2016. már 14.

Élni akart! ÉS élni is fog! A legcsodálatosabb történet a szeretetről!

írta: Kata Vank
Élni akart! ÉS élni is fog! A legcsodálatosabb történet a szeretetről!

10496172_1137482682938280_1133605113726497008_o

Megismertem, megismertük Őt! A gyermekem mindig különös kapcsolatot ápolt ezzel a kicsi lélekkel, akinek neve: Babi! Ő "csak" egy ló, és a legnagyobb küzdő ezen a Földön! Kicsi, kiéhezett, sebekkel teli testében dobog a világ legnagyobb szíve! 10 versenyló küzdeni akarása lakozott benne, és egy szív... egy szív, aki élni akart, aki az életet választotta, aki nem adta fel. Máig nem tudom, hogy amikor megpillantott bennünket először vajon  sejtette, hogy mi, a gyermekem és én leszünk azok, akik hozzásegíthetik őt ahhoz az élethez, amelyet mindig is érdemelt volna? Vajon, amikor feladta volna, mert fájdalmai voltak, éhezett, és fázott, tudta, hogy már nem sokáig kell kitartania, mert közel a segítség? Biztosan tudta, különben feladta volna. Vagy talán benne is csak a remény élt, a remény, hogy lehet még jobb életben része? És ezért nem adta fel? 

Drága Babi! Drága Babink! Hibát követtem el. Nem szoktam használni ezt a szót, de be kell vallanom óriásit hibáztam!

Hibáztam, mert akaratom ellenére részese voltam annak, hogy Babit kínozzák, éheztessék. A része voltam, és nem tettem ellene semmit. Nem tettem ellene! Nem cselekedtem. Nincs mentségem! És, ha kell vállalom a következményeket. Mert asszisztáltam hozzá, nem is keveset. Talán van mentségem. Egyetlen okot tudok felsorakoztatni, de ezt is talán önmagam megnyugtatása végett. Befolyásolás alá kerültem... már megint. Két ember, akikben megbíztam, akikre rábíztam az életem, és a gyermekem életét is, hiszen ők oktattak bennünket, két ember befolyása alá kerültem, és elhittem nekik mindent. Elhittem, hogy ez a kis állat, azért ilyen sovány, mert öreg. Hiszen van szemem! Láttam, és hittem nekik. És Babi hiába sikított a segítségért, nem hallottam őt meg!  Süket voltam. Nem hallottam őt! Ő mégis bízott, hitt, remélt, és szeretett bennünket. Sosem támadott ránk, pedig biztosan nagy fájdalmai lehettek. Ő mégis mindent elkövetett, hogy gyermekem, és még sokan mások biztonságban lovagolhassanak rajta. Ő csak ment, lépés tartva  a többi lóval... vitte a szíve! Az a szív, amely nem adta fel sosem! Ami nem szakadt meg, az összes fájdalma és szenvedése ellenére sem! Mert tudta, mindig is érezte, hogy nem is oly soká várni fog rá egy szebb élet! Egy olyan élet amelyet mindig is megérdemelt volna! 

Tehát hittem nekik. Elhittem minden szavukat, és hiába figyelmeztettek hozzáértő lovasok, akik a szívüket és a lelküket is kiteszik az állatokért, hogy figyeljek oda, mert nagy bajok lehetnek ott, nem hittem nekik! Támadásnak véltem minden segítő szándékú megjegyzésüket. Támadásnak véltem, miközben ez a kis ló csak szenvedett. És sikított! Néma sikolyok voltak, de nem adta fel, mert tudta, hogy egyszer valaki meg fogja hallani a sikolyát! Mennyi pénzt költöttem lovaglásra!  Oda hordtam több tízezer forintot, és nem tettem semmit, hogy könnyebb legyen ennek a kis lónak az élete. Hittem annak a két embernek, hogy minden rendben van úgy ahogy van! Aztán Isten, sors, Univerzum a segítségünkre sietett. Lehullott a lepel! Hirtelen, nagyon sok indulattal fűszerezve, de végre lehullott a lepel! És akkor már láttam! És akkor már hallottam a kiáltást! És akkor már tudtam, hogy cselekednem kell! És cselekedtem is! És végre Baba biztonságban van! És soha többé nem mehet ez a két ember a közelébe! Soha többé! Soha nem ütheti meg többé! Soha nem bánthatja többé, és soha többé nem zsigerelheti ki Őt! Soha többé! Mert Babi most már velünk van! És a legcsodálatosabb szakértők kezébe került, akik egész életüket a lovaknak szentelték! És most ők ápolják Babit, és tesznek meg érte mindent, hogy újra csodálatos élete lehessen! 

