Rosszul éreztem magam... nagyon... és rosszul is akartam érezni magam... meg akartam engedni, hogy fájjon... szenvedni akartam... és szenvedtem. És nem segített a több ezer köszöntés sem. Csak ültem, elvonultan a világtól... és dühös voltam mindenre és mindenkire. Csörgött a telefon. Barátnőm volt az. "Gyere ki a kapuhoz!" Már épp mondani akartam neki az elutasítást "Gyere ki a kapuhoz!" És megjelent este az otthonomban, félretéve munkát, és a gyermekének a tanulását, hogy meglephessen egy csodaszép szívhez szóló ajándékkal. Megint csörgött a telefonom "Beengedsz?" Hallom kedvenc túravezetőm hangját. Egy újabb meglepetésben lehetett részem. Már jobban voltam... sokkal jobban... bármennyire is szenvedni, nyüszíteni akartam, annyi szeretetet kaptam, hogy szívem megnyugodott. Lassan leszállt az éj. Már nem volt bennem düh... már csak szomorú voltam... de csak egy kicsit.... Megint csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Nem szeretem az ismeretlen számokat, főleg nem este. Valahogy az az érzésem támad, hogy valami rossz dolog történt, rossz dolog történik, és egy olyan nap után, mint a mai, valahogy nem tudtam egyből a jóra gondolni. "Eressz be! Most!" Kedvenc juhászom volt. Feljött a messzi távolból. Leült az ebédlőbe az asztalhoz. Már másodszorra járt a házamba. Ezen alkalmak előtt mindig én mentem hozzá, ha a lelkem segítséget kért. És most megint ott volt. Teljes életnagyságban, azzal a hihetetlen mosollyal az arcán. "Kapja be Isten! Mi?" És nevetett. Utalva az aznapi írásomra.. http://leleksuttogas.blog.hu/2015/11/25/osszeomlas_790                    "Jól van na! Akkor így éreztem..." kezdtem el neki magyarázkodni.
Pedig tudom, hogy nem várta ezt tőlem. Életem elmúlt éveiben sosem várta tőlem, hogy megmagyarázzam önmagamat. Hiszen sokszor még én sem értem önmagam.

Mosolygott. Intett, hogy maradjak csendben, és üljek le mellé. Olyan tiszteletet parancsoló volt, hogy nem akartam ellene lázadni. Ellene nem. Hiszen ma egész nap Isten ellen lázadtam... nem maradt erőm már tovább folytatni ezt. Szerettem, hogy itt van. Szerettem, hogy éreztem a törődését, éreztem az aggodalmát... szerettem, hogy megérezte, szükségem van rá... most nagyon kellettek a szavai...a bátorítása.  "Eljöttem, mert tudtam, Te úgy sem látogatnál meg. Eljöttem, mert tudtam, ma eszedbe sem jut kimenni a lovakhoz, hogy jobban érezd magad... mert szenvedni akartál, és ezáltal eldobtál magadtól minden olyan lehetőséget, hogy megnyugodjon a szíved és a lelked. Szeretnék neked elmondani pár dolgot. Nem akarlak közhelyekkel bombázni, és nem akarlak rábeszélni arra, hogy boldog légy, nem akarlak megfosztani a szenvedés fájdalmától.... csak azt akarom, hogy hallgass meg. Azt szeretném, hogy ne szakíts félbe! Azt szeretném, hogy figyelj rám..... csendben... és azt akarom, hogy a szavaimat a szíveddel érezd... érezd a szavaimat... érezze a szíved, és érezze a lelked... mert, ha ezt megteszed, tudni fogod a kérdéseidre a válaszokat. Azokat a válaszokat, amelyeket mindig is tudtál... mindig is éreztél.. ott a szíved legmélyén... csak még önmagad előtt is letagadtad.... még önmagad előtt is felhúztad az illúziók fátylát, és nem törődtél a jelekkel. Nem törődtél a vágyaiddal... és nem törődtél az igazsággal. Mert amíg az illúzióban ringattad magad, reméltél, hittél, bíztál... de közben nem kellett, hogy szétnézz a valóságban. Nem Isten hazudott neked, és nem Isten vert át téged! Te hazudtál magadnak, és nem vetted észre Isten figyelmeztető szavait! Úgyhogy ne kend rá a balhét Istenre!" mástól ezek a szavak ellenállást váltottak volna ki belőlem, de most csak hallgattam őt... némán... csendben....

