Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://leleksuttogas.blog.hu/2021/08/18/elrabolt_eletek_868
Elrabolt életek
2021-08-18T15:20:46+02:00
2021-08-18T15:20:46+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto" style="text-align: left;">Egy borús hajnalon, amikor már apjukat nyugalomra helyezték, kopogtattak ajtaján.</div>
<div dir="auto" style="text-align: left;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: left;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: left;"><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/fantasy-5316369_1280.jpg" alt="fantasy-5316369_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: left;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: left;">Icuka előtt ott állt régen nem látott nővére, akiről azt hitte meghalt, esetleg külföldre tudott menekülni.</div>
<div dir="auto" style="text-align: left;"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Gyönyörű nő volt.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Mintha a sok kegyetlen év egyáltalán nem hagyott volna nyomot rajta.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka megöregedett, beleöregedett a létezésbe. Hajában egyre több őszhajszál jelezte, hogy bizony az évek telnek, arcán egyre több ránc jelent meg, és egyre nagyobb fájdalom volt a lelkében, amiért nem született gyermeke.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ott állt előtte a nővére, sminkben, parfümtől illatozva, egy gyönyörű babával a karján. Icuka mérhetetlenül gyűlölte ott akkor abban a pillanatban a nővérét. Neki sikerült mindaz, amiről ő csak álmodozott.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Biztosan jó élete lehet.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Taxi állt a ház előtt. Taxi. Abban a neve nincs ország neve nincs falujában szinte nem is tudták, mi az a taxi. Erre a nővére hajnalban ott áll az ajtajuk előtt, karján egy gyermekkel, miközben egy taxi várja őt az úton.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka nővére segítségért fordult testvéréhez.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nem volt kire bízza a gyermekét, és gondolta Icuka, bár évek óta nem találkoztak, talán menedéket ad a kislányának.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Szép és sikeres élete volt ugyan, de veszélyes munkakerülőként egy évre börtönbe kellett mennie. Hogy az életéhez szükséges pénzt miből teremtette elő, azt nem akarta Icuka orrára kötni, mint ahogyan azt sem, kié a gyerek.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Icuka nézte azt a csodás kis angyalkát. „Csak egyetlen év, 12 hónap!” -kérlelte a nővére. Aztán kijön a börtönből, és eljön a kislányért.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Icuka mindig is vágyott egy gyermekre. De mit fog mondani a falunak, ahol már mindenki tudta, hogy ő bizony nem képes gyereket szülni.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Befogadja a gyereket, közölte Icuka, de csak azzal a feltétellel, ha a nővére soha többé nem jön a kislányhoz. Soha többé nem keresi vele a kapcsolatot, sem most, sem akkor, ha letöltötte a reá kiszabott büntetést.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ha ebbe a nővére nem megy bele, akkor fogja a gyereket, és csináljon vele, amit akar. Ha intézetbe kerül, akkor oda, de bizony nála csak akkor maradhat ez a csöppség, ha az anyja soha többé nem jelenik meg az életükben.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka nővére olyan kiszolgáltatott helyzetben volt, hogy még ebbe is belement. Tudta, vagyis remélte, hogy testvére tisztességben és szeretetben lesz képes felnevelni a pici életet.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Nem tehetett mást, annyira szerette a kislányát, hogy inkább lemondott róla, mintsem az intézetbe kelljen mennie.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Még utoljára átölelte a kicsit, adott egy nagy puszit az arcára.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Könnyei ráhullottak arra az arcocskára.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Icuka már alig várta, hogy karjaiban tarthassa a kislányt.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Persze Icuka most is meg volt arról győződve, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Hiszen milyen anya az olyan,</div>
<div dir="auto">aki börtönbe kell, hogy menjen, és mi lesz akkor, ha kijön a börtönből.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">De itt vannak ők a férjével, akik mindent megadhatnak a gyermeknek, de ennek egyetlen feltétele, hogy</div>
<div dir="auto">a nővére soha többé ne akarja velük felvenni a kapcsolatot.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Bizony, Icuka ilyen nemes lélek volt. Hiszen ő csak jót akart, a kicsinek is, és a nővérének is.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Egy kegyetlen gonosz nőszemély volt, aki a kiszolgáltatott helyzetben lévő nővérén így tudott bosszút állni a</div>
<div dir="auto">gyerekkorukért, azért, mert az elment messzire és soha nem tért vissza, és azért, amiért neki is annyit kellett dolgoznia, hogy a nővére leérettségizhessen, aztán ez lett a köszönet.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A nővére beszállt az autóba, és elment, mint oly sok évvel ezelőtt, miközben esküdözött földre égre, hogy nem fog</div>
<div dir="auto">jelentkezni.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Icuka magához ölelte azt a kis lelket, érezte a babaillatot, és szívét melegség és szeretet öntötte el. Majd azt</div>
<div dir="auto">mondják, övéké a gyerek, csak még maguk sem hitték el, hogy részük lehet ebben a csodában, ezért nem mondták el senkinek.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">A falu pedig hitt nekik, vagyis úgy tettek, mintha hittek volna. Pedig tudták ők az igazat, hiszen hivatalosan is örökbe fogadták a kislányt. Mégis lehitték, hogy a kis Ilonka a vér szerinti gyermek.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">A kis Ilonka így nőtt fel.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">A falu cinkosává vált Icukának és a férjének. Bár Icuka és a férje valóban mindent megtettek, és megadtak a kislánynak.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Jó élete lehetett mellettük, a lehető legnagyobb szeretetben nevelték.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Kevés család mondhatta el azt akkoriban magáról.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka oly sok éven át elmondott imái meghallgatásra leltek, és bár nem úgy ahogyan ő gondolta, mégis megáldotta őket az Isten egy utóddal.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">A faluban oly régóta hazudtak az emberek maguknak a kis Ilonával kapcsolatban, hogy már mindenki elhitte, hogy a kislány Icuka vér szerinti gyermeke. Kit érdekel a valóság?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Miért is érdekelte volna őket a valóság?</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka nővére megtartotta az ígéretét.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Soha többé nem jelentkezett testvérénél.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Néha ugyan láttak idegen autóban egy idegen nőt, aki a falu útjait pásztázza, de nem bántott az senkit, senkihez nem ment oda, sőt, néha betért a falu egyetlen boltjába, ahol nagyon sok pénzt hagyott. Így nem foglalkozott vele senki.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Messziről figyelte a kislányát ahogyan cseperedik, és bár minden egyes alkalommal meghalt a lelkében egy darab, boldog volt, amiért Icuka és férje valóban jó szüleivé lettek a kislányának. Így nem akart fájdalmat okozni sem a gyermeknek, sem a húgának.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Csak messziről figyelte őt alkalmanként.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">A kis Ilonka felnőtt, megváltozott minden a neve nincs országban, és ezáltal a neve nincs faluban is. A kis Ilonka</div>
<div dir="auto">egyetemet végzett tanult nő lett, de még nagyon sokszor megjelent a szülői háznál. Sőt az egyetem elvégzése után hazatért a neve nincs faluba, mert édesapja meghalt, és nem akarta, hogy édesanyja egyedül maradjon.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ügyvéddé lett, és a faluban is egyre nagyobb igény volt eme szakma jeles képviselőire, így a kis Ilonka nem panaszkodhatott.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Akkoriban élte a második virágkorát a falujuk.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nagyon sokan kiköltöztek a városból, mert érezni akarták a falusi élet romantikáját. Aztán persze ráébredtek, hogy semmi romantika nincs ebben a létezésben, de addigra már mindegy volt. Csak mentek és panaszkodtak, hogy büdösek a disznók, a kakasok hangosak, reggel korán kukorékolnak, a kutyák ugatnak, a macskák mindig az ő városiból lett falusi emberek portáján tanyáznak, sok a patkány, meg az egér, meg a pók, meg a</div>
<div dir="auto">minden sok. A szúnyog is. Miért nem irtják a szúnyogokat. Az a sok madár. Állandóan csicseregnek, meg összepiszkítják a teraszokat!</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icukáék mellett lévő ingatlan akkor már nagyon sok éve volt eladó. Aztán, hirtelen megjelent egy kis Ilonkánál pár évvel fiatalabb házaspár két gyermekkel, meg egy nagyon beteg idős nővel, aki agyvérzést kapott, azóta magatehetetlen, tolókocsiban él, nem képes beszélni, talán még a körülötte lévő életet sem tudja felfogni.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icukának más sem hiányzott, mint hogy a városi nép betegye oda a lábát, de nem tehetett semmit. Így megint gyermekzsivaj töltötte meg az addigra már elöregedett utcát.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka azt érezte, hogy megszerette azt a családot, Ilonka is jóban lett a szomszédokkal. De abban a tolókocsiban ülő asszonnyal valami nem stimmelt. Icuka ismerősnek vélte a vonásait, mintha már látta volna azt a nőt. De aztán gyorsan elhessegette ezen gondolatokat.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Az asszony nem volt képes semmire, ezért sok vizet nem zavart.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Bár magatehetetlenül ült abban a tolókocsiban, arca eltorzulva az idegek bénulásától, a tekintetében volt valami, ami nem hagyta nyugodni Icukát.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Kerülte is. Valami nem tetszett neki abban a nőben. Mintha a gonosz szállt volna fel a pokolból. Icuka talán saját lelkének kivetülését látta abban a nőben.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka viszont nagyon sokszor időzött a szomszédban azzal a magatehetetlen asszonnyal. Felolvasott neki,</div>
<div dir="auto">kedvence az Elfújta a szél volt. Kedvence? Ilonka abban sem volt biztos, hogy a hölgy érti szavait, de a szíve legmélyéig érezte, hogy ezt kell cselekednie. A család még fizetett is Ilonkának, amiért az, oly sok terhet levett a vállukról.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ugyan Ilonka nem akarta elfogadni a pénzt, de annyira erősködtek a fiatalok, hogy végül</div>
<div dir="auto">beadta a derekát, és egyre több időt töltött azzal az asszonnyal.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ő korán sem látott a tekintetében semmi furcsát.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Icuka sokszor próbálta lebeszélni Ilonkát, nem kell neki oda átjárnia, a pénze megvan az ügyvédeskedésből, mi szüksége van arra Ilonkának, hogy egy ilyen fura emberrel legyen? De Ilonka nem hallgatott az anyukájára. A lehető legtöbb időt töltötte azzal a magatehetetlen idős asszonnyal.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ahogyan teltek az évek Icukának egyre többször szöget ütött fejében az a gondolat, hogy mi lehet a nővérével. Él-e még?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Mi lett vele azután, hogy kijött a börtönből?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Talán jobb lett volna, ha azon a ködös hajnalon másként áll a dolgokhoz.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Befogadja a kislányt, és úgy neveli fel, hogy az tudatában lett volna annak, hogy ki az igazi anyukája. Talán engednie kellett volna, hogy a nővére az élete része maradjon.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Bolond vénasszony! -hessegette el magától ezen gondolatokat.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Annak a nőnek az élet egyre másra adta a nagy lehetőségeket, de ő túl ostoba volt, nem tudott vele élni. Neki</div>
<div dir="auto">lehetősége volt érettségit szereznie, miközben ő, a húgi kénytelen volt dolgozni, meg aztán gyereket sem szülhetett, bezzeg a nővére!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Hogy történhet meg, hogy egy ilyen nő, mint a nővére kapott Istentől egy gyermeket, ők ketten a férjével</div>
<div dir="auto">pedig sosem részesülhettek ekkora áldásban?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Az a nő megkapott mindent az élettől, amiről ő, Icuka sosem álmodhatott, de az a nő sosem volt képes meghálálni a sorsnak, amiért az ily kegyes volt hozzá!</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Bár már ereje végén járt, sokszor időzött a kertben, kapálgatott, meg gyomlált, amennyire elhasználódott teste ezt</div>
<div dir="auto">engedte.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Olyankor mindig látta azt a tolókocsis asszonyt ott a szomszédban, ahogyan levegőzik a teraszon, és maga sem</div>