Nagyon sok ember segített nekünk önzetlenül, és tiszta szívből, hogy Babi ma éjjel már megnyugodva, békében, tele pocakkal, fájdalmak nélkül tölthesse az éjszakát a lovak földi paradicsomában! 

Már az elhozatala is nagy kalanddá vált. Bár nem Babi sínylette meg ezt, hanem mi emberek. Mi viszont nagyon. Mert ugye az egyik lószakértő, akire Babi élete rá volt bízva, aki a végletekig kizsigerelte őt, bántotta, az ugye ott volt a tanyán. Csak köszöntünk. Mi köszöntünk, ő nem köszönt férfi létére. Két csodálatos hölgy volt velem, akik hoztak lószerszámot, akiknek szíve a lovakért dobog. A kislányomat felküldtem egy lókeféért, mert azt elfelejtettünk betenni a kis csomagba. Ez a férfi, akkor támadt neki a gyermekemre, hogy őfeléjük ez úgy szokás, hogy kölcsönkérik azt, ami nem az övéké, és használni akarjuk. Tény és való, hogy ez így szokás. Csak ezt mi megbeszéltük valaki mással, vele nem. Mert vele nem volt mit beszélni. Viszont, azt a hangnemet, amit ott a kislányommal szemben használt, már nem hagyhattam szó nélkül, és nem is hagytam szó nélkül. Adtam egy ötszázast a lókefe használatáért. Annyit mondott: Engem Te nem veszel meg! Egy ilyen embert én nem is akarnék. Egy ilyen embernek a sírhelyét venném meg, maximum, de lehet, hogy még azt sem. Igen, feléjük ez a szokás. Felénk meg az, hogy óvjuk, védjük, szeretjük az állatokat, megteszünk érte mindent, etetjük, gondoskodunk az orvosi ellátásáról, és nem mutatjuk meg mennyire férfiak is vagyunk, egy tizenkét éves kislánnyal szemben! Felvittem a kefét, mert akkor már a kicsi lányom nem mert kijönni Babi helyéről. Ez az ember utánam indult. A férjem ugyan ezt tette. Minden agresszióját, fájdalmát rajtam akarta, és vezette is le. Egy nagyon kedves barátom mondta nekem, akkor azt kellett tenned, hogy elmenekülj, most viszont szállj szembe vele! A szavai visszhangoztak a fejemben. És akkor megfordultam. Megfordultam és csak annyit mondtam neki: Gyere! Mutasd meg, mennyire is férfi vagy! Még mondtunk egymásnak egy két keresetlen szót, de akkor már nem számított. Nem számított semmi, csak, hogy Babit elhozva, végre elhagyhassuk azt a helyet, ahol ez az ember, akiben annyira megbíztam, akit annyira szerettem ezt tette velünk, a kislányommal, velem, és Babival. Videó és hangfelvétel készült az esetről. Nekem nem volt annyi eszem, hogy bekapcsoljam a telefonomat, de hála az Univerzumnak a velem lévőeknek igen! És így megörökítettünk minden elhangzó szót, minden felénk irányuló gyűlöletet. Mindent. Ez csak azért fontos, mert a szavahihetőségemet bizonyítja a felvétel. Mert ez a nagy lószakértő annyit mondott másoknak, hogy ok nélkül én támadtam rá. Arról nem szólt a fáma, hogy vajon rettegett-e tőlem, vagy megijedt-e. De rátámadtam. Igen... ezer és egy okom lett volna rá, hogy rátámadjak. Babiért és a többi lóért, a kislányomért, azért, hogy átvert, hogy megvezetett... de nem tettem. Viszont nem viseltem el az agressziót! A lovakat megveri, a benne szunnyadó dühöt ezeken az állatokon vezeti le, amikor azt hiszi nem látja senki. Valaki azt mondta nekem, ez az ember olyan gyengéden bánik a lovakkal. Én láttam egy párszor "véletlenül", ahogyan neki esik ezen csodálatos állatoknak, mert nem tudta, hogy ott vagyok, de arról sajnos nem készült felvétel. Sajnos nem! És éppen ezért ez az ember büntetlenül verheti, ütheti ezen lényeket, és, ha esetleg valaki rákérdez, tudományosan megmagyarázza, miért teszi ezt. Mint ahogyan tudományos magyarázat van arról is, hogy miért sovány Babi! Mindent megmagyaráz. És én minden szavát elhittem! Nem kételkedtem! Olyan szinten bíztam meg benne, mint talán még emberben soha! Szerettem őt, és szerettem a kedvesét is! Azt hittem a barátaim. Azt hittem lószakértők! Azt hittem, hogy megbízhatok bennük! És megbíztam bennük! Tiszta szívvel és lélekkel gondoltam azt, hogy a világ legcsodálatosabb emberei. Ezt gondoltam. 