"Napi szinten ne csinálj a bolhából elefántot, ne akarj igazolni semmit... és hagyj ki az egyenletből mindenkit! És akkor képes leszel látni azt, amit oly hevesen szeretnél elkendőzni önmagad előtt. Miért sóvárogsz? Miért akarod megvalósítani annak az ellenkezőjét, amire vágysz? Mert a sóvárgással pont ezt éred el, az ellenkezőjét annak, mint amire vágysz! A boldogság a jólét bizonyítékaid megtalálod magad körül... és képes is vagy meglátni azokat... de eltüntetted most ezeket, annyira vágytál arra, hogy igazolhasd magad... miszerint téged átvert Isten, az Univerzum, a sors! Ha van egy vágyad... van valami, amit nagyon akarsz...túlságosan is... két kézzel kapaszkodsz bele... elhessegetsz mindent, amely felnyitná a szemed, és csak ragaszkodsz az álomhoz, a hazugsághoz, ha van egy vágyad, amely óriási lendülettel bír.. ugyanakkor hatalmas elvárás van benned vele kapcsolatban... az megnyomorít... és nem más teszi ezt veled... Te teszed magaddal! Vágytál valamire.... amelyről valld be (nem nekem, önmagadnak), hogy tudtad... mindig is tudtad, hogy sosem kaphatod meg... de addig lefoglaltad az elméd... lefoglaltad a szíved... és lefoglaltad a gondolataidat.... mert addig nem kellett foglalkozz a valósággal.... a valódisággal... mert még megannyi félelem, rettegés volt benned... és sokkal jobban féltél attól, hogy beteljesül, mint attól, hogy nem! Mert álmodni akartál! Ébren álmodni! És nem akartad elveszteni az álmot! Mert szeretted magad az álmok világába kalauzolni! És valld be, legalább magadnak ne hazudj, hogy féltél!!!! Féltél, hogy beteljesedik, mert féltél elengedni az álmot! És nem azt a dolgot, a vágyaid tárgyát szeretted volna oly nagyon, hanem a körülötted lévő illúziókat! És nem akartad elveszíteni! Nem akartad megtudni, milyen a valóság! Ne okold Istent! És ne okold magad! Légy hálás azért az érzésért, amely egészen addig benned élt, amíg az igazság ki nem derült! Hiszen mindig te mondod, hogy az igazságnak felszínre kell törnie! Ne vágyj az igazságra, ha utána nem vagy képes elfogadni! Ne mondd, hogy tudni akarod az igazat, ha utána belebetegedsz! Csak akkor akard tudni az igazságot, ha fel vagy rá készülve! Különben önmagadnak is hazudsz... de még ezt sem mered bevallani! Ne akard irányítani a körülményeket! Mert a körülményeknek súlya van! Benne van minden, amit mások gondolnak róla, rájuk vetülnek a múltbéli hiedelmek, és a körülményeket az elvárások súlya is terheli! Ne akard megszabni a körülményeket, és utána ezen körülményeket ne használd magyarázatnak!