<div dir="auto">tudta miért, de mindig kirázta őt a hideg.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Az a tolókocsis asszony pedig csak bámulta őt, kerekre nyitott szemeivel, mintha mondani akarna valamit.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilyenkor Icuka inkább bement a házba.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Valami megmagyarázhatatlan ok miatt, rettegett attól a tolókocsis asszonytól. Zsigereiben érzett valami nagyon megmagyarázhatatlan dolgot, ami arra késztette, kerülje el a vele való találkozások lehetőségét.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Bár Ilonka mindig mondta neki, hogy az a néni teljesen ártalmatlan, hiszen az sem biztos, hogy felfogja, mi történik körülötte, de Icuka hajthatatlan volt, és minden egyes áldott nap arra kérte lányát, hogy ne járjon át a szomszédba.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ilonka minden egyes áldott nap elmondta az édesanyjának, hogy bizony ő másként érez, neki igenis szüksége van arra, hogy azzal a tolókocsis, teljesen lebénult asszonnyal legyen. Nem volt rá logikus magyarázata, egyszerűen a szívében ezt érezte, ezért ezt is cselekedte.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka egyre nehezebben bírta az életet, és egyre többször gondolt a nővérére, és egyre többször azt gondolta helyesnek, ha bevallja az igazságot Ilonkának. Bolond vénasszony! - mondta ilyenkor magának. Hiszen mi értelme lenne felhánytorgatni a múltat? Bevallani mindent, hogy aztán elveszítse Ilonka szeretetét? Ugyan már! Ő mindent megtett Ilonkáért, ő és a férje. Szépen felnevelték, szerették, megadtak neki mindent. Akkor most vénségére, miért is kellene elmondani mindazt, amiről oly sok éven át hallgatott?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">De az igazság egyre inkább kikívánkozott lelkéből.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Egyre többször jelent meg álmában nővére, napközben pedig egyre többször eszébe jutott, hogy talán engednie kellett volna a nővérének, hogy láthassa felnőni a lányát.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Bolond vénasszony! -mondogatta mindig magának, de belülről egyre többször mardosta az az érzés, hogy mi lett volna ha….</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Attól félt, hogy eljön majd az az idő, amikor nem lesz képes az eszével megállj parancsolni a szájának. Hallgatni akart az igazságról. Hallgatni, mert abban biztos volt, ha elmond mindent Ilonkának, akkor az nagyon megharagszik majd rá, esetleg el is megy tőle, és akkor ő itt marad öreg korára teljesen egyedül, nem lesz senki, aki gondoskodna róla.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Gyűlölte az éjszakékat, amikor látta a nővérét, gyűlölte a nappalokat, amikor gondolatai nem hagytak megnyugvást a számára, és gyűlölte azt a magatehetetlen tolókocsis asszonyt ott a szomszédban, akivel Ilonka oly sok időt tölt.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka egy napsütötte délelőttön kiment kertjébe rendezni a virágait, amikor is összeesett. Mentő szállította a nagyváros kórházába, és Ilonkát az orvosok felkészítették a legrosszabbra. Hiszen nem tudták, mi a baj, nem tudtak segíteni.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Egyet tehettek, azon napokat, amelyek még Icuka életéből hátra vannak megkönnyítik. Icuka csak feküdt a kórházi ágyon és érezte, közeleg a vég.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Most már nappal is látta a nővérét ott állni az ágya mellett, miközben azt kérdezi: „Miért zártál ki a lányom életéből? Miért nem mondtad el neki soha az igazat?”</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka érezte, hogy lassan a saját képzelete megőrjíti.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Érezte, nem lesz képes tovább a hallgatásra, mert az az átkozott</div>
<div dir="auto">nővére minden egyes nap megjelenik az ágyánál, és kérdőre</div>
<div dir="auto">vonja: „Miért zártál ki a lányom életéből? Miért nem mondtad el</div>
<div dir="auto">neki soha az igazat?”</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka látogatta az édesanyját minden egyes vele töltött percet Isten ajándékának tekintett. Tudta, hogy az a drága lélek hamarosan eltávozik a testéből, és ő nem tehet mást, csak vele van, amennyit ez lehetséges. Attól rettegett, hogy anyukája akkor hagyja itt a földi életet, amikor ő nincs mellette.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">És ezt nem akarta.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka már nagyon rosszul volt. Szinte minden pillanatban nővérét vélte látni ott az ágya mellett, még akkor is az ő</div>
<div dir="auto">szavait hallotta, amikor a lánya beszélt hozzá. „Miért zártál ki a lányom életéből? Miért nem mondtad el neki soha az igazat?”</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Aztán eljött a pillanat, amitől mindig is félt. A halál már várta őt,</div>
<div dir="auto">és tudta mennie kell.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">De előtte még el akarta mondani Ilonkának az igazat. Bevallani, hogy ki valójában az édesanyja, és ő volt az, aki nem engedte, hogy az tartsa vele a kapcsolatot. De ő csak jót akart! Hiszen így volt a legjobb</div>
<div dir="auto">mindenkinek.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Pedig valójában bosszút akart állni, ott a szíve legmélyén, de ő azt hitte a szeretet vezérli, mint abban a neve</div>
<div dir="auto">nincs ország neve nincs falujában oly sokan ringatták magukat ebben a hitben. De Icuka most szembenézve a halállal úgy akart elmenni, hogy a több évtizedes titkot végre elmondja a lányának. Már nem számít, ha Ilonka megharagszik rá, hiszen neki talán már csak napjai vannak hátra, vagy talán órái. Akkor meg miért is számítana, ha Ilonka megharagszik rá?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Neki már mindegy, hiszen a halál eljött érte. Most, hogy ott feküdt a kórházi ágyán érezte csak igazán, hogy valójában mekkora teher is volt számára az igazság, amitől mindig is rettegett, hogy kiderül. De így volt mindenki számára a legjobb!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ő csak jót akart.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Késő este volt már.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka menni készült.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Icuka ekkor érezte, hogy vagy most mondja el az igazságot, vagy soha többé nem lesz rá lehetősége.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Próbálta formálni a szavakat, de nagyon fáradtnak érezte magát. Egyre fáradtabbnak. Azt</div>
<div dir="auto">hitte, majd az igaz szavak megkönnyebbülést hoznak a számára, de csak egyre nehezebbé vált minden, hiszen látta Ilonka arcát, érezte a könnyeit, és látta azt a harcot, amit Ilonka vív, hisz nem akart kiabálni az édesanyjával, vagyis azzal a nővel, aki felnevelte. Nem akarta az arcába vágni, hogy elvettél az anyámtól, kizártál az éltéből, és őt az én életemből. Nem akarta az arcába kiabálni, hogy most már érti, miért is volt ennyire megkeseredett ember ő. Nem akarta szemére vetni, hogy elvett tőle valamit, ami a világon legfontosabb.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Tudta Ilonka, hogy bizony csodásan felnevelték őt, és segítették az útján, de ez! Ez minden határon túl megy!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Erőszakkal elszakították az igazi anyukájától!</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Hogyan lehetett képes Icu így cselekedni azon a ködös reggelen, amikor az igaz anyukája segítségért könyörgött, és hogyan volt képes annyi éven át magában tartani az igazságot? Hogyan volt képes soha meg nem változtatni</div>
<div dir="auto">szavait, és megkeresni a nővérét, engedni neki, hogy lássa őt, lássák egymást? Hogyan? Miért? Szerette volna a kórházi szobában hangosan kiabálni, hogy miért? Miért tetted ezt velem, az édesanyámmal, a saját nővéreddel, és miért ragaszkodtál annyi éven át a kimondott szavaidhoz? Isten! Te pedig miért engedted, hogy ez megtörténjen? Miért?</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">De csak nyelte a könnyeit, ugyan szorította Icuka kezét, de egyre inkább nehezére esett a szeretet. Ott, akkor, abban a pillanatban gyűlöletet érzett. De nem akart gyűlölni, mert tudta Icuka bármikor eltávozhat az élők sorából.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">„Ne haragudj lányom! Ne haragudj!” -Icuka ezen szavakat ismételgette. „Bocsáss meg!” -mondta, majd kezei</div>
<div dir="auto">megszűntek szorítani Ilonka kezét. Icukának bevégeztetett.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Még volt ereje bevallani mindent, mert már tudta, semmi nem számít. Ilonka kirohant a folyosóóra, a nővérek azt hitték anyja halála okozta benne a fájdalmat, pedig valójában az utolsó kimondott szavai voltak azok, amelyek megfosztották mindentől, ami addig a valóságot jelentette számára.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Kirohant a kórház kertjébe! Friss levegőt akart szívni. Kiszellőztetni a fejét. Az anyukája, az a nő, akit eddig az édesanyjának hitt nincs többé.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Vajon miért nem vitte magával a titkot, hiszen most az igazság terhét neki kell cipelnie? Talán jobb lett volna,</div>
<div dir="auto">ha sosem vallja be neki Icuka a múltbéli történéseket.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Most mi legyen! Hogyan tovább?</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ott feküdt egy nő a kórházban holtan, és ő most nem az elvesztése miatt érzett fájdalmat, hanem a kimondott szavak súlya alatt úgy érezte összeomlik. Az egyik pillanatban gyűlölte azt a nőt, a következőben zokogva kérte Istent, hogy még egyetlen percet adjon nekik.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka mélyen hallgatott a megtudott igazságról. A faluban a szomorúságot, ami kioltotta szemében a fényt, édesanya halálának tudták be.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka ott állt a sírnál és csak hullatta a könnyeit. Sajnálta a világot, saját magát, az igazi anyukáját, a múltat, a jelent, mindent.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Egyetlen pillanat elég volt, hogy minden, ami eddig az életét jelentette összeomoljon, és most csak a hazugságok</div>
<div dir="auto">vannak, a kérdések, amelyeket már nincs kinek feltegyen.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A temetés után még inkább a munkába menekült, és egyre több időt töltött azzal a magatehetetlen asszonnyal abban a tolókocsiban. Ő volt az egyetlen, akinek elmesélte Icuka utolsó szavait, bár szinte biztos volt abban, hogy az a szerencsétlen semmit nem ért.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Talán ezért mondta el neki.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Mert így a titok továbbra is titok maradhat. De valakinek muszáj volt beszélnie.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ahogyan mesélte a történetet, könnyei egyre inkább utat törtek maguknak, és egyre inkább azt érezte, sírni akar!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nem akar erős lenni, nem akar szerető leány lenni, most gyűlölni akar!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Gyűlölni azt a két embert, akik felnevelték.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Gyűlölni és utat engedni a fájdalmának, utat engedni az érzéseinek.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Akkor valami olyan dolog történt, ami előtte még sosem.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Az az asszony a tolókocsiban megszorította a kezét.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ilonka látta, hogy mondani akar valamit, de hiába próbálta formálni a szavakat, félig lebénult arcán, félig lebénult szájával nem bír mondani semmit, csak érthetetlen hangok jöttek ki a torkán.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ilonka letörölte a könnyeit, megölelte a nénit.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Most még fontosabbnak érezte az ölelést.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Valamely megmagyarázhatatlan okból mindig is sokat jelentett neki ez az asszony. Ő csak szeretetet érzett irányába, pedig azt is tudta, hogy nincs eme érzésekre logikus magyarázat.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">De miért is kellene mindent mindig megmagyarázni!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Hiszen az addig édesanyjának vélt nő sem akarta megmagyarázni tetteit, az a nő évtizedeken keresztül azt gondolta, hogy amit tesz a helyes, és ő csak jót akart mindenkinek. Főleg a nővérének.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Késő éjjelre járt.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ilonka azon gondolkodott, hogy vajon az a néni mit akarhatott mondani a számára.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Talán vigasztaló szavakat? Valamit, amitől most neki könnyebb lenne?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Hogyan lehetséges, hogy évek óta ismeri azt az asszonyt, ápolja, szereti, és most először cselekedett olyat az a hölgy, hogy ő azt higgye, bizony ért mindent, az eddig felolvasott könyvek, a neki adott szeretet bizony elért a lélekhez, elért a szívhez.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Miért most?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Vagy eddig vajon miért nem?</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="text-align: left;">
<div dir="auto">Ennyi felesleges kérdést. Válaszok úgysem fognak érkezni.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto" style="text-align: left;">Részlet az "Elátkozott falu. Az igazságosztó" című regényből! Ha érdekel mi lett Ilonka és a tolókocsis hölgy történetének vége, akkor rendeld meg a könyvet, és további szívbemarkolóan gyönyörű, olykor fájdalmas élettörténetek részesévé válhatsz!</div>
<div dir="auto" style="text-align: left;">A könyv továbbra is 2990 Ft.-os áron lehet a tiéd. Részletek privát üzenetben! Köszönöm!</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F08%2F18%2Felrabolt_eletek_868%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F08%2F18%2Felrabolt_eletek_868%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F08%2F18%2Felrabolt_eletek_868%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elrabolt életek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2021/08/18/elrabolt_eletek_868#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16663940" border="0" /></a><br /></p>
0
Elrabolt életek
Amikor a legnagyobb fájdalmat azoknak okozzuk, akiket szeretünk. Hazugságok hálójában leélt életek.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/fantasy-5316369_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/fantasy-5316369_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2021/02/12/fideszes_politikust_keresek_hazassagkotes_celjabol
Fideszes politikust keresek házasságkötés céljából!