Babi megmenekült tőlük. A jobb első válla kiugrik a vitamin hiány miatt. Az összes bordája kilátszik. A hátát a nyereg több helyen feltörte, a heveder részt felnyomta a heveder, a jobb hátsó lábán az inak megerőltetve, és ezek nem csak leírt szavak, ezt bizonyítani is tudom! És ez a kis ló csak ment... és ment... vitte a szíve... ment, vágtázott emelkedőnek felfelé, nem törődve a fájdalmaival! Hitte! Hitte, hogy egyszer jön valaki, és többé nem fog fájni! Többé nem üti meg senki! Hitte! És igaza lett! Mert most már nagyon sok embernek köszönhetően biztonságban van. Lemosták a patáit, bekenték a lábacskáit.... hozzáértők által lesz táplálva. Az utolsó métereken az "új otthonába" lehajtott fejjel vonszolta magát! Elfáradt. De tudta, hogy bármi is fog most történni, már csak jobb lehet, mint ami eddig volt! És most nem kellett csalódnia! Ez a csodálatos kis lélek, ez a nagy küzdő Szellem, a lehető legjobb kezekben van! Szeretve, óvva, figyelve rá! Hogy soha többé ne fájjon neki! Hogy soha többé ne legyen éhes! Hogy végre megtanulja, hogy az az emberi kéz, amely oly sokszor ütötte, most már csak simogatni fogja! 

Álltam vele szemben, és potyogtak a könnyeim! Öleltem őt, és csak annyit kértem Tőle, ne haragudjon rám! Nem hallottam a néma sikolyt, nem hallottam a segélykiáltást, de ahogy meghallottam cselekedtem! Kértem őt, hogy bocsássa meg ezt nekem! Bocsássa meg, amiért nem előbb léptem! Ő csak evett friss szénát, és bújt. Bújt hozzánk, megköszönte, amit tettünk érte! 

Halljuk meg a néma sikolyokat! Halljuk meg, ha az ártatlanok szenvednek! Ők nem tudnak beszélni! Most én beszélek helyettük! Én beszélek Babi helyett! ÉS Babi annyit mond csak: Köszönöm az ÉLETET!

És én is köszönöm! Mindenkinek, aki önzetlenül jött, és segített, akik akkor álltak mellénk, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá! Akik nem kérdeztek, nem igazságot akartak tenni, csak azt tudták van egy gyönyörű ló, akinek szüksége van rájuk! 

Köszönöm a kislányom, a magam, és Babi nevében! 

Ez a csodálatos szív végre békére lel! Óvva, védve, ápolva, szeretve lesz. Hosszú hosszú idő kell, hogy Babi rendbe jöjjön! De ez a fantasztikus csaj rendbe fog jönni! Össze fogja szedni magát, mert már tudja, hogy minden rendben van! Össze fogja szedni magát, és remélem még nagyon sokáig fog bennünket tanítani, szeretni.

Szolgáljon Ő mindenkinek ékes példával arra, hogy az élet utat tör magának! És a szív, aminek dobognia kell, nem szűnik meg dobbanni! Legyen Ő a példa arra, hogy az akarat legyőz minden testi fájdalmat! 

Ez a pici ló teste most össze van törve, de tíz versenyló szíve dobog benne! És él! ÉS most már biztonságban van! Mert már velünk van! És én beszélek helyette! Az én hangom nagyon messzire elhallatszik! Két ember kizsigerelte, kihasználta, kiéheztette! És most én beszélek helyette! Hogy soha többé ne történhessen ez meg! Ne engedjük, hogy megtörténjen! Ne engedjük! És ez a két ember lelkiismeret furdalás nélkül elvitte volna ilyen állapotban egy öt és fél órás túrára! De akkor már nem tehették ezt meg, mert akkor már ez a fantasztikus küzdő lélek a mienk volt! És ezzel megmentettük az életét! 

Drága Pici Baba!  Köszönöm, hogy soha nem adtad fel! Köszönöm, hogy a gyermekem csodálatos barátjává lettél! Köszönöm, hogy vagy! Szeretlek! Szeretünk! És mindent megteszünk, hogy olyan életed lehessen, amelyet mindig is megérdemeltél volna! 

Szólj hozzá

béke bizalom állatkínzás