Hagyd abba a keresést! Nem vetted még észre, ha keresel valamit, az azt jelenti, hogy olyan dolgot kutatsz, amit nem találsz? Hányszor esett már meg veled, hogy kétségbeesetten meg akartál keresni valamit... és szétdobáltál mindent magad körül... és felforgattál mindent magad körül.. és mégsem tudtad megkeresni.... majd egy váratlan pillanatban, amikor ugyanilyen vehemenciával elkezdtél keresni valami mást... hirtelen, az a régen vágyott dolog elő került... Emlékszel? Kerested az anyakönyvi kivonatot? Felforgattad a a padlást, a pincét, minden dobozt, fiókot, szekrényt... de nem lelted. És egyszer csak, amikor már meg is feledkeztél róla, ott termett a szemeid előtt. Ott volt a dobozban... végig ott lapult a doboz legtetején... de te annyira kétségbeesve kerested, hogy képtelen voltál észre venni! Hagyd abba a keresést! Hagyd abba a sóvárgást! Hagyd abba az illúziók teremtését! Ne az illúziót teremtsd! Teremtsd a valóságot! És ne félj attól, hogy megvalósul, ne félj attól, hogy megkapod!

Ne a jobb, vagy más körülményektől várd, hogy boldog legyél! Légy boldog, és a körülmények a boldogságodhoz fognak igazodni! Ne okold a körülményeket, amelyekről azt gondolod, hogy miattuk nem valósulhatott meg az, amire oly őszintén vágytál. A körülményke akkor is ott voltak, amikor elkezdtél vágyni!!!! Ezért nem okolhatod azokat. De, hogy jobban megértsd, miről beszélek: NEM MINDEGY, HOGY A LOVASKOCSIT TESZED A LÓ ELÉ, VAGY A LOVAT A LOVASKOCSI ELÉ! Így már érted????? Egyértelmű a számodra? Ahogy irányt akartál szabni ennek a dolognak a megvalósulásának, abban a pillanatban bejött a sóvárgás a képbe! Te nem arra vágytál! Te nem a boldogságra vágytál! Te megakartad szabni az univerzumnak, mit kérsz, kit kérsz, hogyan kéred, és azt is mikor! Te nem vágytál! Nem arra vágytál! Csak teremtettél egy délibábot! Azt pedig megkaptad. Csak úgy jártál, mint a sivatagban szoktak az emberek. Közelebb mentek a délibábhoz... és az tova illant... mert sosem létezett! Mert sosem létezhetett! És Te sem akartad SOHA, hogy létezzen, de addig, amíg ezt elhitetted magaddal, nem kellett szembe nézz azzal, mit is érzel a szíved legmélyén.

Ne akarj irányt szabni az utadnak! Mondd azt, hogy érezni akarod az utad! Érezni az inspirációt, követni az erős belső késztetést, követni a boldogságodat! Nem vetted még észre, ha valamihez így viszonyulsz, anélkül megjelenik az életedbe, hogy tenned kellene érte bármit? Nem vetted még észre, hogy ilyenkor Isten, Sors, Univerzum tálcán kínálja fel neked a lehetőségeket? Tényleg nem vetted észre?????

Ne akarj irányt szabni az utadnak! ÉREZNI AKARD AZ UTAT! Mert ha ezt teszed, nem Te akarod megszabni, hogy ki lépjen be az életedbe, hanem belépnek olyanok, akik készen állnak rád, és Te is készen állsz rájuk. Illúziók nélkül, fájdalom nélkül, hazugságok nélkül! De ehhez az kell, hogy előbb állj oda a tükör elé, és valld be, sokkal jobban féltél a valóságtól annál, hogy meg merd ezt tenni! IGEN! Itt állsz, és vádolod Istent, Önmagadat, a Sorsot, mindent és mindenkit... de végig mind végig tudtad, hogy ez lesz! Tudtad... de kellett az illúzió, mert addig nem kellett szembe nézz önmagaddal. Nem kellett, hogy bevalld, hogy félsz... félsz... persze, megvan rá az okod! Ismerem a múltad! De nem hazudhatsz magadnak! És nem hazudhatsz a körülötted lévőeknek se. És nem bizonygathatod oly elszántan, hogy Te mindent megtettél, hogy bevonzd az életedbe! Mert nem ezt tetted! Kerestél valakit, vagy valamit, amelyről mindig is tudtad, hogy sosem lehet az életed része... és ezt akartad bevonzani... hazugsággal... mert addig is nyugodt tudtál maradni! És ezzel nem csak magadnak okoztál fájdalmat, hanem annak a másik félnek is!