2021-02-12T18:52:55+01:00
2021-02-12T18:52:55+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p><strong>Szeretnék házasságot kötni egy Fideszes politikussal, lehetőleg olyannal, aki közel áll a tűzhöz, még közelebb a mézesbödönhöz.</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/rings-3495856_1280.jpg" alt="rings-3495856_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><span>A célom másfélmilliárdos hitel felvétele, bár jobb lenne, ha csak felvennem kellene, és visszafizetnem nem, de egye fene, visszafizetem.</span></p>
<p><strong>45 hektár földterület megvásárlása tökéletes lenne a számomra, mert akkor végre létrehozhatnék öreg lovacskáknak rezervátumot, hogy azok a lelkek, amelyek kiszolgálták az embereket, életük végén végre megbecsülést, békét és nyugalmat leljenek, ne vágóhídon vagy kupecek kezén végezzék. </strong></p>
<p><span>Nem baj, ha leendő férjem előszeretettel bulizik Horvátországban luxusjachtokon, k@rvák és kokain társaságában, megígérem, ha esetleg botrány törne ki, akkor is ott fogok mellette mosolyogni és fogni a kezét, mint egy jóravaló feleség. </span></p>
<p><span>Ereszcsatornákon is leereszkedhet egy kis kábszerrel a táskájában, miközben egy meleg buliból távozik, akkor is kiállok mellette, mosolygok, és elmondom, mennyire keresztényi jó férj, és apa.</span></p>
<p><span>Felőlem másnap elmehetünk a pápához is audienciára, de ha gyónás is szerepel a tervei között, akkor az elég sokáig fog tartani, vagyis hálás lennék, ha addig gondoskodna nekem valami programról. </span></p>
<p><strong>Esetleg, ha lenne eladó terület, amely 45 hektárnál nagyobb, az még tökéletesebb lenne nekem, hiszen, akkor nagyon sok mobilházat is lehetne telepíteni olyan emberek számára, akiknek nincs fedél a feje felett.</strong></p>
<p><span>Tudom, hogy Önök szerint minden háztartásnak van 800 ezer forint megtakarítása, és legalább 500 ezer forintos fizetést lapátolunk haza, meg minden ember annyit ér, amennyije van.</span></p>
<p><strong>Ez nagyon szuper, mert a miniszterelnöknek sincs semmije, vagyis végtelen megtiszteltetés a számomra, hogy a nagy úrral végre egy csapatban játszhatom.</strong></p>
<p><span>Házasságkötésünk szépen csendben is létrejöhet, de ha R. Antal beizzítaná a helikopterét a mi kedvünkért, ám legyen. </span></p>
<p><strong>Tarthatunk bulit, de csak akkor, ha a menyasszonytáncban összekuncsorgott pénzt, arra költhetem, hogy meleg ételt osszak a rászorulóknak. </strong></p>
<p><span>Jelenleg egy gyermekem van, őt bedobhatom a közösbe, ha esetleg "CSOK"-ra szeretnénk házat vásárolni. </span></p>
<p><span>A babaváró hitelre már az életkorom miatt kevésbé vagyok alkalmas, de ezen ne múljék, ha kell aláírom hites urammal a bankba a szerződést, aztán, mert nem jöttek össze a gyerekek, majd visszafizetjük, vagy jó lenne, ha esetleg addigra születne egy olyan törvény, hogy nem kell visszafizetni. </span></p>
<p><strong>Nem szeretnék 20 milliós karórát sem, vagyis szeretnék, de akkor blokkal együtt kérném, mert visszavinném, és abból nagyon sok szénát tudnék venni, és szalmát a lovacskáknak! </strong></p>
<p><span>Nászút igényem sincsen. Csupán annyi kérésem lenne férjem felé, hogy jöjjön el velem egy sétára ebben az országban, hogy lássa milyen az élet a NER-en és a hazug KSH adatokon túl. Amikor egy bácsi az ételdoboz előtt áll és sír, mert üres a doboz, és már napok óta nem evett. </span></p>
<p><strong>Szeretném őt körbevezetni egy olyan világban, ahol levetül a valóság, hazugságok nélkül. </strong></p>
<p><span>Az ellen sincs semmi kifogásom, hogy létrehozzak egy céget, vagyis létrehozhatnak számomra egy céget, hogy aztán jó kis megbízásokat kapjak, amelyből szintén megvehetnék földterületet, és végre létrehozhatnék egy MENEDÉKET emberek és idős lovak számára. </span></p>
<p><strong>Akkor a hitelfelvételhez sem ragaszkodom. </strong></p>
<p><span>Vagyis velem lehet beszélni, eléggé széles skálán tudok mozogni, ha arról van szó, hogy megvalósíthassam az álmomat. Tudom M. Lőrinc jelenleg V. Andrea által foglalt, ezért gondoltam, hátha van még a fideszes politikusok, és barátok között olyan, aki jelenleg szingli. </span></p>
<p><strong>Tehát nem ragaszkodom Fideszes politikushoz sem, de annak az a feltétele, hogy közeli barátságot ápoljon fideszes politikussal, esetleg a legjobb, illetve második legjobb barátja legyen. </strong></p>
<p><strong>Ha esetleg kineveznének mondjuk lóügyi miniszterré, vagy lovasügyi miniszterré, vagy lóügyi államtitkárrá az még szuperebb lenne, illetve lovasügyi államtitkárrá, de tárca nélküli miniszternek is kiváló lennék. Ebben az esetben nem ragaszkodom a házasságkötéshez sem. </strong></p>
<p><span>Louis Vuitton táskát sem szeretnék, mondjuk az árát szintén nemes célokra fordítanám, esetleg ételosztásra, vagy tüzelőt vennék olyan embereknek, akik fáznak a saját otthonukban.</span></p>
<p><span>Tudom, hogy leendő férjem még életében nem hallott ilyenről a nyolcszázezer megtakarításos KSH adatok mellett, hogy bizony vannak olyanok, akik saját otthonukban halnak meg, mert kihűlnek, de ennek az országnak van egy NER-en túli arca, ahol bizony az ilyesmi megtörténik. </span></p>
<p><strong>Fáztak már önök úgy, hogy azt hitték a lelkük is megfagy? Éheztek már napokig, mert nem volt kenyérre sem pénzük? Ugye nem? De ígérem, a házasságkötésünk után megmutatom ezt a valóságot is, amelyet oly nagyon tagadni próbálnak. </strong></p>
<p><span>Nem tartok igényt palotára, kastélyokra, szállodákra sem, és nem szeretnék állami ménest sem, de, ha leendő férjem vagy barátai szeretnék, hogy szeressek, akkor szeretnék. </span></p>
<p><span>Azt nem mondom, hogy jelenlegi kinézetem NER kompatibilis, nem vagyok hasonlítható R. Cecíliához, meg Borbálához, vagy Barbarához (nevekben sosem voltam jó) de azért összetudom kapni magam!</span></p>
<p><span>Házasságkötésünk előtt nagy gesztusnak venném, ha kifizetné TB-met, mert jelenleg álláskereső vagyok, de már kiestem a rendszerből, hogy stílusosan fogalmazzak, nem áll túl jól a szénám.</span></p>
<p><strong>Kedves leendő férjem teljes mértékben szabad életet élhet mellettem illegális bulikon, és egyéb rendezvényeken, én ugyanis az idős, öreg, beteg lovakkal tölteném napjaimat, és éjjeleimet, valamint ételosztásokat szerveznék. </strong></p>
<p><strong>Ideális feleség vagyok, aki a népből való, és mindent megtenne, hogy végre visszaadjon valamit mindabból, ami az elmúlt években azoknak jutott, akik talán meg sem érdemelték.</strong></p>
<p><em><strong>Ajánlatokat "MINDEN MEGOLDÁS ÉRDEKEL" jeligére várom privát üzenetben! </strong></em></p>
<p><span>ui. A hírekben azt mondták, hogy nincs földterület, meg kölcsön R. Antal feleségének! Még jobb! Így én lehetnék az első! De mint mondottam, nem ragaszkodom én hitelhez!</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F02%2F12%2Ffideszes_politikust_keresek_hazassagkotes_celjabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F02%2F12%2Ffideszes_politikust_keresek_hazassagkotes_celjabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F02%2F12%2Ffideszes_politikust_keresek_hazassagkotes_celjabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fideszes politikust keresek házasságkötés céljából!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2021/02/12/fideszes_politikust_keresek_hazassagkotes_celjabol#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16425154" border="0" /></a><br /></p>
0
Fideszes politikust keresek házasságkötés céljából!
Fáztak már önök úgy, hogy azt hitték a lelkük is megfagy? Éheztek már napokig, mert nem volt kenyérre sem pénzük?
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/rings-3495856_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/rings-3495856_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2021/01/29/neked_mennyit_er_a_halott_gyermeked
Neked mennyit ér a halott gyermeked?
2021-01-29T14:31:34+01:00
2021-01-29T14:31:34+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Elátkozott falu. Az igazságosztó - részlet</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/magician-3047235_1280_1.jpg" alt="magician-3047235_1280_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában vannak az egyenlők és az egyenlőbbek. Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában élnek kiskirályok is, aki mindentől és mindenkitől védve vannak.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ilyen kiskirály volt Gergő is. Gergő, akinek sok pénze volt. Nagyon sok pénze. Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában a pénz volt az úr. Akinek pénze volt mindent, bármit megtehetett.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A neve nincs falu minden lakója biztos volt abban, hogy Gergő nem legálisan jutott a pénzéhez, de már túl régóta éltek fásultan ahhoz, hogy ezt szóvá tegyék. Ott volt Kiss Lajos helyi körzeti megbízott, aki tudta, hogy Gergő nem legálisan jutott a pénzéhez, de mivel ebből a pénzből neki is jutott bőszen, Kiss Lajos figyelme valahogy mindig elterelődött, ha Gergőről volt szó.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Gergő kilóra megvett mindenkit. Ezáltal bármit megtehetett. Sokszor bedrogozva vagy részegen rohangált a neve nincs ország neve nincs falujában hatalmas autójával, a legkevésbé sem betartva a közlekedési szabályokat. Gergő sokszor nem is volt tudatában cselekedeteinek az elfogyasztott drog vagy alkohol, esetleg mindkettő következményeként, de ez Gergőt nem tartotta attól vissza, hogy beüljön az autójába, és kihasználja a sok lóerő adta előnyöket.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Gergő volt a falu császára!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ha a helyi hatóságok megállították, általában tovább engedték, aztán már meg sem állították. Így már megszokott volt, hogy Gergő még két üveg tequila elfogyasztása után is békésen száguldozhatott keresztül kasul a faluban.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Sérthetetlen volt, aki kegyetlenül elintézte azokat, akik szembe mertek vele szállni, vagy figyelmeztették, hogy Gergőke nem kellene alkoholmámorban vagy drog hatása alatt száguldani, mert még baj lehet belőle. De Gergőke hajthatatlan volt. Hajthatatlan, meggyőzhetetlen, helyi kiskirály. Az emberek többsége félt tőle. Gergő kegyetlenül meg tudta keseríteni azok életét, akik nem értettek vele egyet.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>A hivatalos szervek, Kiss Lajos körzeti megbízott és társai pedig már régen nem foglalkoztak vele. Gergő, Gergő volt. A falu Gergője, a sérthetetlen, a pénzember.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Egy kora nyári este történt. A gyerekek még játszottak, járták a falut. Biztonságos falu volt, már amennyire egy ilyen neve nincs ország neve nincs faluja biztonságos lehetett. Mindenki ismert mindenkit, mindenki figyelt mindenkire. A gyerekek csapatokba vergődve élvezték a nyári szünetet. Rendes gyerekek voltak, sosem tettek semmi olyat, amellyel kivívták volna mások haragját. Jól nevelt, tisztelettudó ifjak voltak, néha csínyekkel, amelyek egy adott pillanatban bosszantóak voltak, de a következő másodpercben már mosolyt csaltak az emberek arcára.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Akkor érkezett Gergő. Mint később kiderült drog hatása alatt. Elvesztette az uralmát a gépjárműve felett és belecsapódott a központban álló üzlet falába, elsodorva magával az arra járó gyermekeket. Öt gyereket ütött el, kettő azonnal meghalt, egy pedig a kórházban adta fel, a másik kettő gyakorlatilag karcolások nélkül megúszta az esetet. Gergő is megsérült, de ez senkit nem érdekelt.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Az áldozatok között volt egy kisfiú, akinek az édesanyja is, amolyan bevándorló volt. Egyszer csak megjelent a faluban egy kisfiúval leányanyaként, ami bizony ebben az erkölcsös faluban főben járó bűnnek számított, főleg az ottani asszonyok szemében, bár valószínűleg ők csak rendkívül módon irigyek voltak rá, amiért neki nem kellett elviselni egy alkoholista, mindenben a rosszat kereső férjet, aki megnyomorította az életet. Ez a nő boldog volt, és akkor fiatalon azt hitte, abban a neve nincs ország neve nincs falujában békére lelhet majd, és nevelheti a kisfiát, aki ugyan véletlen fogant, de élete legnagyobb ajándéka volt.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A falu folyamatosan a szájára vette ezt az asszonyt, amiért ő is más életet mert élni, mint az itt élők többsége. De ez a nő erős volt, és nem törték meg. Sosem ment bele vitákba, mindig mindenkivel kedves volt, így egy idő után megbékéltek vele. A hölgy a jogi egyetemre is beiratkozott a neve nincs ország neve nincs falujának lakói segítették ezt az asszonyt ott, ahol tudták. Vigyáztak a gyermekre, segítették a tanulásban, volt, hogy kitakarították kicsinyke otthonát, azon napokon, amikor ő az egyetemen volt, mindig akadt valaki, aki elkészített meleg étellel várta őt. Fenntartásokkal ugyan, de bevették őt maguk közé.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ő volt az az asszony, aki férfi nélkül élte le az életét, a lehető legnagyobb szeretetben nevelte a fiát, és még egyetemre is járt. Tanult emberré lett, és abban az elátkozott faluban nagyon tisztelték a tanult embereket. Azt hitték, hogy a diploma valami olyan különleges előjog, amivel kevesen rendelkezhetnek. Abban a neve nincs ország neve nincs falujában nem is volt sok diplomás ember, de olyan sem sok, aki érettségivel rendelkezett volna.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Aztán elérkezett az a nyári este, amikor Gergő, az élet császára megint beült nagy autójába enyhén vagy nagyon bódult állapotában, és portyára indult.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Azon a nyári estén Gergő eme asszony gyermekének is kioltotta az életét. Azt a fiút megölte a helyi kiskirály, akinek már réges-régen be kellett volna vonni a jogosítványát, esetleg elvonóra küldeni bíróság által. De ebben a neve nincs ország neve nincs falujában időnként a törvények egészen másként működtek, mint úgy általában.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Akiknek felelőssége lett volna megállítani Gergőt, egy szót sem szóltak, pedig tudták, hisz mindenki tudta, hogy Gergő, hol drogosan, hol alkohol befolyása alatt ül autóba. De Gergő sérthetetlen volt, ezért megölt három 14 éves fiatalt, tönkretéve ezzel családok életét, álmát, reményét, hitét. Elvett tőlük mindent, ami az életet jelentette, mint ahogyan ettől az asszonytól is elvett mindent.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Gyilkos volt! Gyilkossá lett! A legfájóbb, hogy ez ellen lehetett volna tenni! Ezt a tragédiát meg lehetett volna akadályozni, ha Gergő nem a kiskirály lett volna. Gergő ugyanolyan kiskirály volt, mint Laci. Nekik mindent lehetett, drogozva, részegen autóba ülni, majd megölni gyerekeket. Hiszen nem szándékosan tették, csak a sok drog hatása alatt nem tudták, mit cselekszenek. Vannak az egyenlők és az egyenlőbbek! Ők, a kiskirályok voltak az egyenlőbbek. Ez ellen nem tehetett senki semmit. A pénz, a kapcsolatok, ezek erősebbnek bizonyultak az igazságnál, az igazságszolgáltatásnál.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Ennek a neve nincs ország neve nincs falujának évszázados létezése nem szólt másról, mint a megakadályozhatták volna. Tehettek volna. A VOLNA-ról.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Azon a nyári estét sok család veszítette el a gyermekét, veszítette el élete értelmét. Nem maradt más a számukra, mint a fájdalom, a tehetetlenség, a düh.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Erről a tragédiáról sem szóltak a hírek. Némaság volt és csend. Egy neve nincs faluban történt újabb értelmetlen halálok sokasága.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Azt az asszonyt már nem érdekelte semmi és senki. Eltemette egyetlen gyermekét, vele együtt eltemette az életét is.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Akkor történt, hogy felajánlottak vigaszdíjat a balesetért. Másfél millió forintot kapott ez az asszony a halott gyermekéért! Nekik másfél millió forintot ért egy gyermek élete! Volt, aki többet, volt, aki kevesebbet kapott. Az addig összetartó áldozatok családjai, hirtelen egymásnak estek, mert nem értették, nekik miért csak egymillió jár, másnak miért másfél millió, megint másiknak, miért kettőmillió. A barátok, a sorstársak ellenségekké váltak. A pénz közéjük állt.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A falubeliek is gyűlölték azokat, akik pénzhez jutottak. Nem érdekelte őket az sem, hogy ehhez a pénzhez vér tapad, nem érdekelte őket az, hogy fiatal gyerekek haltak meg abban a balesetben, amelynek igazán bekövetkeznie sem kellett volna, ha a neve nincs ország neve nincs falujában Kiss Lajos helyi körzeti megbízott úgy végezte volna a feladatát, ahogyan kellett volna. Annak a balesetnek be sem kellett volna következnie, ha nincsenek kiskirályok a csürhék mellett, hiszen ebben a neve nincs falu neve nincs országában voltak az egyenlők, és az egyenlőbbek.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Neked mennyit ér a halott gyermeked? -üvöltötte az az asszony a falu főterén piacnapon, amikor az emberek összesúgtak a háta mögött, mert neki lett pénze, nagyon sok pénze. Ti feláldoznátok a fiaitokat, vagy a lányaitokat másfél millióért? A falu lakói döbbent csenddel feleltek a feltett kérdésre.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Feláldozták ők már a saját gyerekeiket. Réges-régen feláldozták. Csak nem merték még maguknak sem bevallani.</div>
<div dir="auto">A neve nincs ország neve nincs falujának lakóiból az együttérzés teljesen kihalt a pénz hallatán, és átvette helyét az irigység. Azt számolták mi mindenre elég másfél millió. Annyian halnak meg ebben a faluban, az ő életük mégsem jelentett a családjuk számára egyetlen forintot sem.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Gergő valamilyen oknál fogva megúszta a büntetést. Ugyan kapott egy felfüggesztettet, hiszen mégis csak drogosan megölt három tizenévest. A törvény teljes szigorral lecsapott rá. A kiskirályok törvényének szigora. Az emberek ugyan egymás között háborogtak az ítélet ellen, de mi mást is tehettek volna? Hiszen Gergő kiskirály volt, egyenlőbb az egyenlőek között. Rá más törvények vonatkoztak, mint azokra, akik csak egyenlők.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Teltek múltak a hónapok, Gergőt nem nagyon lehetett látni a faluban. Mondanánk talán felébredt a lelkiismerete, de neki olyan nem volt. Vagy talán félt a falu dühétől? Ugyan már! Azok az emberek nem mertek volna vele szembeszállni, nem mertek volna! Gyáva, alattomos népség volt, tele félelemmel.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Aztán egyik éjjel Gergő leesett kicsinyke kastélynak is beillő otthonának lépcsőjéről, és eltörte a nyakát. Ugyan nem halt meg, de nyaktól lefelé béna lett. Gergő nem kellett még a pokolban sem. A sors kiegyenlítette a számlát, igazságot szolgáltatott, ha már erre az emberek, az emberi törvények nem voltak hajlandók. Gergő, a néhai kiskirály nem lett más, mint egy emberi roncs, aki semmit nem volt képes egyedül tenni.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Őt a tettéért a hatóságok nem ítélték el, az élet szolgáltatott igazságot! Az ÉLETRE ítélte őt a sors.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Gergőnek tolókocsiban, kellett leélnie a hátralévő életét, minden egyes nap emlékeztetve őt a tettére. Minden egyes áldott nap azzal kellett léteznie, hogy megölt három ártatlan fiatalt, három ártatlan gyermeket.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Az asszony összeszedte magát, befejezte az egyetemet, és most olyan embereket képvisel, akiket az ilyen Gergő félék tettek tönkre. Hiszen, ha csak egyetlen ártatlan ember életét is megóvja az ilyen kiskirályoktól, akkor már megérte megszületnie, és akkor a kisfia sem halt meg hiába. De túl sokan vannak a Gergők! Ő mégsem adja fel, mert amíg ereje engedi, azon fog dolgozni, megállítsa őket!</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Józsi elmosolyodott, ahogyan arra gondolt, milyen is az isteni igazságszolgáltatás. Kegyetlen. Bár még kegyetlenebbek azon bűnök, amelyeket bizonyos emberek elkövethetnek.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ha szeretnél egy példányt, kérlek írj privát üzenetet és megbeszéljük a részleteket!</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fneked_mennyit_er_a_halott_gyermeked%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fneked_mennyit_er_a_halott_gyermeked%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fneked_mennyit_er_a_halott_gyermeked%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Neked mennyit ér a halott gyermeked?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2021/01/29/neked_mennyit_er_a_halott_gyermeked#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16408200" border="0" /></a><br /></p>
0
Neked mennyit ér a halott gyermeked?
