A lányom már gimnazista. Sokszor beszélgettünk a koronavírusról, és, hogy ő mit gondol erről. Aki fiatalok között mozog, és beszélget velük, azok tudhatják, hogy a legtöbbjük nem pánikol, jó, lehet talán azért, mert állítólag rájuk nem veszélyes a vírus   , de valahogy olyan jól kezelték. Nem dugták a homokba a fejüket, de félelem a legtöbbjükben nem volt, vagy nincs.

A gyermekem annyit mondott, ők nem szeretnék, ha bezárnák az iskolákat, és ezért évet kellene ismételniük. Már olyan közel volt az év vége. Talán nem az iskola bezárás volt, amitől tartottak, hanem az évismétléstől.

Tegnap este edzés után korán nyugovóra tért. Fáradt volt. Reggel öt óra húsz perckor kel, hogy beérjen az iskolába és este öt, fél ...

Azt hittem a felvásárlási láz amolyan média felhajtás, de tegnap, amikor betévedtem, hogy beszerezzem az EGY HÉT-re , ismétlem EGY HÉTRE elegendő élelmiszert, szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony, kenyér, liszt, cukor, só, rizs, étolaj, konzerv, hús,ilyenekről ne is álmodjak. Néztem, ahogyan a polcon még árválkodott 10 kg cukor. Az emberek verekedtek azért a kartonért. Eszükbe sem jutott felbontani, és elosztani. Egy valakinek kellett a tíz kiló.

Rizst szerettem volna a kutyáimnak, csak két kilót, az elég egy hétre, ha hozzákeverem az étkükhöz, így tartalmasabb a vacsorájuk, vagy ebédjük. Esélyem nem volt.

Néztem az üres polcokat, az egymást lökdösődő szidalmazó embereket, és arra gondoltam, mennyire is félünk a ...

Megérkezett az új NAT, ami a szó mai értelmében véve nemzeti, minden mást már leírtak róla a hozzáértők!

A szokásos menetrend szerint zajlanak az események. A Facebook-on és különböző social media felületeken megy a hangulatkeltés, de érdemben, a megírt levelek, és vélemény nyilvánításokon kívül semmi nem történik.

Mert általában ez zajlik ebben az országban. Mindenki a fotelben ülve tudja, mi a legnagyobb probléma ebben a hazában, aztán úgy nagyjából ezzel le is tudta hazafias, és persze gyerekeket megóvó cselekedeteit, és roppant büszke magára, amiért megosztott egy két állásfoglalást eme témában, esetleg megspékeli Vekerdy idézettel. (És itt most nem Vekerdy gondolatainak értékességét, és munkásságát ...

Elcsendesedett minden körülötte, béke van a lelkében, béke van az életében. Már rég nem volt ebben része. Napok óta eszébe jut a múltjának egy darabja. Sok sok éve már, amikor édesanyja karácsonykor a kórházban felejtette. Hogyan lehet a saját gyermeked a kórházban hagyni? Egyszerűen. Elutazott Zakopane-ba, nyugalommal a szívében.Ugyan, még induláskor megpróbálta utolérni a Pesten lakó nagynénit, de miután akkoriban csak utcai fülkék léteztek, és az az egy, amivel a falu rendelkezett, épp nem működött, talán azt érezte több energiát teljesen felesleges ebbe fektetni... hisz a gyerek a kórházban a legjobb helyen van. A lényeg, hogy ő elutazhat, és jól érezheti magát. A többi majd megoldódik.

Eszébe jutott az a kisfiú, ...

23 éves. Öt éve él velünk, öt éve a családunk tagja. A minden... az egyik minden. Van valami különleges benne, valami csodálni való, valami, ami talán emberi szavakkal leírhatatlan. Csak a különlegesek érzik. És aki vele találkozik, szinte mindenki különlegesnek érezheti magát, mert a benne rejlő csodát átadja, önzetlenül, nem kér érte viszonzást, nem kér cserébe semmit. Valaki egyszer azt mondta, Isten azért küldte a lovakat a földre, hogy meggyógyítsa a szíveket. Olyan időben találtam rá, amikor kerestem a helyem a világban, próbáltam értelmet nyerni ott, ahol csak a semmi volt.

Vele megváltozott minden. Értelmet nyertek a pillanatok, minden nap magában tartogatta az életet, újabb és újabb kalandok vártak ránk. Magam sem ...

