Ez lenne a boldogság? - kérdezte tőlem. Szeme csillogása számomra megadta a választ. De ő nem ezt látja. Ha belenéz a tükörbe látja  ráncait az arcán, amelyek az elmúlt évek alatt csak sokasodtak. Ha belenéz a tükörbe, csak fáradt, táskás szemeket lát. Ha belenéz a tükörbe.... azt látja... megöregedett. Elszálltak az évek, és ő itt áll egy olyan életben, amelyet talán nem is akart magának. Most nem látja meg a szépet, a pillanatokban rejlő boldogságot. Keres valamit.

Évekkel ezelőtt feladta. Már nem volt ereje keresni. Újabb és újabb csalódások érték. Egyedül volt a világban két kicsi gyermekkel. Volt lakáshitele, meg egy alig fizető állása, és egy nagy szerelme, aki aztán egyik pillanatról a másikra elment az életéből, és a gyermekei életéből, és sosem magyarázta meg miért.

É ő ott maradt egy életben, amelyet szintén nem akart. Küzdött. Az életben maradásért, hogy gyermekei tudjanak hol lakni, legyen ruhájuk. Küzdött, hogy a lakáshitel aktuális törlesztőrészlete után, ne csak zsíros vagy vajas kenyér legyen otthon. 

Megszokták. Megszokták, hogy nincs hús az asztalon. Megszokták, hogy nincs új ruha, új cipő, nyáron táborok, nincs állatkert, nincs csak csapvíz. Néha az sem, ha az elmaradt számlák miatt szűkítették a rendszert. Megszokták, hogy télen csak egy szobában van fűtés, mert a gázt már olyan régen kikapcsolták, hogy nem is emlékeztek arra, milyen volt meleg lakásba hazatérni.

Csak ő tudja, hány átsírt, átaggódott éjszaka volt már mögötte. Csak ő tudja, hányszor könyörgött Istenhez, hogy segítsen. Már az ördögnek is eladta volna a lelkét, hogy a gyermekeinek olyan életet nyújthasson, amelyet akkor képzelt, amikor még a pocakban voltak. 

Álmodott, hitt, remélt, bízott. Hitt a szerelemben, a világot megváltó csodákban! És most ott állt éhesen a hideg lakásban két gyermekkel, akiknek már régen meg kellett tanulniuk, hogy mi az, hogy nincs. 

Teltek a hónapok. Lassan talpra állt. Már volt meleg a lakásban, étel a hűtőben, bár még nem engedhetett meg magának semmi extra dolgot, extra kiadást. Még mindig nem voltak új ruhák, táborok, hús is csak kéthetente hétvégén.

 Még hitt az igaz szerelemben. De aztán teltek az évek, és nem történt semmi. Ő ott állt a lassan kamasz gyermekeivel, teljesen egyedül egy világban, amelynek képtelen volt látni a szépségét, a csodáit. Csak várta, hogy teljenek a napok.

Aztán feladta. A folyamatos csalódások miatt úgy döntött, már nem hisz az igaz szerelemben. Számára meghalt létezni minden, ami még megmaradt, abból az álmodozó kislányból, aki valaha volt. Feladta, mert úgy érezte, nincs többé ideje arra, hogy önámításba ringassa magát egy olyan dolog miatt, ami nincs, és talán soha nem is létezett. 

Különben is mire ment a nagy szerelmekkel! Eltűntek az életéből az üres ígéreteikkel együtt, és neki újra és újra csalódnia kellett.

Akkor találkozott egy férfival. Egy férfival, aki ugyan nős volt, és esze ágában sem volt elválni, de üzletet ajánlott. Megad neki és a gyermekeinek mindent, lesz új autó, felújított ház, kifizetett lakáshitel, új ruhák, nyári táborok. Lesz biztonság. Cserébe egy dolgot kért. Kéthetente egy hétvégét. 

Igent mondott rá. Valaha azt képzelte, hogy egy ilyen ajánlatot csuklóból elutasítana. De most nem ezt tette. Ott voltak a gyermekei, és ott volt egy élet küzdelme a lakáshitellel és a sárga csekkekkel, éhséggel, kikapcsolt gázzal. Nem utasíthatta el!

"Mit kellett volna tennem? Bízni továbbra is egy igaz szerelemben? Üzlet köttetett. Egy nagyszerű üzlet."

Ennek már tizenkét éve. És az üzlet remekül működik. Van pénz, gazdagság, külföldi utak, álmok, remények... és van biztonság. A pénz által nyújtott biztonság. És van egy férfi, aki intelligens, aki jól néz ki, aki nem kér semmit... csak kéthetente egy hétvégét. 

Nézem őket, és én csak tiszteletet, szeretetet és megbecsülést látok kettejük között. Látom a csillogást a szemükben, amikor egymásra néznek, látom az apró érintéseket, a mosolyukat. 

Egész életükben keresték az igaz szerelmet, és nem lelték meg. Aztán üzletet kötöttek. ÉS annyira ragaszkodnak ehhez a meséhez, hogy észre sem veszik, hogy tizenkét éve ott van életükben az igaz szerelem. Bár látni rajtuk, hogy a szívük és lelkük mélyén nagyon is érzik ezt. Ott vannak egymásnak. Nincsenek szürke hétköznapok, fáradtság, gyermeknevelési nehézségek. Kéthetente egy hétvége... így őrzik a csodát, amelyről azt sem tudják, hogy részük van benne.