Őt a tettéért a hatóságok nem ítélték el, az élet szolgáltatott igazságot! Az ÉLETRE ítélte őt a sors.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/magician-3047235_1280_1.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/magician-3047235_1280_1.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/11/27/bucsu_956
Búcsú
2020-11-27T11:43:18+01:00
2020-11-27T11:43:18+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Nagyon nagy baj lehet odafenn...</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Sanyiiii szavai járnak gondolataimban:<strong>"Nagyon nagy baj lehet odafenn az égben, ha a Jó Istennek ilyen erős katonákat kell magához hívnia."</strong></div>
<div dir="auto"><strong></strong></div>
<div dir="auto"><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/candle-335965_1280.jpg" alt="candle-335965_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ez az év egyébként is egy nehéz évnek bizonyult. Majd jöttek a halálhírek sorban. Szinte minden nap eltávozik egy legenda, egy példakép, egy meghatározó személyiség az élők sorából.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Óhatatlanul eszébe jut az embernek az elmúlás. Akivel tegnap még beszéltem, ma már csak sípszó a felelet a hívásomra, majd egy sms, meghalt... ő is.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Pár évvel ezelőtt még esküvőkre, keresztelőkre jártunk, manapság temetésekre, búcsúzásokra.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Gyertyát gyújtok azokért, akik elmentek, akiket ismertem, és azokért, akiknek hallhattam a zenéjét, nézhettem sporteredményeit, szurkolhattam neki, vagy elmehettem a koncertjeikre. Múlnak az évek. Felettük, és felettünk is. Ilyenkor a legnehezebb szembesülni ezzel. Itt ólálkodik a halál körülöttünk, és nyer... mindig ő nyer. Alkudozni nem lehet vele. Megpróbálhatjuk, de túl erős, mi pedig túl gyengék vagyunk.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Egyre több gyertya fénye világít az ablakban. Egyre több.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Van, aki szép és hosszú életet tudhat maga mögött, de talán az a legfájdalmasabb, amikor egy fiatal testből megy el a lélek egy másik világba.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A világban körbetekintve pedig azt tapasztalom, hogy azok, akik csak vesznek és vesznek az élet kosarából, vígan élnek, és még csak elgondolkodniuk sem kell azon, vajon nem lenne-e ideje rendezni a számlát. Tovább szítják a gyűlöletet, a szenvedést, és vígan léteznek. Eszük ágában sincs az elmúlásra gondolni.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Szeretném megérteni, mi történik a világban, mi történik körülöttem. De képtelen vagyok rá.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ürességet érzek, és az elmúlás fájdalmát.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Tudom, hogy előbb utóbb, aki él az meg is hal, de most túl sokszor kell szembesülni ezen gondolatokkal, túl sokszor szólnak az égiek, hogy élj, mert lehet, nem lesz holnapod.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><em><strong>Balázs Fecó: Ez a csönd éve volt</strong></em></div>
<div dir="auto"><em><strong> Körül zárt s átkarolt....</strong></em></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F27%2Fbucsu_956%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F27%2Fbucsu_956%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F27%2Fbucsu_956%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Búcsú"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/11/27/bucsu_956#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16304168" border="0" /></a><br /></p>
0
Búcsú
Itt ólálkodik a halál körülöttünk, és nyer, mindig ő nyer. Alkudozni nem lehet vele.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/candle-335965_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/candle-335965_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/11/11/nyilt_level_orban_viktornak_140
Nyílt levél Orbán Viktornak
2020-11-11T10:54:18+01:00
2020-11-11T10:54:18+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>Az alábbi sorok leírására diákok kértek meg. Nem mondhattam nemet. A nevüket szándékosan nem írom le, mert ne őket érje azért támadás, mert kiálltak magukért!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/learn-3653430_1280.jpg" alt="learn-3653430_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Tisztelt Orbán Viktor!</strong></p>
<p><strong>Nem kérünk, nem követelünk, nem akarunk, csak van pár gondolatunk, amit szeretnénk elmondani Önnek, mert nincs más lehetőségünk.</strong></p>
<p>Szeretnénk leérettségizni, sikeresen, amit leginkább úgy tudunk megvalósítani, ha a tanár segít, tanít minket az iskolánkban. Ehhez vagyunk hozzászokva, és ez könnyebb, mint a digitális. </p>
<p><strong>Most nagyon kérjük figyeljen ránk! Könnyes szemmel könyörgünk, ne zárassa be az iskolánkat! A jövőnk múlhat ezen, a jövőnk függ most Öntől.</strong></p>
<p>Szeretnénk az álmainkat megvalósítani, egy normális munkát, amit igazából csak rendes oktatással tudunk elérni, digitális oktatás mellett nem annyira, mert valljuk be őszintén, ebben a digitális rendszerben nehezen tudunk tanulni, a pedagógusoknak is nagyon nehéz így, és a tananyaggal való haladás is nehézkes!</p>
<p><strong>Engedje, hogy megvalósulhassanak az álmaink, engedje, hogy tanulhassunk a megszokott formában, drága Miniszterelnök úr! </strong></p>
<p>Kérjük a digitális oktatás eltörlését, a rendes oktatási rendszert, a fertőzést meg tudjuk előzni úgy, hogy maszkban üljük végig az órákat, és mindenhol hordani fogjuk, megígérjük Önnek! Aki nem tartja be, annak pedig kérjük az iskolából való eltanácsolását!</p>
<p><strong>Tanulni szeretnénk! </strong></p>
<p><em>A diákok nevében esküszünk, esküszünk, hogy rabok nem leszünk!</em></p>
<p><strong>Köszönjük szépen, hogy meghallgatott minket! </strong></p>
<p>Legyen csodás napja!</p>
<p>Tisztelettel!</p>
<p> </p>
<p>Eddig a levél, most pedig saját pár gondolat. Akik oly lelkesen követelték az iskolák bezárását, azok nyugodt szívvel mennek vásárolni, és egyéb helyekre, ahol tömeg van, hiszen nyilvánvaló, hogy a covid csak a középiskolákban fertőz.</p>
<p>A legtöbb tanár sajnos általános iskolában is tanít, és nagyon sok tanár szintén nem szereti ezt a digitális oktatást.</p>
<p>A digitális oktatás a legfantasztikusabb dolog lenne, ha lenne digitális és oktatás ma ebben az országban. Akik a tavalyi évet végig csinálták, azon szülők tudják miről beszélek. </p>
<p><em><strong>Amikor a fiatalokat megkérdeztem, miért szeretnének külföldre menni, megdöbbentő válaszokat kaptam. Nem a pénz miatt, vagy mert csalódtak ebben az országban. Azért akarnak elmenni, mert a társadalom többsége őket teszi felelőssé mindenért. Őket szidják, hogy neveletlenek, nincs jövőképük, nem ismernek korlátokat, nem tisztelettudók, és csak sorolták és sorolták, hány szidalmazást kapnak mindennap. Pedig a többségük nem ilyen! Igenis felelősségteljesek, akarnak jövőt, esetleg még ebben az országban, mert ők nem mennének el, de bántja őket, hogy folyamatosan őket hibáztatják mindenért, és bármit cselekednek jót sosem hallnak. </strong></em></p>
<p>Búcsúzóul egy vers tőlük!</p>
<p>Iskola dala</p>
<p>Talpra diák, hív a haza</p>
<p>Itt az idő, most vagy soha,</p>
<p>Munkánk legyen, van ne legyen,</p>
<p>Ez a kérdés válasszatok!</p>
<p>A diákok és pedagógusok nevében esküszünk, esküszünk,hogy </p>
<p>rabok nem leszünk!</p>
<p>Karantén volt ez idáig</p>
<p>Kárhoztattak digitálban</p>
<p>Kik normálban tanultak,</p>
<p>Online-ban nem nyughatnak</p>
<p>A diákok és pedagógusok nevében</p>
<p>Esküszünk, esküszünk, hogy </p>
<p>Rabok nem leszünk!</p>
<p>Sehonnai ember</p>
<p>Ki most, ha kell tanulni nem mer,</p>
<p>Kinek drágább buli részegsége</p>
<p>Mint élete jövője!</p>
<p>A diákok és pedagógusok nevében </p>
<p>Esküszünk, esküszünk, hogy</p>
<p>Rabok nem leszünk!</p>
<p>Fényesebb az online-nál a normál, Jobban eszesíti azt,</p>
<p>És mi mégis online-ban toljuk, </p>
<p>Ide veled régi rendszer!</p>
<p>A diákok és pedagógusok nevében </p>
<p>Esküszünk, esküszünk, hogy</p>
<p>Rabok nem leszünk!</p>
<p>A fiatalság újra okos lesz,</p>
<p>Mint anno az ősiedőkben</p>
<p>Mit ránk hozott ez a pár hónap</p>
<p>Lemossuk a butaságot!</p>
<p>A diákok és pedagógusok nevében </p>
<p>Esküszünk, esküszünk, hogy</p>
<p>Rabok tovább nem leszünk!</p>
<p><strong>Hol az érettségizőt szívatták</strong></p>
<p><strong>Ott az unokák is megszívják!</strong></p>
<p><em><strong>ÉS ÁLDOTTAN ÁLLNAK KI A VILÁG ELŐ ÜVÖLTVE!</strong></em></p>
<p><em><strong>ESKÜSZÜNK, ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK NEM LESZÜNK!</strong></em></p>
<p> </p>
<p>Végül pár befejező gondolat. A diákokat soha senki nem hallgatta meg, mit szeretnének. <strong> Nagyon sok lelkiismeretes tanár és diák van, akik mást nem szeretnének, csak tanulni és tanítani! </strong></p>
<p><em><strong>Ezen sorok "csak" néhány diák gondoltai, akiket soha senki nem hallgat meg, úgy hoznak döntést a fejük felett, hogy nem mondhatják el véleményüket, kérésüket, fenntartásaikat. Most megtehették! </strong></em></p>
<p>A kommentelők figyelmét felhívnám a kulturált véleménynyilvánításra! </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fnyilt_level_orban_viktornak_140%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fnyilt_level_orban_viktornak_140%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fnyilt_level_orban_viktornak_140%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nyílt levél Orbán Viktornak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/11/11/nyilt_level_orban_viktornak_140#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16281752" border="0" /></a><br /></p>
0
Nyílt levél Orbán Viktornak
Könnyes szemmel könyörgünk, ne zárassa be az iskolánkat! A jövőnk múlhat ezen, a jövőnk függ most Öntől!