Mindannyian aggódunk, ha belekerülünk a magyar egészségügy útvesztőibe. Azon kevesek közé tartozom, aki ritkán élvezi eme szolgáltatást, de a social media oldalain olyan rémtörténeteket olvasni, amitől az ember még inkább meggondolja, mer beteg lenni?

Én is felkészültem a legrosszabbra. Hónapokig tartó várólista,  megalázás,  kosz, káosz,  hálapénz, megvett egészség, de jelen esetben nem engedhettem meg magamnak magánorvost.

Az első körben mondhatni szerencsém volt, másnap volt egy szabad időpont lemondás miatt.  Megjelentem a rendelésen, már meglepődtem, hogy az időpontomhoz képest, nem is kellett túl sokáig várnom. Az épület ahol voltam, ismerős, bár ezen részén még nem jártam. Volt szerencsém egy párszor ...

Mostanában sokszor eszembe jut a nagymamám, és bölcs tanácsai, mondásai. Kicsit Forrest Gumpos a történet "A mama mindig azt mondta..."

Sosem hordott kendőt, sosem járt otthonkában, karácsonykor sem lengte be friss sütemény illat az otthonát.

Ha esett a hó, és az egész falu idegesen havat lapátolt, ő csak ült békésen a rekamién, és csak annyit mondott: "Majd elhordja, aki leszórta!" - és részéről le is tudta a kötelességét.

"A szerelem drága lányom jön... jön és borít mindent. A szerelem mindent visz!"

Ha ok okozati összefüggésben nagy tévedésben voltam:
"Álljunk csak meg, előbb van a nyereg, mint a lovunk!"

"Ne csináljunk Jézusból bohócot!"

Ha valami tenni valója akadt, és órákig csak halogatta, egyszer csak ...

"Nekem szerencsém volt." - mondja nevetve. Régóta ismerem őt. Mások számára talán kicsit fura, nekem fel sem tűnt, hogy más. Én őt ilyennek ismertem meg és fogadtam el, és szerettem meg. 

Amikor ő született, majd öt évtizede, szinte semmit nem tudtak erről a betegségről, illetve nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szüleinek a hatodik gyermeke volt. Ugyan feltűnt nekik, hogy "olyan fura ez a gyerek", ahogyan ő fogalmaz, de nem érdekelte őket a dolog, hiszen azért boldogultak vele. Ha épp nem a távolba réved, akkor mosolyog. Az egész ember csupa öröm, boldogság. Kilóg a sorból, de azt mondja ez őt, leszámítva a kamasz éveit,  különösebben sosem zavarta. 

Azért érzi magát szerencsésnek, mert egy kis faluban nevelkedett, egy nagy ...

Húsba markoló hideg volt. Napok óta felhők mögé burkolózott a nap, mintha az égiek is átéreznék a fájdalmát. Hajnal volt, dolgozni indult. Még a csillagok is ragyogtak az égen, amikor a telefonja zenéje megtörte a csendet, megtörte a gondolatait. A testvére kereste. A húga. Évek óta alig beszélnek egymással. Hirtelen arra gondolt, az apja szeretne vele beszélni, de tudja, a saját telefonjáról hiába hívná nem venné fel, ezért a húgáéról próbálkozik. Nem akar beszélni velük. Miről is beszélhetnének? Várta, hogy abba maradjon a zene, ami a bejövő hívásokat jelezte. 

Pár perc múlva megint megszólalt a számára oly szeretett dallam. Ezúttal a bátyja száma jelent meg a kijelzőn. Felvette . "Apu meghalt." - csak ennyit mondott, ...

Véget ért a felvételi. A lányomat és engem már nem érintett, mi tavaly estünk át ezen a tortúrán. Akkor összeomlottunk, mert teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk. Aztán Isten, sors, Univerzum, az élet megoldotta. És csodásan. A lányom azóta gimnazista, majdnem mindenből ötös tanuló. Pedig annak idején a legtöbb középiskolába nem kellett, sorra elutasították őt. 

A lányom egészen kicsi korában meglelte az útját. Én pedig mellette állok és támogatom őt. Sosem akartam, hogy az én be nem teljesített vágyaimat valósítsa meg, sosem akartam, hogy nekem, vagy bárki másnak meg akarjon felelni.   Sosem kapott büntetést, mert valamiből rosszabb jegyet kapott, és tőlem sosem hallotta, hogy tanulj, mert nem lesz belőled ember. 

...