Tíz fok van, és november vége. Mégis egyre aktuálisabb a nyári gumik cseréje. Már vagy úgy egy hónapja tervezem. Ma úgy döntöttem nem halogatom tovább, mert aztán a nyakamba esik a hó, és csodálkozhatok a létezésemnek, vagy rábízhatom magam az első gumisra pár tízezer forinttal drágábbért, mint egyébként lenne.

A kálváriám akkor kezdődött, amikor pár héttel ezelőtt az a gumis, akihez járok meglepett volna  kettő darab téli gumival aranyárban. Persze jöttek a magyarázások, ha kínait veszel... meg ha ilyet... meg, ha olyat...de úgy döntöttem a téli gumi vásárlást elnapolom... nincs az az élethelyzet, amiért én ennyi pénzért téli gumit vennék. 

ÉS akkor leltem egy gumi nagykert, ahol az ár töredékéért tudok, tudtam venni abroncsot. Kb. két hete beszéltem velük, azóta ott pihennek a gumik náluk, mert még nem értem be elhozni azokat. Ma végre elérkezettnek láttam az időt. Boldogan bebandukolok magas sarkú csizmában, műkörmökkel és rózsaszín kabátban gumit venni. Rá kellett jöjjek hiba volt. Az eladó nagyon készséges volt. Lelkesen elmagyarázta, hogy ő ad számlát, a következő ablaknál kifizetem, aztán hátramegyek a raktárba, és már lesz is két gyönyörű vadonatúj gumim. Lelkesen beállok a raktárhoz. Ott semmi info arról, hogy hogyan is kell intézzem a dolgomat. De végre lelek egy élő embert, aki kicsit nehezen viselte, hogy eme verőfényes téli napon, vagy késő őszi napon dolgoznia kell. Ő is kinyomtatott nekem egy papírt... lassan egy dossziényi papír volt már nálam,... amit a raktárban dolgozó kollégájának adjak oda, és ő már is a rendelkezésemre  bocsájtja a várva várt gumijaimat.

Persze raktáros kolléga ebédelt... vacsorázott... dohányzott... dimenziót váltott... mert épp sehol nem volt. Már kezdett gyűlni a csapat, mire végre bebandukolt raktáros kolléga. Vadul keresni kezdte az árut, amit persze nem talált. De ő nem egy feladós típus volt, így végül a lelkesedése elnyerte jutalmát, én meg a gumijaimat. Letette elém. Arra már nem volt kapacitása, hogy bedobja a kocsiba. Egyébként ott sétált el mellette. Vagyis rózsaszín kabátba ölelgettem az abroncsaimat, betettem az autóba, hogy aztán öt méterrel arrébb kivegyem az autóból, mert ott ugye felszerelték. 

Mindegy... már megszoktam... de mondjuk ez a helyzet váratlanul ért. Meg az is, hogy fel kellett álljak az emelőre. A férfiakból álló csapat egyetlen tagja sem ért rá arra, hogy legalább irányítson, merre is kell menjek. A másik álláson dolgozó úr kiabált át, hogy legalább segítsenek már a "kedves vevőnek", megrendelőnek. Első nekifutásra persze az én kis autóm nem vette az akadályt, csak másodszorra hoztuk össze. Ott kivettem a gumikat a kocsiból... egyébként arra kezdtem gondolni, akár le is cserélem, ha már itt vagyok... épp ráérek. Végül befejeződött a művelet, amikor is közölték velem, hogy ezek a felnik nem erre az autóra valók, és ezért a lehető leggyorsabban leszek szíves gyári felnit vinni, mert így az autó nem biztonságos, elhagyhatom a kerekeket... 

Remek.. folyamatosan szervizelve van a kocsi, és gumisnál is jártam, de ezt még nem mondták nekem. Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy békésen bandukolok az úton, és egyszer csak meglátom a kerekeimet, amint megelőznek. Azonnal felajánlották, hogy hozatnak hozzá gyárit, majd kettőszáz ezer forintért. A kiszállítás ingyenes. Nos... ennyiért minimum, hogy ingyenes, de szerintem ők sem gondolták komolyan, hogy azonnal ugrok az ajánlatukra.  