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/learn-3653430_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/learn-3653430_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/10/14/remenyvesztett_780
Reményvesztett
2020-10-14T14:46:09+02:00
2020-10-14T14:46:09+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Ül az autójában. Két napja esik az eső. Két napja nem tud máshol nyugovóra térni, csak a kocsija ülésén. Mellette van három kutyája. Sír. Reményvesztett. Mégis érzi, nem szabad feladnia!</strong></div>
<div dir="auto"><strong></strong></div>
<div dir="auto"><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/girl-3403261_1280.jpg" alt="girl-3403261_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A lánya a barátnőjénél alszik. Holnap már nem alhat ott, de addig is biztonságban van. Amikor elkísérte a kislányát, csak annyit mondott neki:"Ne aggódj Drágám! Anya, majd megoldja!"</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Elveszítették a lakást, ahol eddig éltek. Albérlet volt, de a tulaj hirtelen eladta a fejük fölül az addigi otthonukat, nekik pedig két napjuk maradt eljönni onnan. Nem törvényes, tudja ezt ő is nagyon jól, de nem tehet semmit. Pereskedne?</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Bepakolt fekete szemeteszsákokba, azokat betette az autójába, a kutyákkal együtt. Manapság nem könnyű albérletet találni állatkákkal és gyerekkel. Igen! Tudja, felelőtlen volt, minek vette magához az utcáról ezen kutyákat? De annyi éven át élhettek biztonságban abban a lakásban. Nem hitte volna, hogy egyszer vége lesz, és így lesz vége.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Ül a kocsijában, nézi a kutyáit, az eső meg csak ömlik. Potyognak a könnyei. Fel szeretné adni, elege lett mindenből. De nem teheti!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A kutyusuk miatt felhívott egy pár állatvédő szervezetet, hogy, csak ideiglenesbe hagy helyezhesse el őket, amíg meg nem oldódik a lakhatásuk, de egyik szervezet sem tudott segíteni. "Adja le őket az Illatos útra!" - ennyi volt a válasz, már ott, ahol válaszra méltatták.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A telefonján még tudott hívni, hiszen azt fizeti, és netje is van. A lakást is fizette, hiszen van munkája. Már majdnem elindult az Illatos útra a kutyáival, de nem vitte rá a lélek. Most még nem! Valami majd úgyis történni fog! Egy csoda! Egy nagyon nagy csoda kellene most!</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Kinézett egy albérletet. Nem volt neki gyanús. Nem. Kifizetett két havi kauciót, meg egy havi bérleti díjat, ez volt az összes pénze. Aztán kiderült, hogy akinek fizetett az nem a tulaj volt, hanem az előző lakó. Bukta az új otthont, bukta a pénzt. Bukott mindent.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ugyan elment a rendőrségre, de ott azt mondták neki, ez polgári ügy, pereljen! Perelni? Hiszen az évek, és neki nincs pénze pereskedni. Két nap múlva kap fizetést, de abból a pénzből nem lesz kaució. Az összes pénzét kicsalták. Hülye volt, tudja nagyon jól.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Lassan beesteledik, az eső meg csak ömlik, ő pedig itt áll pénz, élelem nélkül a kocsijában lelve menedéket, miközben holnap a lányának el kell jönnie a barátnőjétől, és nem lesz hová menniük! Nincs hová menniük!</strong></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Próbált úgy parkolni, hogy ne tűnjön fel senkinek se az autó, se ő, se a kutyák. Ezen a héten szabadságon van. Két nap múlva kap fizetést, de akkor sem fog tudni kifizetni egy lakást. Majd csak lesz valahogy.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Ő még talál a dolgai között némi élelmet, babkonzervet eszik, ugyan van tésztalevese, de azt nem tudja elkészíteni. A kutyáknak nincs semmi élelem. Némi szárazeledel ugyan maradt, de azt már befalták.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Ül az autójában és sír. Pont rálát egy gyorsétteremre. Mivel ömlik az eső, senki nem fogyaszt a teraszon. Gondol egyet, bemegy és leszedi a maradékokat a tálcákat tartó polcról. Reméli, hogy egyetlen ismerőssel sem találkozik, főleg nem a lányai osztálytársaival, mert akkor a gyermekét is kellemetlen helyzetbe hozza. A gyorsétterem biztonsági őre kizavarja. Ő könyörög, hogy legalább azt a kevés maradékot hagy vihesse el. A biztonsági őr megkegyelmez, de többé nem akarja ott látni. Elviszi a maradékot a kutyáinak. Azok esznek, jóízűen, ő sír, és imádkozik. Könyörületért.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Azt nem tudja, mi lesz holnap, amikor a lánya már nem alhat a barátnőjénél. Azt még nem tudja. Retteg, fél.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Volt ugyan a családsegítőben, ott annyit mondtak neki, hogy a kislányt állami gondozásba veszik, ha képtelen megoldani a létezésüket. <strong>Fájtak a szavak. A lelkéig hatoltak.</strong> Anyaotthonokban nincs hely, a kutyák oda úgyse mehetnének. De még ez a megoldás is érdekelte volna, ha másként nem a kutyusok mentek volna az Illatos útra, amíg nem történik valami csoda. A kislány majd állami gondozásba megy! Ezen szavakat újra és újra ott hallja füleiben. <strong>Megoldásért könyörög!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>A közelben van egy élelmiszer bolt. Az emberek egykedvűen jönnek mennek. Odaáll a bejárathoz, és adományért könyörög. Elfogyott a pénze, de két nap múlva megérkezik a fizetése, pár száz forint most nagy segítség lenne. Az új albérletre odaadta minden pénzét. Nem hitte, hogy baj lesz. Eszébe sem jutott, hogy átverik.</strong></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Az emberek nem néznek rá, undorral elfordítják a fejüket, van, aki még a bevásárlókocsit is neki tolja. Persze véletlen.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Reménykedik, hogy nem jár arra ismerős, főleg nem a kislánya osztálytársai közül. Megjelenik a közterület felügyelet, hogy tűnjön el onnan, mert szabálysértést követ el. Elmegy. Nem akar balhét. Van így is elég gondja. Ő szabályt sért, pedig csak egy kis pénzre lett volna szüksége, míg az, aki elvitte három hónap albérletének árát, békében élhet, hiszen a rendőrség szerint az nem bűncselekmény, pereskedjen a pénzéért.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Visszaül a kocsiba. Az eső még mindig ömlik, a kutyusok nagyon boldogok, hogy visszatért. Ő pedig csak sír. Ránéz négylábú barátaira:"Most segítsetek, mert végünk!" Megnézi a pénztárcáját. 400 Ft. ennyi van benne. Ebből tud kenyeret venni a kislányának, de utána hogyan tovább? Az autóból mégsem mehet iskolába, ráadásul, ha ez kiderül, tényleg elveszik tőle a kislányt. De ilyenkor nincs, aki segítsen.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Mindenki őt vádolja, amiért felelőtlen volt, de senki nem segít neki. Már megszokta, de most úgy érzi, ez a vég. Két napja alszik a kocsiban, két napja hisz, remél, keres valami megoldást, de pénz nélkül szinte lehetetlen mozdulnia. Mi lesz, ha a gyermeke már nem alhat a barátnőjénél? Végig néz az autóján. Egy egész élet elfér ebben a kis autóban, fekete szemeteszsákokba csomagolva. Egy egész élet. Az ő élete. Az autót nem meri beindítani, hisz nagyon kevés a benzin. Már semmit nem mer.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Kopognak az ablakon. Két rendőr áll vele szemben, vádló tekintetek kereszttüzében elkérik az iratait. Valaki bejelentést tett, hogy két napja ott áll. Nincs ereje küzdeni, magyarázkodni, sírva adja oda a papírjait. A rendőrök felírják az adatait, majd felhívják figyelmét, hogy közterület, és ott ő nem tartózkodhat, főleg nem életvitelszerűen, főleg nem kutyákkal. Ha gondolja, hívják az ebrendészetet és elvitetik az állatokat, ő meg oldja meg a dolgait, de itt nem maradhat. "Minden rendben!"- mondja a rendőröknek, beindítja az autóját, úgy tesz, mintha elmenne. Pár utcával lejjebb újból félreáll és reménykedik, most egy kicsit nyugta lesz.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Idáig jutott. Dolgozik, és kap fizetést is, de most csak négyszáz forintja van, és nincs hol laknia, és máris bűnöző lett. A biztonsági őr, a közterület felügyelet, és most a rendőrség. Bezzeg, aki elment az összes pénzével, az békében élhet. A benzin még bírja. Állítólag 57 km-nyi még van az autójában. Dolgozni nem ezzel jár, a lányát viszi az iskolába, majd ott hagyja a suli előtt az autót, ő be buszozik a munkahelyére, majd délután elmegy a kislányért, beülnek az autóba, és hazamennek. Legalábbis eddig így volt. Csak most nincs hova haza. Mi lesz így velük? Mi lesz így?</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Már megpróbált a barátaitól segítséget kérni, és a családjától is. Felhívta a húgát, hogy hagy költözzenek oda a garázsba, csak amíg újra nem spórol össze kaucióra.<strong>"Én nem zabáltatlak titeket az biztos!"</strong> - ennyi volt a felelet. Nem zabáltatást kért, csak helyet a garázsban, amíg nem lesz kaucióra pénze. Dolgozik, de az összes pénzét odaadta valakinek, akiről azt hitte a főbérlője lesz. <strong>Nem hibáztatta a húgát, sosem voltak jó testvérek.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Nem dohányzik, nem iszik, még sincs pénze. "</strong>Hát Univerzum, most tehetnél egy marha nagy csodát, különben nem lesz holnapunk!" - mondta az autójában ülve, bár tudta lesz holnap. Csak neki nem. A nap mindennap felkel, és nyugovóra tér, akkor is, ha neki nincs hol laknia, és nincs pénze élelemre. Ez senkit nem hat meg. Kiszáll az autóból. Talán ideje feladni. A kutyusoknak az illatos útra kell menniük, a kislányával meg talán elalhatnak a munkahelyén, ha szépen megkéri a főnököt. Sajnos ez az egyetlen megoldás, ami reménnyel töltötte el a szívét. <strong>Persze, nem lehet tudni, hogy a főnöke belemegy-e ebbe, de kénytelen lesz megpróbálni, mert a kislánya nem alhat autóban, és nem mehet innen iskolába. Ha ez kiderül, elveszíti őt.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Kiszáll az autóból, ömlik az eső, így legalább az esőcseppek eltakarják könnyeit. Lenéz a földre. Egy pénztárca. Felveszi. Készpénz van benne. Nagyon sok készpénz. Túl sok készpénz! Talán ezt most az égiek küldték? Vagy csak egy próba, a becsületesség próbája? Nézi a rengeteg pénzt. Talán el kellene tennie, hiszen így lenne pénze kaucióra, meg élelemre, meg a kutyusaira. Az ő pénzével is elsétáltak, és senki nem tesz semmit, csak fenyegetik biztonsági őrök, meg közterületesek, meg felírják a rendőrök, amiért a kocsijában tartózkodik. Nézi a pénzt, nézi az iratokat. Nincs messze a tulajdonos lakhelye. "El kellene tennie ezt a pénzt!" De végül nem viszi rá a lélek. Megfogja a kutyáit és a szakadó esőben útra kelnek.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Csak pár utca. Még harcol egy kicsit az eszével, ami folyamatosan azt mondja, tartsa meg a pénzt, vagy legalább egy részét.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Odaér. Becsenget. Egy idősebb férfi jelenik meg a kapuban, vádlóan néz a hölgyre és a kutyáira. "Nem veszek semmit!" - mondja.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>A hölgy átnyújtja a pénztárcát, egy forintot sem vett el belőle. Neki már mindegy. A kutyái mennek az Illatos útra, ő pedig talán a kislányával el lehet pár napig, vagy hétig a munkahelyén az öltözőben. Talán.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A férfi ránéz. Végtelen hálás. A gyerekének akarta adni ezt a pénzt, de valahol kiránthatta a zsebeiből. Már nem remélte, hogy meglesz az összeg, főleg nem, hogy hiánytalanul. Behívta a hölgyet egy kávéra, a kutyusok élvezték a meleg előszoba vendégszeretetét.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A hölgy elmesélt mindent.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>A férfi mosolyogni kezdett. Épp van egy kiadó háza, épp nem messze innen, épp albérlőket keresett volna, de még nem adta fel a hirdetést, ami miatt a felesége veszekedett is vele. Épp nem akart kauciót kérni, csak részletekbe, épp nincs baja a kutyusokkal és a kislánnyal sem. Persze a kauciót kéri majd részletekben. Neki annyi bőven elég, hogy a hölgynek van munkája, és becsületes.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Az anyuka csak ült az ebédlőasztalnál, zokogott. Próbálta megállítani a könnyeit, de minél erősebben harcolt ellenük, azok annál erősebben törtek utat maguknak. Átmentek az új otthonukba. Régiesen berendezett, takaros kis lakás, picinyke udvarral. Pont olyan, amilyenre mindig is vágyott. Végre ágyban hajthatja álomra a fejét, végre megoldódott a lakhatásuk! CSODA TÖRTÉNT! CSODA!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A négyszáz forint pont elég lesz erre a két napra, amíg megérkezik a fizetése. Pont elég. A férfi azonban annyira hálás, amiért azt a kisebb vagyont hiánytalanul visszakapta, hogy ad a hölgynek belőle jutalom gyanánt. A hölgy persze nem akarja elfogadni, hiszen a kaució majd csak részletekben lesz rendezve, de a férfi ragaszkodik hozzá. CSODA TÖRTÉNT! - mondja ő is.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>A kutyusokat már az új otthonukban hagyta, elment az autójáért, tankolt, vásárolt, gondosan behordta a zsákokat az új otthonukba. Volt itt ágy, egyéb bútor, gépesített konyha, mosógép. A mennyország volt ez most a számukra! A Mennyország!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">A kutyusok a meleg előszobában leltek menedékre, ő lemosta magáról a két nap minden mocskát. Főzött milánói makarónit, mert ez volt a kislánya kedvenc étele. Már alig várta, hogy mehessen érte, és megmutathassa nekik az új otthonukat.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Pár órával ezelőtt még minden reményvesztettnek tűnt, pár órával ezelőtt még nem tudta, hogyan és merre tovább. Lehunyta szemét a pihe puha ágyban, a meleg lakásban, és végtelen hálás volt, amiért a lelkiismeretére hallgatva visszaadta a pénztárcát a jogos tulajdonosának.</strong></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Az ő élete megoldódott.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">De vajon hány ember van jelenleg ugyanebben a helyzetben ebben az országban? Ő nem alamizsnát és segélyt kért. Ő dolgozik, csak a hiszékenysége csapdájába esve elveszített mindent, ha csak átmenetileg is. Ő dolgozik, tisztességesen neveli a kislányát, mégsem tudott sehová se fordulni, amikor összedőlt a világ.</div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Mindenki csak mutogatott.</div>
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"><strong>Most már biztonságban vannak, a kislánya, ő és a kutyái. Nem kell menniük az Illatos útra, és a kislánynak nem kell állami gondozásba kerülni. Ezen a borongós, szomorkás őszi napon egy hölgy, egy úr, egy kislány, aki mit sem sejtett a történésekből, és három kutyus megtapasztalhatta a csodát!</strong></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2Fremenyvesztett_780%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2Fremenyvesztett_780%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2Fremenyvesztett_780%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Reményvesztett"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/10/14/remenyvesztett_780#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16239098" border="0" /></a><br /></p>
0
Reményvesztett
Végig néz az autóján. Egy egész élet elfér ebben a kis autóban, fekete szemeteszsákokba csomagolva. Egy egész élet.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/girl-3403261_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/girl-3403261_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/09/20/nagymama_bolcs_tanacsa_a_gonosz_felett_harccal_nem_gyozedelmeskedhetsz
Nagymama bölcs tanácsa: A gonosz felett harccal nem győzedelmeskedhetsz!
