Leültem a fűben. Megint szükségét éreztem, hogy kimenjek hozzá. Az én drága barátomhoz, az én juhászomhoz, az én bölcsemhez. Néztem a semmibe. A tanyáját a végtelen legelők ölelték körbe. Szerettem nézni a semmit, szerettem nézni a lovait. Hallottam lépteit, közeledett. Leült mellém. Most nem a…