Tudod mitől olyan fantasztikusak a gyerekek? Mert ők tudják azt, amit mi felnőttek már rég elfelejtettünk. A gyerekek tudják, hogy az élet minden pillanata boldogság, nevetés, és móka. Minden perc boldogság! Ha a boldogságot feltételekhez kötöd, akkor az Univerzum, Isten, Sors, Szellem egyszer kellemetlen dolgokat fog eléd tenni, egyszer pedig boldogságot! Majd megint kellemetlen dolgot, majd megint boldogságot. Vedd észre! AZ ÉLET MAGA A BOLDOGSÁG!!!!!! Tisztánlátás, boldogság, kiteljesedés, boldogság, elégedettség, boldogság,  érdekesség, boldogság, csodák, boldogság, és jó érzések!

Azok a dolgok amelyek úton vannak feléd sokkal jobbak, mint amelyekről azt gondolod AKAROD! Ha TE SEM HISZED, HOGY A TÖRTÉNET JÓRA FORDUL, akkor hogyan is fordulhatna jóra? De én most itt vagyok, és el akarom neked mondani, hogy a történet végül jóra fordul! Ne azt akard, hogy a történet úgy végződjön, ahogyan TE AKAROD! Mert a történetek, életünk történései mindig jól végződnek.... de az előfordul, hogy nem úgy, ahogyan mi akartuk. De attól még JÓL végződött! Nézz mélyen a lelkedbe és a szívedbe... és látni fogod! Felépítettél egy illúziót, belerángattál mást, vagy másokat, és azok a mások, még mindig itt vannak neked! Akkor ne akarj hazudni önmagadnak, hogy azzal áltatod magad, hogy nem ez történt! Jól végződött... a lehető legjobban!

Ahelyett, hogy elvárod, hogy az univerzum megadja neked az illúziót, amit meghatároztál, ÉLVEZD AZ UTAZÁST! Hagyd, hogy az Univerzum megadja neked, és azt adja neked, amelyre igazán vágysz! Illúziók, hazugságok nélkül!

TUDNOD KELL, ÉS TUDOM, HOGY TUDOD, HOGY AZ ÉLET CSAK SZÉP ÉS JÓ LEHET! ÉS TUDNOD KELL, HOGY CSAK JÓ DOLGOK TÖRTÉNNEK VELED!

Ne menekülj illúziókba... ne menekülj hamis vágyakba, hogy utána szenvedhess! Éld az életed! Érezd meg az utad! És mindent megkapsz, amire vágytál! És ne hazudj önmagadnak... hogy neked márpedig az volt a vágyad... mert tudod nagyon jól, hogy nem az volt... mert ha az lett volna, akkor nem akartál volna jeleket... nem akartál volna megerősítéseket másoktól... mert tudtad... végig tudtad, hogy valami nincs rendben! Csak hazudtál! ÖNMAGADNAK! Álmot építettél fel, álomképre alapoztad a jövőt, és nem olyan álmot, hoztál létre, amelyet valóban szerettél volna, nem olyan álmot kreáltál, amelynek volt valóságtartalma,....  menekültél ebbe az álomba.... menekültél....... hát most ne csodálkozz, hogy összedőlt minden! És ne vádol ISTENT, és ne vádold ÖNMAGAD! Ennek így kellett történnie, hogy ezt is megtapasztalhasd, és tovább léphess! Mert most már tudod, mi volt a lelked legmélyén!

ÉLVEZD AZ UTAZÁST! HAGYD, HOGY AZ UNIVERZUM MEGADJA NEKED, ÉS AZT ADJA NEKED, AMELYRE IGAZÁN VÁGYSZ! HAZUGSÁGOK, ILLÚZIÓK NÉLKÜL! NE KIJELÖLD AZ UTAD!  KÖVESD AZ UTAD!"

Felállt,  és elment. És én ott maradtam a gondolataimmal... ott maradtam a szavaival! És csak annyit tudtam mondani... köszönöm.... köszönök mindent!