2020-09-20T15:44:44+02:00
2020-09-20T15:44:44+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"></div>
</div>
<div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto">Sokszor az ember tanácstalanul áll bizonyos személyekkel szemben, akik mindent elkövetnek, hogy megkeserítsék az életet. Mindenkiét. Észre sem veszik, hogy ha, azt az energiát, amit abba fektetnek, hogy mások életét megpróbálják tönkretenni, lerombolni, azt arra fordítanák, hogy a sajátjukat rendbe tegyék, akkor nem erre kellene pocsékolniuk létezésüket.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/winter-3006823_1280.jpg" alt="winter-3006823_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>"A gonosz sosem ölt ocsmány külsőt!"</strong> -mondta a nagymamám, és mindig ráébredek, mennyire is igaza volt. "A gonosz mindig szép külsővel jár! Ez a külső az, ami megóvja őket attól, hogy eleve kirekesztettek legyenek a viselkedésük miatt. <strong>A gonosz kedvességgel, bájjal, észrevétlenül behálóz mindent és mindenkit, hogy aztán teljes erővel nekiinduljon a pusztításnak! "</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Sokszor hallom még szavait, ahogyan a szófán ülve mondja nekem ezen gondolatait. Igaza volt! Milyen igaza!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">"A gonoszt gyermekem sosem küzdheted le harccal! Túl erős, túl rutinos! Soha ne süllyedj le arra a szintre, ahol ő van, mert ott nem lesz ellene esélyed! Túl régóta létezik már így! Őt a harc élteti! Nincs értelme harcolnod vele! Győztesként nem kerülhetsz ki abból az undorító játékból, amelynek szabályait ő alkotta meg, amelyben ő diktál!"</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">-<strong>"Akkor mit tehetek ellene?"</strong> - kérdeztem tőle.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">"Engedd, hogy játssza játékát! Hagyd játszani! Ha nem állsz le vele vitatkozni, ha nem táplálod a gonosz energiáit, előbb utóbb feladja, és keres más célpontot. Túl régóta mérgezi már a környezetét és önmagát ahhoz, hogy te tettekkel, szavakkal képes legyél kiállni ellene!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Túl régóta létezik így, túl sok embert behálózott már ahhoz, hogy te felléphess ellene! Egyetlen dolgot tehetsz! Nem engeded, hogy a közeledbe férkőzzön, nem engeded, hogy pusztítást végezzen az életedben, a lelkedben. Ezt csak oly módon tudod megtenni, ha nem állsz le vele játszani! Ha elkerülöd őt!<strong> Ha bármit is tesz ellened, bármennyire is próbál rombolni körülötted, te nem veszed fel a kesztyűt, amelyet ő odadobott neked! Ha felveszed, vesztettél!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Kerüld el, messzire! Ha ez nem lehetséges, akkor mosolyogj rá, hogy érezze és lássa, a te páncélod túl erős ahhoz, hogy ő sebeket ejtsen rajta!<strong> A gonoszt legyőzni a jósággal lehet!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nem állhatsz ki vele szemtől szemben, mert már annyi embert befolyásol, azok mind mellé állnak, független attól, hogy ők is tudják, számukra mennyi kárt okozott.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ezek az emberek már félnek a gonosztól, belementek a játékába, vesztettek, és most uralkodik felettük, befolyásolja őket, mindezt nyájasan, kedvesen, bájos külsővel! <strong>Engedd el a helyzetet!</strong> Engedd, hogy tegye, amit tesz, te mosolyogj rá, éreztesd vele, hogy feletted nem tud uralkodni! Te felismerted valódi lényét, amely velejéig gonosszá tette őt, gonosszá és elégedetlenné!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Az ilyen emberre a sors már büntetést mért, hiszen saját életének kudarcát nap, mint nap el kell viselnie.</strong> Lehet kívülről az élete csodásnak tűnik, hisz van jól fizető állása, szép háza. De ha valóban gyönyörű élete lenne, akkor gondolod, hogy abból merítene erőt, hogy mérgezi a körülötte lévőek mindennapjait? <strong>Sose állj le vele vitatkozni, sose reagáld le a támadásait támadással és dühvel, mert akkor ő nyert!</strong> Mosolyogj rá, tégy úgy, mintha fájó, romboló és igazságtalan szavait nem hallanád! Ez jobban fogja őt bántani mindennél!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ha kiabálsz vele, veszekszel, békében hátradől, megnyugtatja önmagát azzal, hogy te vagy az, akit nem lehet elviselni, te vagy az, aki folyamatosan keresi a konfliktusokat, hiszen ő csak jót akar! Ezáltal felmenti a lelkét, és minden felelősséget rád hárít. Azok pedig, akik már a befolyása alatt vannak, szintén mellé állnak, neked pedig nem marad semmi reményed! <strong>Ne engedd, hogy felmentse, felmenthesse a lelkét! </strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Légy te az erősebb! Légy te a bölcs!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong> Előbb utóbb felszínre kerül az igazság! Hisz az igazságnak van egy ilyen csodálatos tulajdonsága, hogy kiderül, mindig kiderül! Nem csap zajt, nem kiabál, szépen csendben győzedelmeskedik!</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Akkor kinyílik minden olyan ember szeme, akik ugyan érezték a gonoszt, de már nem mertek ellene fellépni, mert túlságosan a befolyása alá kerültek!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>A gonosz így képes diadalmaskodni! De a gonoszt le lehet győzni! A gonosz legyőzhető! De sosem harccal! Ha harcolsz, veszítesz! Csak szemléld kívülről, ne menj bele ocsmány játékaiba, mosolyogj rá, légy vele kedves, és akkor odébb áll, keres másik áldozatot! A gonosz felett csak így győzedelmeskedhetsz! </strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A gonoszt sose harccal akard megállítani, mert a gonoszság ellen egyetlen fegyverrel lehet szembeszállni, a jóság és a mosoly fegyverével! Csak így győzhetsz! Ha így teszel, bármennyire is szilárdnak tűnik a gonosz hatalma, és ereje, győzni fogsz! Légy bölcs, óvatos, jó, és az elveszített csaták után, tiéd lesz a diadal! Hiszen csak így kerülhetsz ki győztesként a játszmából!</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><em><strong>A szeretet és jóság mindig diadalmaskodik, és előbb utóbb minden álarc lehull!"</strong></em></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F20%2Fnagymama_bolcs_tanacsa_a_gonosz_felett_harccal_nem_gyozedelmeskedhetsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F20%2Fnagymama_bolcs_tanacsa_a_gonosz_felett_harccal_nem_gyozedelmeskedhetsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F20%2Fnagymama_bolcs_tanacsa_a_gonosz_felett_harccal_nem_gyozedelmeskedhetsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nagymama bölcs tanácsa: A gonosz felett harccal nem győzedelmeskedhetsz!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/09/20/nagymama_bolcs_tanacsa_a_gonosz_felett_harccal_nem_gyozedelmeskedhetsz#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16207832" border="0" /></a><br /></p>
0
Nagymama bölcs tanácsa!
A gonosz felett harccal nem győzedelmeskedhetsz!
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/winter-3006823_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/winter-3006823_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/09/03/a_menedek_236
A menedék
2020-09-03T14:36:21+02:00
2020-09-03T14:36:21+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div>
<div class="" dir="auto">
<div class="ecm0bbzt hv4rvrfc ihqw7lf3 dati1w0a" data-ad-comet-preview="message" data-ad-preview="message" id="jsc_c_4d">
<div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg">
<div class="qzhwtbm6 knvmm38d">
<div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q">
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A postaládában egy idegen névre szóló levél várt. Néztem a címzettet, néztem a nevet. Amikor a GPS-be beütve azt láttam az a hely, ahová a levélnek érkeznie kellett volna, nincs is olyan messze tőlem, akkor valami belső késztetést éreztem arra, hogy személyesen juttassam el az írást. Nem volt rajta feladó, nem elsőbbségivel érkezett, nem volt hivatalos, mégis egy belső hang azt súgta, menj, vidd el.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/landscape-2984704_1280.jpg" alt="landscape-2984704_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Hirtelen elfogyott az aszfalt. Sárral megtelt gödrök és egy földes út várt, amely annyira keskenynek tűnt, hogy abban sem voltam biztos, nekem tovább kell mennem. Féltettem az autómat, elvégre is nem terepjárónak készült annak idején, bár a mellettem töltött évei alatt, elég sok kalandban és off road üzemmódban volt része.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Ha itt most beleragadok a sárba, vagy bármi történik, még segítségre sem számíthatok, mert azt sem tudom merre is járok. A GPS közben boldogan mondja, hogy megérkeztél a célhoz. A városon kívül vagyok, valami föld út kezdeténél, itt szerintem ember sem járt évek óta, kétlem, hogy ide bárki is levelet szeretett volna írni. Kikapcsolom a GPS-t. Idegesít a szövege:<strong>"Megérkeztél a célhoz!"</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy életem legjobb ötlete volt a postás feladatok ellátása. Be kellett volna vigyem a levelet a hivatalba, aztán hagyni, hogy az legyen, aminek lennie kell, bár a feladó hiánya miatt valószínűleg megsemmisítésre került volna. De ez nem az én problémám kellene, hogy legyen, véletlenül hozzám kerül egy boríték egy címmel, és én rögtön megyek és kézbesítem. Hangosan veszekedtem magammal és persze a Gps-sel, amiért ide hozott az Isten háta mögé, ahol egy lélek sem jár. "Megérkeztél a célhoz!" - hát köszönöm. Nagyszerű. <strong>Feladni készültem.</strong> Vannak egyéb teendőim is a mai napra, ehelyett én itt kommandózom valahol, a nagy semmiben: Ez a hely valószínűleg a térképeken sem szerepel, kivéve a Gps-t, abban persze benne van. <strong>Megérkeztél a célhoz! A nagy semmi kellős közepére.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Amikor már majdnem összevesztem magammal, valaki bekopogott az autó ablakán. Abban a pillanatban szívinfarktust, agyvérzést, pánikrohamot kaptam, megspékelve erős halálfélelem érzéssel. Nekem itt most végem. Nincs mit tenni. Ezen a helyen ér véget létezésem, mindez azért, mert már megint azzal törődtem, amivel nem kellett volna.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A férfi mogorva volt.</div>
<div dir="auto">-Segíthetek? - kérdezte komor arccal.</div>
<div dir="auto">-Megtenné, hogy nem öl meg? Úgy érzem még lenne tenni valóm eme világban, persze, ha az égiek úgy gondolják, hogy menni kell, akkor menni kell, de legalább legyen kíméletes. - A férfi arcán egy halvány mosoly jelenik meg.</div>
<div dir="auto">- Ha végezni akartam volna magával, már megtettem volna. - Nem voltam benne biztos, hogy eme mondatnak örülnöm kell-e, esetleg megkönnyebbülni. Kétségbeesve próbálom elmagyarázni, mit is keresek én ott, ami a Gps szerint a cél, de igazából majd megfordulok, és már megyek is onnan, ennyi izgalom nekem bőven elég volt mára, meg erre az évre, és soha többé nem érdekelnek eltévedt levelek, és semmi olyasmi, ami nem az én dolgom.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">A férfi rátekint a címre.</div>
<div dir="auto">-Kövessen! -Pár másodpercig csak néztem, ahogyan távolodik, ő visszatekintett rám.</div>
<div dir="auto">-Mi lesz? Jön? - Végül is miért ne. <strong>Fogalmam nincs hol vagyok,, ki ez az ember, aki állítólag már megölt volna, ha megakar, és én ahelyett, hogy nagy gázzal elhajtanék, inkább követem őt az úttalan úton. Hiába az emberi hülyeségnek nincs felső határa, mondta mindig nagymamám, és ilyen helyzetekben eszembe jut, hogy mennyire igaza is volt.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Hirtelen egy hatalmas kerítés állja utunkat, gyönyörű kovácsoltvas kapu nyílik, szívem azt érzi egy másik világba. Ha volt is kétségem, valahogy szertefoszlott. Behajtottam rajta, és ami a szemem elé tárult az maga volt a mennyország. <strong>Ősz révén már színüket vesztett hatalmas legelőkön lovak legeltek teljes békességben, nyugalomban, a szemem sarkában egy gyönyörű házat véltem látni, a területen pedig több, kisebb ház állt olyan összhangban egymással és a természettel, mintha nem is e világi kezek építették volna fel a helyet.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Nézem a lovakat.</strong> <em><strong>Most már tudtam, miért is kellett idejönnöm. A férfi most már barátságosan annyit mondott:</strong></em></div>
<div dir="auto"><em><strong>-A legfiatalabb 23 éves, a legöregebb 31. Senkinek nem kellettek, így magamhoz vettem őket, hogy végre otthonra leljenek, és olyan életük lehessen, amelyet mindig is érdemeltek volna. Ezen állatok kiszolgálták az embert, hajtottak, a többségük iskolaló volt, aztán, amikor kiöregedtek, esetleg betegek lettek, már nem kellettek senkinek. Pénzt nem hoztak, az eltartásuk meg sokba kerül. Az nem számít, hogy amíg dolgoztak, mennyi pénzt kerestek. Öregekké lettek, és már nem volt rájuk szükség. Mint az embereknél. Beteggé leszünk, testünk egyre korosabbá válik, és már csak teher vagyunk a társadalomnak. Nekünk csak a remény maradt, a lovacskák békére és otthonra leltek.</strong></em></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nézem a házakat.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>- Lakik itt autista, down-kóros, egyéb fogyatékossággal élő, édesanya gyermekével, aki elveszítette az állását, és nem tud már fenntartani egy életet a külvilágban.</strong> Számukra itt van hely. Egyetlen szabály van, részt kell venni a közösségben, segíteni az állatok körül, valamint az épp aktuális mezőgazdasági munka elvégzésében. Terem itt minden, amire az embernek szüksége van, készítünk sajtot, és egyéb tejterméket, amelyet értékesítve fenntarthatjuk ezt a helyet. Ezen embereknek sem volt helye a társadalomban. Ők kilógnak a sorból, szinte születésükkor eldőlt a sorsuk. Rájuk nincs szükség, mint ahogyan beteg, sánta lovakra sem. Itt menedékre leltek. Száműzött lelkek találkoztak, hogy létrehozzanak valami szépet, valami jót, ami reményt ad, és jövőt, ahol elhihetik, hogy ők is értékesek, és nélkülük nem maradhatna fenn ez a hely. Van, aki elmegy innen, mert megleli helyét a külvilágban, de mindig érkeznek a helyükre mások, Van, aki itt marad. Akinek jönnie kell, az megtalál minket, békére talál, új értelmet nyer a létezése. Volt, akit én küldtem el, mert csak kihasználta az itteni lét szépségét, de ennek megteremtésében nem akart részt venni.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>A fiam autista. Meg kellett tapasztaljam, milyen nehéz is így az élet. Mindig falakba ütköztünk, tudtam, ha abban az életben maradunk, a gyerekemnek csak folyamatos kudarcokban lesz része, egészen addig, amíg fel nem adja. Ennél jobb életet akartam a gyerekemnek! Ennél jobb életet érdemel a fiam! Ezért a feleségemmel létrehoztuk ezt a helyet.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Önellátók vagyunk. A fiam értelmet talált a létezésében,, hasznossá vált. Így tudtuk neki biztosítani, hogy legyen jövője. Hamarosan csokoládékat is készítünk majd a tejtermékek, a pékáruk mellé, valamint értékesítjük a bio gyümölcsöt. Állatunk van kecske, tehén, de ők a tejük miatt vannak itt, ha kiöregszenek békésen élhetik ezen a több száz hektáron nyugdíjas éveiket. Állatokat nem ölünk a húsukért! Állatokat nem ölünk meg pusztán élelmezési céllal, semmilyen céllal nem ölünk állatot.<strong> Aki itt belép, az otthonra lel, és nem lesz áldozat.</strong> Nem lesz az emberi kegyetlenség áldozata. Mint ahogyan ezen lovak sem. Nem mennek vágóra, nem lesznek elaltatva pusztán azért, mert az embernek már nem kellenek, mert már nem termelnek pénzt. Erről szól az életünk itt a menedékben.<strong> Tisztelni az életet, jelenjen meg az bármilyen formában is, tisztelni egymást, még, ha oly különbözőek is vagyunk.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Nézem a férfit, nézem a lovakat, nézem a szorgosan tevékenykedő embereket, és szívem végtelen hálát érez, amiért az a levél az én postaládámba került. Ki ne vágyna ilyen életre? Békére, nyugalomra, tiszteletre, szeretetre, megnyugvásra. Ez a férfi megteremtett egy új világot nem is oly távol a nagyvárostól. Ez a férfi megteremtett egy új világot, mert tudta a régiben maradva képtelen lesz a boldogulásra. Ez a férfi megteremtett egy új világot, és lehetőséget ad másoknak, hogy részeseivé váljanak. Ők itt mindannyian egyformán fontosak a létezésükben, ők itt mindannyian adnak, ők itt egyenrangúak. Ők itt számítanak. A külvilágban nem lennének mások, mint autisták, down- kórosak, értelmi fogyatékosak, de itt, ezen a helyen ők emberek, akik fontos tagjai a közösségnek, akik nélkül nem ilyen lenne itt az élet a menedékben. Mert itt mindenki számít, a kiöregedett, sánta ló, a tehén, és a kecske, akik már nem adhatnak több tejet. Ők mindannyian fontosak itt, az ő életük itt számít, az ő életük itt értelmet nyer. Azt hiszem erre lenne szükség ebben a ma rohanó világban. Őszintén elfogadni egymást, tettekkel is és nem csak szavakkal, feltételekhez kötve, tisztelni az életet, tisztelni az öregséget, az öregedést, az elmúlást, és békére lelni a lelkeknek, akik egész életükben hajszolnak valamit, amiről maguk sem tudják mi az, majd életük alkonyán ráébredni, hogy soha nem lelték azt meg.</div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto"><strong>Nem is olyan távol a nagyvárostól létezik egy másik világ, egy földi Mennyország, ahol a megfáradt lelkek otthonra lelnek.</strong></div>
