Léleksuttogó

Életről, lélekről

2019. máj 09.

Nagymama bölcs tanácsai

írta: Kata Vank
Nagymama bölcs tanácsai

Mostanában sokszor eszembe jut a nagymamám, és bölcs tanácsai, mondásai. Kicsit Forrest Gumpos a történet "A mama mindig azt mondta..."

Sosem hordott kendőt, sosem járt otthonkában, karácsonykor sem lengte be friss sütemény illat az otthonát.

52770512_2281769345444890_4615788326375391232_n.jpg

Ha esett a hó, és az egész falu idegesen havat lapátolt, ő csak ült békésen a rekamién, és csak annyit mondott: "Majd elhordja, aki leszórta!" - és részéről le is tudta a kötelességét.

"A szerelem drága lányom jön... jön és borít mindent. A szerelem mindent visz!"

Ha ok okozati összefüggésben nagy tévedésben voltam:
"Álljunk csak meg, előbb van a nyereg, mint a lovunk!"

"Ne csináljunk Jézusból bohócot!"

Ha valami tenni valója akadt, és órákig csak halogatta, egyszer csak ...

Tovább Szólj hozzá

élet célok szeretet nagymama

2019. feb 25.

Autistaként az élet

írta: Kata Vank
Autistaként az élet

"Nekem szerencsém volt." - mondja nevetve. Régóta ismerem őt. Mások számára talán kicsit fura, nekem fel sem tűnt, hogy más. Én őt ilyennek ismertem meg és fogadtam el, és szerettem meg. 

mountain-2601107_1280.jpg

Amikor ő született, majd öt évtizede, szinte semmit nem tudtak erről a betegségről, illetve nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szüleinek a hatodik gyermeke volt. Ugyan feltűnt nekik, hogy "olyan fura ez a gyerek", ahogyan ő fogalmaz, de nem érdekelte őket a dolog, hiszen azért boldogultak vele. Ha épp nem a távolba réved, akkor mosolyog. Az egész ember csupa öröm, boldogság. Kilóg a sorból, de azt mondja ez őt, leszámítva a kamasz éveit,  különösebben sosem zavarta. 

Azért érzi magát szerencsésnek, mert egy kis faluban nevelkedett, egy nagy ...

Tovább Szólj hozzá

célok fájdalom autizmus szenvedés remény szeretet csoda

2019. feb 24.

Apukám megölte a testvérünket! Vajon mi történne, ha öt percig őszinték lehetnénk?

írta: Kata Vank
Apukám megölte a testvérünket! Vajon mi történne, ha öt percig őszinték lehetnénk?

Húsba markoló hideg volt. Napok óta felhők mögé burkolózott a nap, mintha az égiek is átéreznék a fájdalmát. Hajnal volt, dolgozni indult. Még a csillagok is ragyogtak az égen, amikor a telefonja zenéje megtörte a csendet, megtörte a gondolatait. A testvére kereste. A húga. Évek óta alig beszélnek egymással. Hirtelen arra gondolt, az apja szeretne vele beszélni, de tudja, a saját telefonjáról hiába hívná nem venné fel, ezért a húgáéról próbálkozik. Nem akar beszélni velük. Miről is beszélhetnének? Várta, hogy abba maradjon a zene, ami a bejövő hívásokat jelezte. 

fashion-2322792_1280.jpg

Pár perc múlva megint megszólalt a számára oly szeretett dallam. Ezúttal a bátyja száma jelent meg a kijelzőn. Felvette . "Apu meghalt." - csak ennyit mondott, ...

Tovább Szólj hozzá

élet halál fájdalom félelem gyermek szenvedés őszinteség

2019. jan 19.

Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz... avagy egy felvételi margójára

írta: Kata Vank
Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz... avagy egy felvételi margójára

Véget ért a felvételi. A lányomat és engem már nem érintett, mi tavaly estünk át ezen a tortúrán. Akkor összeomlottunk, mert teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk. Aztán Isten, sors, Univerzum, az élet megoldotta. És csodásan. A lányom azóta gimnazista, majdnem mindenből ötös tanuló. Pedig annak idején a legtöbb középiskolába nem kellett, sorra elutasították őt. 

girl-3141445_1280.jpg

A lányom egészen kicsi korában meglelte az útját. Én pedig mellette állok és támogatom őt. Sosem akartam, hogy az én be nem teljesített vágyaimat valósítsa meg, sosem akartam, hogy nekem, vagy bárki másnak meg akarjon felelni.   Sosem kapott büntetést, mert valamiből rosszabb jegyet kapott, és tőlem sosem hallotta, hogy tanulj, mert nem lesz belőled ember. 

...

Tovább Szólj hozzá

oktatás gyermek szenvedés remény tanár álmok felvételi csoda takarítónő

2018. dec 24.

Akkor is az én fiam....

írta: Kata Vank
Akkor is az én fiam....

Béla bácsi ahogyan ő fogalmazott szerencsés csillagzat alatt született. Mindent megkapott az élettől, amit ember megkaphat. Legalábbis kívülről így tűnhet mindenkinek. Csak ő tudja, hogy immáron lassan hetven évesen a múltbéli árnyak még sokszor kísérik, sokszor utolérik. Egy borítékot szorongatott a kezében . Egy borítékot, amelyet csak ki kellett volna nyitnia, és máris mindenre magyarázatot kapott volna. Ő mégis napok óta csak szorongatta azt a levelet. 

people-3120717_1280.jpg

 

Fiatal volt, hitt az álmaiban, és hitt a családban, annak szentségében. Talán azért, mert ezt látta otthon. Édesapja és édesanyja szerelemházassága holtukig tartott, végtelen szeretettel és tisztelettel voltak egymás iránt, amíg éltek. 

Az ő házassága is ...

Tovább Szólj hozzá

hazugság álmok szeretet múlt érzések őszinteség Isten

2018. nov 15.

Közömbösek országa... avagy az utolsó csillagszóró

írta: Kata Vank
Közömbösek országa... avagy az utolsó csillagszóró

Sötétedik. Még csak fél öt, de lassan sötét van. Nem tesz jót a lelkének, mert a sötétben sokat gondolkodik. Mást sem tesz, csak gondolkodik. Hogyan oldja meg a gondját? Mi  lesz majd Petivel? Már nem sír. Talán elsírta az összes könnyét. Vagy már nem képes sírni. Sírt ő eleget, mégsem változott semmi. Akkor minek sírjon? Mások lássák a fájdalmát? 

lost-places-3035877_1280.jpg

Pedig olyan szépen indult minden 19 évvel ezelőtt. Fiatal volt, szerelmes, férjhez ment, gyermeket várt. Minden éjjel elképzelte, milyen lesz majd az első találkozása a babával, miket fognak együtt csinálni, hogyan fognak együtt lépkedni az életnek nevezett úton. Aztán egy csodaszép nyári hajnalban minden megváltozott. Örökre, végérvényesen. Akkor még nem tudta, hogy azon a ...

Tovább Szólj hozzá

halál fájdalom félelem gyermek szenvedés érzések édesanya

2018. okt 29.

Magányos órák... avagy édesanyámra várva

írta: Kata Vank
Magányos órák... avagy édesanyámra várva

Sokszor eszembe jut ő. Vajon, mi lehet vele. Sok sok éve már, hogy nem találkoztunk, sok sok éve már, hogy nem tudom, merre vitte sorsa. 

heartbreak-1209211_1280.jpg

Nem akart engem. Mindig kihangsúlyozta, ha összevesztünk, hogy csak "véletlen" gyerek vagyok, egy olyan apától, akit sosem szeretett, sosem ismert. Egyéjszakás bűnös kalandjának voltam a bizonyítéka. Nem emlékszem rá, nem emlékszem az illatára. Csak a várakozásra emlékszem. Ahogyan vártam rá... sok sok órán keresztül magányomba zárkózva. 