Eljöttem így ezekkel a felnikkel. ÉS akkor jött a barátnőm, a férje... és Józsi. Józsi a gumis, aki negyven éve dolgozik a szakmájában, és akihez eredetileg vittem volna a kis autómat... de én, ha már ott vagyok a gumi nagykerben úgy voltam vele, inkább feldobatom ott a gumikat, mert azzal nem leszek előrébb, ha a kocsiban fogom azokat hurcibálni. Most a nyáriakat cipelem, mert még nem volt lelki erőm kiszedni azokat. Tehát Józsi... Józsi, aki közölte, hogy vonszoljam le hozzá az autóm, és majd ő megoldja egy erőátviteli gyűrűvel... kettőezerért. 

Kapva kaptam az alkalmon, de persze előtte jól felhúztam magam. Tehát a barátnőm és én beállítottunk Józsihoz teljes harci díszben. Józsi azonnal kérdezte, hogy ekkora körmökkel (mármint amik nekem vannak) mit lehet csinálni? Mondtam neki, hogy mindent. Mosni,főzni, takarítani, súrolni, sikálni, dolgozni... mindent.. és még egyszer sem törtem le azokat. 

Józsi lelkesen megnézte a felnijeimet és közölte, hogy ezekkel ugyan nem kell semmit sem tenni, mert ezek így jók, ahogy vannak. Persze nyakig összeolajoztam magam, amíg mutattam neki, hogy mit is magyaráztak nekem, mi nem jó, mi nem fekszik hová. Nos... Józsi csak annyit mondott, hogy ekkora marhaságot még életében nem hallott. Még elmondattam vele, vagy százszor, hogy akkor a kocsim rendben van, a kerekeim is, nem fognak kitörni, nem fognak elhagyni engem, és erre az erőátviteli gyűrűre sem lesz szükségem. Józsi még egy felnin elmagyarázta nekem, hogy mi is az a gyűrű, mi célt szolgál, és az én autómba az miért is nem kell.

Vagyis... nő vagyok... és már megint megpróbáltak átverni engem. Végül Józsi megígérte nekem, hogy azért néz a kis autómra felnit, hogy megnyugodjak, persze nem olyan árban, mint, amit javasoltak és akkor "elbótoljuk" az én felnijeimet az ő felnijeivel és akkor mindenki boldog lesz! 

Azért még felhívta figyelmem, ha 150 Km/ óránál elkezd a kormány rángatni akkor lassítsak. Drága Józsi! Ez egy 1000 cm3-is, 48 kw-os autó, ami azt jelenti, ha Kistarcsáról megyünk Gödöllőre és ketten ülünk az autóban az egyikünknek kis híján ki kell szállni, és feltolni azokon az emelkedőkön a kicsi kocsit. Hogy mennék én ezzel 150 km/h ? És hol? 110 a maximum, de akkor még nagyon stabil la lelkem.

Vagyis Józsi megnyugtatott, én megszeretgettem a kisautómat, és majd megy a szerelőhöz... persze vidékre, aki megnézi nekem, hogy a múltkor miért is világított rajta minden, aminek nem kellett volna, és miért nem világított az, aminek meg kellett volna?  Persze akkor egyszer csinálta, és azóta sem, de addig nem nyugszom meg, amíg tüzetesen át nem nézik nekem. ÉS kicserélik az egyik izzómat, amit én nem tudtam, és a benzinkúton sem tudtak. ÉS Józsinak meg nem volt ideje rá, hogy megtegye. A kutas keze nem fért be, az enyém ugyan befér, de jelentem műkörmökkel macerás izzót cserélni. Vagyis lehetetlen. Sok mindent lehet műkörmökkel, de spec izzót cserélni nem.  Vagyis eljutottunk megint oda, ha nőből vagy ott próbálnak meg hülyének nézni, és átverni, ahol tudnak. Illetve szerencsére nem mindenki, mert azért vannak még rendes emberek, rendes szakemberek. 

ÉS én különösen szerencsés vagyok, hogy olyan barátaim vannak, akik azonnal segítenek nekem, ha bizonyos "szakemberek" elszállnak. 

Lassan eljutok odáig, hogy egy adatbázist fogok készíteni a korrekt szerelőkről, szakemberekről, kik azok, akikhez nyugodt szívvel fordulhat akár egy nő is, mert nem fogja neki megmagyarázni, hogy egy nyári gumiról, téli gumira való cserénél, miért is kell felnit is cserélni... lehetőleg vadonatúj gyárira. 

Mindenesetre ma megint sokat tanultam, és most már azt is tudom, mi is az az erőátviteli gyűrű. Illetve, ha gumit mész venni, felejtsd el a rózsaszín kabátot....