<div dir="auto"></div>
<div dir="auto">Átadom a levelet, már nem számít fontos volt-e, mert a szívem tudja, nekem itt volt helyem ezen a borongós őszi napon, hogy reményt kapjak. Létezhet egy szép világ, de azt magunknak kell megteremtenünk<strong>. </strong></div>
<div dir="auto"><strong></strong></div>
<div dir="auto"><strong>Ez a férfi álmodott egy világot, majd létrehozta azt, a fiáért, a jövőért, a jövőjéért, a jövőjükért.</strong></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="l9j0dhe7" id="jsc_c_4e">
<div class="l9j0dhe7">
<div class="bp9cbjyn tqsryivl j83agx80 cbu4d94t ni8dbmo4 stjgntxs l9j0dhe7 k4urcfbm">
<div class="do00u71z ni8dbmo4 stjgntxs l9j0dhe7">
<div class="pmk7jnqg kr520xx4"></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="stjgntxs ni8dbmo4"></div>
</div>
</div>
<div class="ecm0bbzt aglmviwh dati1w0a ihqw7lf3 def1xbws mkjtxrlb o9f14d3k hqeojc4l i1fnvgqd lhclo0ds btwxx1t3 j83agx80 l6v480f0 s1tcr66n bq4bzpyk">
<div class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl l9j0dhe7 abiwlrkh p8dawk7l" role="button" tabindex="0">
<div class="n8tt0mok n1l5q3vz">
<div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg">
<div class="qzhwtbm6 knvmm38d"><span class="oi732d6d ik7dh3pa d2edcug0 hpfvmrgz qv66sw1b c1et5uql a8c37x1j muag1w35 enqfppq2 jq4qci2q a3bd9o3v lrazzd5p oo9gr5id hzawbc8m" dir="auto"></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div class="stjgntxs ni8dbmo4 l82x9zwi uo3d90p7 h905i5nu monazrh9" data-visualcompletion="ignore-dynamic">
<div>
<div>
<div>
<div class="a8nywdso e5nlhep0 rz4wbd8a ecm0bbzt dhix69tm oygrvhab wkznzc2l kvgmc6g5 k7cz35w2 jq4qci2q j83agx80"></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fa_menedek_236%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fa_menedek_236%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fa_menedek_236%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A menedék"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/09/03/a_menedek_236#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16188114" border="0" /></a><br /></p>
0
A menedék
Erről szól az életünk itt a menedékben. Tisztelni az életet, jelenjen meg az bármilyen formában is, tisztelni egymást.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/landscape-2984704_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/landscape-2984704_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/08/10/auschwitz_hagyateka
Auschwitz hagyatéka
2020-08-10T17:55:51+02:00
2020-08-10T17:55:51+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="8m0us-0-0">
<div data-offset-key="8m0us-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m0us-0-0">Egy történet, amely megérinti a legzordabb lelkeket is. Köszönöm, hogy én írhattam ezt meg. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="9864r-0-0">
<div data-offset-key="9864r-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="9864r-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="8udf2-0-0">
<div data-offset-key="8udf2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8udf2-0-0">Családjaink története régre nyúlik vissza. Túl régre. <strong>Hosszú hosszú ideje cipeljük a terheket és fizetünk olyan bűnökért, amelyeket el sem követtünk.</strong></span></div>
<div data-offset-key="8udf2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8udf2-0-0"><strong></strong></span></div>
<div data-offset-key="8udf2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8udf2-0-0"><strong><img src="http://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/auschwitz-4443904_1280.jpg" alt="auschwitz-4443904_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></span></div>
<div data-offset-key="8udf2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8udf2-0-0"><strong></strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="5819u-0-0">
<div data-offset-key="5819u-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5819u-0-0">Gyerekként sokat játszottunk a nagy gesztenyefa alatt, amelynek árnyéka mindig menedéket nyújtott számunkra a nyári forróságokban. Ősszel terméséből mindenféle dolgot készítettünk. Így teltek a napjaink, a szomszéd gyerekekkel közösen.<strong> Barátok voltunk..</strong>. vagy legalábbis azt hittük, hogy ez barátság. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Néha ez megváltozott, mindenki egy ellen, de ezen dolgok talán még belefértek a gyermeki létbe. <strong>Sosem okoztunk egymásnak fájdalmat, sosem okoztunk sérülést. Néha összevesztünk, de a harag, amelyet ilyenkor a másik irányába tápláltunk csak percekig tartott, aztán megint a legnagyobb egyetértésben léteztünk tovább. </strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="1ckss-0-0">
<div data-offset-key="1ckss-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="1ckss-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="dnbmb-0-0">
<div data-offset-key="dnbmb-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="dnbmb-0-0">A szüleim mindig is tiltottak tőlük.<strong> "Nem vagytok egymáshoz való!"</strong> - mondták, amikor lebuktunk, hogy mégis együtt játszunk. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="9abpj-0-0">
<div data-offset-key="9abpj-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="9abpj-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="5mcuk-0-0">
<div data-offset-key="5mcuk-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5mcuk-0-0"><strong>Sose értettük ezt a mondatot. "Nem vagytok egymáshoz valók!"</strong> Aztán a gesztenyefa árnyékában egy késő délután a fiúval nagyon összevesztem, ő megütött. Nagyobb volt nálam, és pár évvel idősebb is. Sírtam, talán nem is a fájdalomtól, hanem mert elvette a homokozólapátot, és én azzal akartam játszani.</span></div>
<div data-offset-key="5mcuk-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5mcuk-0-0"> "Ne sírj!" - jött oda hozzám, majd átölelt és visszaadta a lapátot, adott hozzá egy vödröt, és kaptam tőle még pár műanyag halat, kagylót.<strong> "Egyszer úgyis a feleségem leszel!</strong>"- mondta nekem. Mosolyogtam, talán nem is a szavain, hanem a tettén, a sok ajándékon, amit kaptam tőle. <strong>Boldog voltam.</strong> Tudom, előttem megütött, de az csak azért volt, mert ő is azzal a lapáttal akart játszani. Nem ütött nagyot, de nekem mégis fájt, aztán bocsánatot kért. Nem mentünk a szüleinkhez, nem akartuk, hogy ők tegyenek igazságot kettőnk között. <strong>Barátok voltunk. Igaz barátok. Legalábbis én akkor azt hittem.</strong></span></div>
<div data-offset-key="5mcuk-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5mcuk-0-0"><strong></strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="349if-0-0">
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0">A fiú és a családja elköltöztek. <strong>Európa tűzben égett a nácik szinte mindenhol hatalomra kerültek.</strong> <strong>Zsidók voltunk.</strong> Az a fajta, ami akkoriban nem volt túl szerencsés. <strong>Tudtuk, vagy legalábbis beszélték, hogy mik történnek a nagyvilágban, de nem akartuk, vagy nem mertük elhinni.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"><strong>Ilyen nem történhet meg.</strong> Mondogattuk magunknak és egymásnak, ezzel is talán remélve, hogy minket elkerül a legrosszabb. De nem került el.</span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"><strong> A gettó bejáratánál találtuk magunkat.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0">Édesapám, ami vagyona volt, belevarrta néhány ruhánkba, azt hittük így esélyünk lesz a túlélésre. <strong>Amit tudtak, már elvettek tőlünk.</strong> Az otthonunkat, a földeket, az üzletet.<strong> Ellenségek lettünk abban a faluban, ahol mindig is tiszteltek és szerettek bennünket, és mi is tiszteltük és szerettük a falubelieket.</strong> De ez a világ eltűnt. <strong>Leköptek, megaláztak, nem maradtak barátaink, mindenki letagadta, hogy valaha is ismert minket.</strong></span></div>
<div data-offset-key="349if-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="349if-0-0"><strong></strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="j62n-0-0">
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0">A gettónál megjelent egy tiszt.<strong> Fess férfi volt, a legfessebb, akit valaha is láttam, és a legromlottabb mind közül.</strong> <strong>Sokunknak esélyt sem adtak a túlélésre, egyszerűen golyóval lerövidítették a szenvedést. Mert manapság már tudjuk, mivel járt akkoriban zsidónak lenni.</strong></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong></strong></em></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"><em><strong> A fess férfi nem volt más, mint az a fiú, aki annak idején a gesztenyefa jótékony árnyékában megígérte nekem, hogy egyszer majd feleségül vesz. Azt hittem megmenekültem. Azt hittem megmenthetem a családom.</strong> </em></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"><strong>A nevét kiáltottam, elé álltam, ő mosolygott, mosolygott a halottak láttán, a kétségbeesett emberek láttán.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0">A mosoly, amikor a nevét kiejtettem lehervadt az arcáról. <strong>"Segíts!"</strong> - szóltam neki, de hang nem jött ki a torkomon, csak az ajkaimmal formáltam a szór.</span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"> Megismert. </span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0">Láttam a tekintetéből, hogy megismert.<strong> </strong></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"><strong>Oly sok éve már, hogy nem láttuk egymást, oly sok éve már, hogy nap, mint nap együtt játszottunk, és megígértük egymásnak történjék bármi, mi mindig ott leszünk a másiknak.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0">Ő rám nézett. <strong>"Kurva!"</strong> kiáltotta. Éreztem, hogy fájdalom hasít a gyomromba.<strong> Egyszerűen rám emelte a fegyverét, s elsütötte azt</strong>.<strong> Az én igaz barátom.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0">Miközben én fetrengtem a koszos kövön, a saját véremben, és kezeimmel próbáltam lassítani a vérzést, ő felém hajolt. <strong>"Nem vagyunk egymásnak valók! Látod megmondták már a szüleid is."</strong> Még egyszer meghúzta a ravaszt, még egyszer mérhetetlen fájdalom lett úrrá rajtam. <strong>Tudtam, hogy meghalok.</strong> A családom, és a többi ember, vagyis zsidó, rémülten állt körülöttem, nem mertek segíteni. Nem tudtak segíteni. Beterelték őket a gettóba, én ott maradtam a saját véremben és fájdalmamban a kövön. Tudtam, hogy hamarosan meghalok. Talán nem ez fájt, ebbe beletörődtem, hanem a fiú árulása. <strong>A barátom árulása.</strong> <strong>Pedig azt mondta szeret.</strong> Pedig, amikor visszaadta a homokozólapátot azt ígérte, feleségül vesz. És most itt fekszem, a kövön, és várom, hogy vége legyen. Már nem volt erőm, túl sok vért veszítettem, de még nem akartam feladni. Még nem!</span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"> Valaki belém rúgott. Már mindegy volt. <strong>"Te! Ez még él!"</strong> mondta. Feltettek egy kocsira, talicskára, magam sem tudom, mert már alig volt a lelkem a testemben. Elvittek egy sötét helyre, ahol meggyógyítottak. <strong>Titokban az a két ember kockáztatta értem, egy zsidó lányért az életét, a családjaik életét.</strong> Sosem tudtam megköszönni nekik, mert még a nevüket sem tudtam. </span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j62n-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j62n-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong>Az ápolóm, egy idős hölgy, szerzett papírokat, és egy éjjel elhagyhattam azt a rejtekhelyet, és egy másik országban, egy másik világban új élet várt rám. A ruhámban varrva volt némi ékszer, amiből egy keveset megtartottam magamnak, talán tudtam, vagy éreztem, hogy ennyi marad nekem a múltamból, egy részét odaadtam az ápolómnak, és kértem, köszönje meg a nevemben annak a két embernek a tettet, mert ha ők nincsenek, ha ők nem kockáztatnak, akkor én nem éltem volna túl a két lövést. </strong></em></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="3tt6c-0-0">
<div data-offset-key="3tt6c-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="3tt6c-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="bsrjb-0-0">
<div data-offset-key="bsrjb-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong>A családomat, és a többieket a gettóból elvitték Auschwitzba. Senki nem maradt életben közülük. Senki. </strong></em></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="cai8m-0-0">
<div data-offset-key="cai8m-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cai8m-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="2osbm-0-0">
<div data-offset-key="2osbm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2osbm-0-0">Az új világban tanultam, orvos lettem. Az üldözésünknek vége lett otthon is, de már nem akartam hazamenni. Nem volt miért. Semmim nem maradt azokból az időkből, csak pár ékszer. Azért titkon még reméltem, hogy maradt valaki az élők sorában, mindent elkövettem, hogy kiderítsem mi történt a családommal, de zűrzavaros időszak volt, és nehéz volt az információ begyűjtés.</span></div>
<div data-offset-key="2osbm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2osbm-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="2osbm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2osbm-0-0"> Sok sok év telt el eme táborok felszabadítása óta, amikor is a Vöröskereszt azt mondta, sajnos senkim nem maradt életben.<strong> Ha hinni lehetett a megmaradt feljegyzéseknek, és a túlélőknek, családom tagjai gyakorlatilag a táborba lépésükkor halottak voltak, gázkamrába kerültek.</strong> Abból a gettóból csak páran élték túl ezt az egészet, velük később tudtam személyesen is beszélni, ők is megerősítették, hogy ez történt. <strong>Édesanya és édesapa már idős volt, így nekik nem maradt esélyük, nekik menniük kellett egyenesen a halálba.</strong> <strong>Már nem is volt miért élniük, mert azt hitték, én ott a kövön meghaltam ama férfinak kezei által, akivel annyira szerettük egymást, ama férfi kezei által, akivel barátok voltunk.</strong></span></div>