Amikor úgy négy éves lehettem, úgy döntött, nem akar tovább gondoskodni rólam, és az öccsének adott falura . A nagybátyám jó ember volt, mint a felesége is. Nekik sosem lehetett saját gyermekük. Szeretettel neveltek. Mindent megadtak nekem, ami erejükből ...

Tovább Szólj hozzá

gyermek boldogság megbocsátás édesanya

2018. okt 28.

Élet a halál után...

írta: Kata Vank
Élet a halál után...

Sokszor találkozom emberekkel, akiknek sorsa mélyen megérint. Talán azért, mert valahol ott motoszkál a gondolataimban, hogy ez velem is megtörténhetett volna. A beszélgetések csak úgy elkezdődnek. Mert néha jó elmondani mindazt, amiről oly sok sok éven át hallgattunk. A következő történet szereplőjével is csak némán ültünk egymás mellett, aztán eljött a pillanat, amikor beszélgetésbe kezdtünk. Én pedig csendben hallgattam, ahogy mesél, múltról, jelenről, a fájdalomról, a halálról, és az életről, amelybe visszatért.

Sok sok éve már annak. - szólt hozzám. Csak néz a messzeségbe. Látom arcán, hogy visszasétál a múltba, látom arcán a fájdalmat, amelyet újra átél. 

fantasy-3677989_1280.jpg

"Édesapám nagy lovas ember volt, egy vidéki ...

Tovább Szólj hozzá

halál fájdalom gyermek hit remény álmok múlt Isten

2018. júl 22.

Húsz év múlva... amikor egy álom véget ér

írta: Kata Vank
Húsz év múlva... amikor egy álom véget ér

A múlt. Ha igaz a mondás, el kellene engednünk, mégis annyian hagyjuk, hogy a jelenben is rányomja bélyegét az életünkre egy egy döntésünk, egy egy történet, amely már véget ért, mégsem zárult le. Az évek telnek, és bennünk mégis ott motoszkál egy gondolat. "Mi lett volna, ha...". Csak pár szó, mégis olyan nehéz elviselni a súlyát. 

fabric-2405104_1280.jpg

A patak partján ülök . Nincsenek gondolataim, átadom magam a pillanatnak . Kiürítem az elmém, elengedek mindent, ami eddig fogva tartott. Most nem akarok gondolni semmire. Most csak a semmire szeretnék gondolni. Akkor ül le mellém. Egy ideig csendben nézzük a csörgedező patakot, aztán mesélni kezd... mesélni az életéről, a szerelméről, és egy történetről, amely húsz éven keresztül nem engedte, ...

Tovább Szólj hozzá

hazugság szerelem gyermek boldogság hit remény álmok szeretet múlt

2018. júl 07.

Amikor a majdnem halál megváltoztat mindent... A nagy hazatérés

írta: Kata Vank
Amikor a majdnem halál megváltoztat mindent... A nagy hazatérés

Őszintén és tiszta szívvel hittem, hogy nincsenek rossz vagy jó döntések, csak döntések vannak. Ha visszaemlékszem az életemben, a döntéseim többségét utólag sem bántam meg, illetve megtanultam belőle, amit kellett és mentem tovább. Aztán eljött egy nap, amelyet míg élek nem felejtek el. Meghoztam egy rossz döntést! Igen! Mert az azt követő napok, hetek, megtanítottak arra, hogy bizony vannak rossz döntések, és viselnünk kell ezek következményét. Mert néha hiába mondja az ész, hogy jól cselekedtél, amikor a szíved és a lelked tudja, hogy nem. 

31901963_1905622086124332_5356867611697086464_o.jpg

Be sem mentem hozzá a bokszába. Előre küldtem a csapatot, hogy csak akkor szóljanak, ha jó a lovacska. Mosolygó embereket láttam, akik boldogan hívtak, hogy őt látnom kell. Ott állt ...

Tovább Szólj hozzá

halál döntés gyermek boldogság béke hit álmok érzések csoda lovak Isten