában, hogy vesz egy pár birkát, bárányt. Egyszer említette nekem, hogy ez a terve, de én azt hittem viccel. Hát, mint kiderült komolyan gondolta. A birkáknak az én négy kutyám, és a mellettük lakó drága lélek másik két kutyája felettébb örült. Erzsike néni meg ennek az éktelen ricsajnak, amit a hat kutya, és a három bárány művelt. Van nekem egy pulim. Kidobták az előttem haladó kocsiból, én összeszedtem, és családtaggá vált. Tehát kétlem, hogy az én drága pulim, őrzött volna valaha nyájat. De az ösztön az ösztön, ezért úgy gondolta, ideje elkezdenie, és rekord sebességgel jutott át a kerítésen a bárányokhoz, akiket azon rögvest neki állt terelni.

Ekkor a hangzavarba bekapcsolódott a nyáj (nyáj alatt érts három bárányt, vagy birkát, vagy juhot) tulajdonosa, aki féltette az új jövevényeket. Addigra már én is a szomszédban voltam, a pulim kergette a birkákat, én a pulimat, miközben az odaát ragadt három kutyám még hangosabban ugatott. De mindezt Erzsi néni hangja mégis túl tudta kiabálni, mert ő meg neheztelt a hangzavarért, mert nem tud pihenni szombaton.

Fogalmam nincs hányadik körnél jártunk, mire csatlakozott hozzánk a másik szomszéd két kutyája, ők is áttörték a kerítést. Ebből az egyik kutyának valami előző életes problémája lehet velem, mert valamiért mindig megugat, pedig sosem bántottam. Így ő engem kezdett el kergetni, mert úgy gondolta ideje lenne revansot vennie bármiért is. Ekkor a csoportba bekapcsolódott a kutya gazdája, ő a saját kutyáját kergette, aki engem kergetett, én a pulimat kergettem, a pulim a birkákat... ha jól emlékszem a birkák nem kergettek semmit, de akkora volt a kavalkád, hogy ebben már nem vagyok biztos.

Aztán, hogy ez a díszes kampánia élén a birkákkal, hogyan jutott át az én kertemen keresztül Erzsike néni kertjébe, csatlakozva hozzájuk a maradék három kutyámmal... na erről aztán végképp nincs elképzelésem.... mi emberek az egyik kertben, a kutyák, birkák a másik kertben, és közben Erzsike néni meg üvölt, mint a vadsakál, hogy tönkremegy a veteményese. Mi kénytelenek voltunk a kaput használni. Már nem kellett az életemért fussak, mert közben a vadkutya is úgy döntött csatlakozik az állatsereglethez.

Átértünk Erzsike nénihez. Közben Erzsike néni valamikor kihívta a rendőröket. Sikerült elérnie, hogy rekord sebességgel kijöjjenek. Azt hittük sikerül összeszedni a négylábúakat, kinek kinek a magáét... de a négylábúak úgy gondolták még sem, és sprintet vettek a nyitva maradt kapu irányába... a sorrend ugyanaz...birkák elől, mögöttük a pulim, mögéjük csatlakozott a maradék három kutyám.... őket követte a nyáj tulajdonosa, őket én, mert féltettem a kutyáimat... engem az az őrült blöki, aki ismét úgy érezte engem kell ma zsákmányul ejtenie.... bennünket pedig ennek a kutyának a tulajdonosa... mindezt rendőrjárőrökkel az utcán, akik egyébként nem csatlakoztak hozzánk.. nem is értem miért. 

Nem tudom, mit gondolhattak, amikor megláttak bennünket, mert valahogy nem tudtam rájuk koncentrálni. Közben próbáltuk az összes ismert vezényszót... ül! áll! marad! gyere ide... Teljesen hatástalannak bizonyultak... következett, ha elkaplak megnyúzlak és egyéb mondatok... ezek sem váltak be. Addigra leállítottuk az utca forgalmát BKK járatostul... valami csoda folytán a pulim beterelte a birkákat a saját portájukra, nekem sikerült elkapjam két kisebb kutyámat, így már biztonságban voltak, a harmadik meg pattogott mellettem, mert ő is ölbe szeretett volna jönni.

A vérebet elkapta a gazdája, BKK busz mozdulatlanná dermedt a rendőrökkel együtt... és már Erzsike néni sem sipákolt. Gyanús volt nekem, de örültem, hogy lassan megoldódni látszik ez az egész ügy, amiről azt hittem, engem nem is érint, mert nincsenek bárányaim. Midőn minden állat a saját otthonában volt jól bezárva, azt hittük túl vagyunk a dolgok nehezén. Pedig igazából most jött az igazi kihívás. A rendőrök a röhögéstől alig bírtak intézkedni, miután töredelmesen elmeséltük nekik a fogócska történetét, addigra már mi is nevettünk Erzsike néni kivételével. A rendőrök végül is elmentek, mert úgy vélték abba hagytuk a másokat zavaró tevékenységünket. És akkor jött Erzsi néni. Visszasírtuk a rendőröket, akik megvédhettek volna tőle bennünket. A történet vége... össznépi kertrendezés Erzsike néninél, kerítés megerősítése mindenkinél.... birkáknak külön hely elkészítve...

Szeretem a nyugodt pihenéssel töltött hétvégéket. Mindig feltöltődöm energiával.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! Kicsit kevésbé eseménydúsat, mint amilyen nálam a kezdet volt.