<div data-offset-key="2osbm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2osbm-0-0"><strong></strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="2mv4h-0-0">
<div data-offset-key="2mv4h-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong>Éjjelente álmomban sokszor láttam az arcát, ahogyan felém hajol, és csak annyit mond:"Nem vagyunk egymáshoz valók!" Sokszor újra és újra átéreztem, ahogyan a második golyó is a testembe hatol. </strong></em></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="5ptpc-0-0">
<div data-offset-key="5ptpc-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5ptpc-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="6vham-0-0">
<div data-offset-key="6vham-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="6vham-0-0">Férjhez mentem, gyermekeim születtek, egy leány és egy fiú. Bár tiszteltük a múltunk, a családunk múltját, de elengedtem a vallásomat. <strong>Soha nem értettem Isten miért engedte, hogy ez történjen.</strong> <strong>Sokszor talán Istent hibáztattam mindazért, amit nekem, a barátaimnak, a családomnak át kellett élnie.</strong> Isten azért az éltem része maradt. El akartam felejteni mindent! Mindent! Bár ez nehéz volt, hiszen a testemen a hegek mindig is emlékeztettek arra, amit oly nagyon el akartam feledni.</span></div>
<div data-offset-key="6vham-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="6vham-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="6vham-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="6vham-0-0"><strong> Aztán megbékéltem a múlttal, megbékéltem Istennel, és megbocsátottam annak az embernek, aki majdnem elvette az életem, aki a halába küldte a szüleim.</strong> A haraggal csak magamat pusztítottam, és nem szerettem volna, ha a múltam tönkretette volna a jelenem, és a gyermekeim jelenét, valamint a boldogságomat a férjem mellett.<strong> Megbocsátottam neki. Megbocsátottam azt, amiről azt hittem, megbocsáthatatlan.</strong> Szavak! Nagy szavak! Örökre barátok maradunk! Egyszer feleségül veszlek! Csak szavak voltak, semmi mások. gondolkodás nélkül belém eresztette a golyókat. Gondolkodás nélkül. <strong>Talán nem volt más választása. Talán csak így tudta magát megvédeni, hiszen, ha ő nem lő, akkor őt lövik. Sokszor ezekre gondoltam, és így könnyebb volt nem gyűlölni őt az árulásáért. </strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="71i0f-0-0">
<div data-offset-key="71i0f-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="71i0f-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="f0gg-0-0">
<div data-offset-key="f0gg-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="f0gg-0-0">Egy nap a lányom azzal jött haza, hogy szerelmes egy rabbiba.<strong> A rabbi édesapja is túlélte a szörnyűségeket, ő is Auschwitzban volt, mint az én szüleim, karján ott van a tetoválás számokkal, sokat mesél a borzalmakról, talán, ha megismerem, akkor a családomról is tud esetleg valamit.</strong> Persze az, hogy az a férfi is Auschwitzban volt még nem jelentett semmit, túl sokan voltak ott, és túl sokan haltak ott meg.</span></div>
<div data-offset-key="f0gg-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="f0gg-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="fitod-0-0">
<div data-offset-key="fitod-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fitod-0-0">A megismerkedésre az otthonunkban került sor, nagy szeretettel vártam a családot, a lányom leendő férjét, a túlélő édesapát, aki talán tud némi információval szolgálni a számomra is.</span></div>
<div data-offset-key="fitod-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fitod-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="coe4c-0-0">
<div data-offset-key="coe4c-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="coe4c-0-0">A lányom mesélt egy óráról, ami valahogy túlélte a borzalmakat, ami mindig is ama férfi családjáé volt, mind a mai napig nagy szeretettel tekint rá, túlélt mindent, mint az a férfi is.</span></div>
<div data-offset-key="coe4c-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="coe4c-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="e8jnf-0-0">
<div data-offset-key="e8jnf-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="e8jnf-0-0"><strong>Az ajtónkban állva, amikor megpillantottam, nem akartam hinni a szemeimnek.</strong> <strong>Az a férfi nem volt más, mint az én gyerekkori barátom, aki feleségül akart venni, aki kaján vigyorral az arcán meghúzta a ravaszt, aki a halálba küldte édesapám és édesanyám, és majdnem engem is.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="e8jnf-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="e8jnf-0-0">Lábaim elgyengültek, levegőért kapkodtam, de megpróbáltam úgy tenni, mintha nem ismertem volna fel. A pillanatnyi rosszullétemet a múltamra fogtam, és arra, hogy megrendített, amiért találkozhattam vele, hisz neki sikerült az, ami az én csalá</span><span data-offset-key="e8jnf-0-0">domnak nem.</span></div>
<div data-offset-key="e8jnf-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="e8jnf-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="8m1e1-0-0">
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"><strong>A férfi nem ismert fel.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"><strong>Én csak egy voltam neki a sok közül, akibe golyót eresztett. Én csak egy voltam neki a sok közül, akit csupán azért gyűlölt, mert zsidó.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0">A karján ott voltak a számok.</span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"> A háború végének közeledtével tudták, hogy a királyságuk már nem tart soká náciként üldözőkből üldözöttekké válnak, hisz a legmélyebb bűnt követték el, amit ember ellen ember elkövethet.</span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"> <strong>Ő így tudott menekülni. Azzá vált, akiket gyűlölt, akiket megpróbált kiirtani. Zsidóvá lett, mert élni akart. Így alapított családot, így nevelte a gyermekeit... zsidóként, közben mesélt a borzalmakról, melyeket a valóságban nem átélt, hanem másoknak okozott.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"><strong>Ha valaki, hát akkor ő tudhatta, hogy mi történt a gettókban, mi történt a táborokban. Ő mégis elengedte a meggyőződését, miszerint a zsidóknak halniuk kell, és zsidóvá vált, mert így elkerülhette a felelősségre vonást.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0">Vannak emberek, akik úgy cserélik a meggyőződéseiket, mint mások a ruháikat, és képesek mindent megtenni a túlélésért.<strong> Ő oly sok éve már, hogy zsidóként élt, miközben valójában a szíve mélyén gyűlölte a zsidókat.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0">De ez kellett neki a túléléshez, és ő túl akart élni. <strong>A karóra nem volt más, mint apám karórája, amelyre annyira vigyázott, hiszen nemzedékek óta öröklődött apáról fiúra.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"><strong></strong></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span><span data-offset-key="8m1e1-0-0">Ez a valaha volt náci, ott állt az otthonomban, mesélt a múltról, amelynek egyetlen pillanata sem úgy történt, ahogyan ő mesélte, vagyis minden úgy történt, csak ő nem elszenvedte, hanem létrehozta a szenvedéseket.</span><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="8m1e1-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8m1e1-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="cdjvr-0-0">
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cdjvr-0-0">Talán szólnom kellett volna a Wiesenthal központnak, de valamiért nem tettem.</span></div>
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cdjvr-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cdjvr-0-0"><strong> A fia és a lányom boldogok voltak együtt, és talán nagyobb büntetés lehetett neki az, hogy zsidóként kellett léteznie, mint bármi más.</strong> </span></div>
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cdjvr-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong>De a karórát akartam. Ez az egyetlen, ami szüleimtől maradt. És az az ember nem volt méltó arra, hogy viselje azt az órát. A lehető legbűnösebb lélek volt, bármennyire is próbálta leplezni sötét lelkét.</strong></em></div>
<div data-offset-key="cdjvr-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong></strong></em></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="enjg7-0-0">
<div data-offset-key="enjg7-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong>Mennyire nem jelentetem neki semmit. Nem ismert fel, sem akkor sem a későbbiekben. Az arcom számára semmit nem jelentett, csak egy voltam a sok zsidó közül, akiket nevetve a halálba küldött. Soha egy másodpercre sem gondolta az, hogy én vagyok az ő gyerekkori barátja, akinek megölte a szüleit, akibe golyót eresztett mosolyogva, akit gyűlölt csupán azért mert zsidó volt. Soha nem ismerte fel bennem, a gyerekkori szerelmét, sosem ismerte fel bennem azt a lányt, akivel oly sokat játszott, és akinek a gesztenyefa árnyékában megígérte, hogy feleségül veszi. </strong></em></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="7amtq-0-0">
<div data-offset-key="7amtq-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7amtq-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="cs1n4-0-0">
<div data-offset-key="cs1n4-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="cs1n4-0-0">A kórházban meglátogattam őt. A lányom és a férje nem ellenkeztek, bár nem értették, miért is ragaszkodom annyira ahhoz, hogy meglátogathassam. Ezt csak én tudtam, soha nem akartam nekik elmondani az igazat, mert nem akartam, hogy az apja bűneiért a fiú szenvedjen, az a fiú, aki nem tehetett semmiről, az a fiú, aki időközben az unokáim édesapja lett.<strong> De én még látni akartam azt az embert, aki mindent elkövetett, hogy megússza a felelősségre vonást, képes volt zsidóvá válni, és képes volt a halott apám karórájáról mesélni.</strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="al6pq-0-0">
<div data-offset-key="al6pq-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="al6pq-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="bg4et-0-0">
<div data-offset-key="bg4et-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="bg4et-0-0"><strong>Tudtuk, hogy nincs már sok hátra az életéből.</strong> Velejéig gonosz lelke végül megtámadta a saját testét. </span></div>
<div data-offset-key="bg4et-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="bg4et-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="bg4et-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="bg4et-0-0">Haldoklott. Bementem hozzá, megfogtam a kezét. Az óra ott volt a csuklóján. Levettem róla. <strong>Méltatlan volt hozzá.</strong> A legméltatlanabb ember. <em><strong>Ha valóban holokauszt túlélő lett volna, akkor nem érdekelt volna, hiszen a sorstársam a szenvedésekben, de ő nem az volt. Ő csak egy gyilkos volt, aki annyi éven át képes volt bujkálni, megúszni a felelősségre vonást, hiszen még én is gyenge voltam ahhoz, hogy jelentse. Védtem a gyermekem, és védtem az ő gyermekét is. </strong></em></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="39g9p-0-0">
<div data-offset-key="39g9p-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="39g9p-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="7b45-0-0">
<div data-offset-key="7b45-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7b45-0-0">Fátyolos tekintetével rám nézett, amikor érezte, hogy az órát leveszem a csuklójáról.<em><strong> "Nem ismersz meg, igaz?"</strong> </em>- kérdeztem tőle. </span></div>
<div data-offset-key="7b45-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7b45-0-0">Ő csak nézett rám. <strong>"Miért?"</strong> Elmondtam neki mindent. A gettóról, a lövésekről, a szüleimről, az óráról, elmondtam, hogy tudom, hogy ő nem zsidó, de engedtem, hogy élje csak zsidóként hazug létezését, mert a fia nem érdemli meg, hogy a velejéig romlott apja miatt szenvedjen.</span></div>
<div data-offset-key="7b45-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7b45-0-0"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1s8nq" data-offset-key="j5ea-0-0">
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0">A férfi rám nézett, és csak annyit mondott.<strong> "Ki kellett volna irtani titeket. Ki kellett volna irtani!"</strong></span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0"> Meghalt. Ezek voltak utolsó szavai. Így érzett ő valójában, miközben zsidóként élte az életét. Az órát végül nem vittem el, hiszen tudtam, a lányoméké lesz.</span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0"><em><strong> Soha nem beszéltem nekik arról, ki is volt az az ember valójában, hagytam, hogy azt higgyék túlélő. Túl sok el nem követett bűnért kellett felelnünk, nem akartam, hogy ez a történet örökre megbélyegezze őket, a hitüket, az életüket, és az unokáim életét.</strong> </em></span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="j5ea-0-0">Talán a legnagyobb büntetés az volt a számára, hogy zsidóként kellett élnie oly sok évtizeden keresztül, miközben valójában azt gondolta, hogy ki kellett volna irtani minket.</span></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong></strong></em></div>
<div data-offset-key="j5ea-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong> Sokszor hallom édesanya hangját, ahogyan mondja:"Nem vagytok egymáshoz valók!" </strong></em></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F08%2F10%2Fauschwitz_hagyateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F08%2F10%2Fauschwitz_hagyateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F08%2F10%2Fauschwitz_hagyateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Auschwitz hagyatéka"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/08/10/auschwitz_hagyateka#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16126968" border="0" /></a><br /></p>
agresszió
fájdalom
szerelem
szenvedés
remény
édesanya
Auschwitz
0
Auschwitz hagyatéka
"Ki kellett volna irtani titeket. Ki kellett volna irtani!"
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/auschwitz-4443904_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/auschwitz-4443904_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/07/14/csak_remenyt_ne_adj_bogdan_laszlo_emlekere
Csak reményt ne adj! Bogdán László emlékére
2020-07-14T13:57:03+02:00
2020-07-14T13:57:03+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="bssk8-0-0">
<div data-offset-key="bssk8-0-0" class="_1mf _1mj"><strong>C<span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">sak reményt ne adj!</span></strong></div>
<div data-offset-key="bssk8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="bssk8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="fjba8-0-0">
<div data-offset-key="fjba8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fjba8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Amikor olvastam Bogdán László haláláról, reméltem, hogy valami kamu hír.</span></div>
<div data-offset-key="fjba8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fjba8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div data-offset-key="fjba8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fjba8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/bogdanlaszlo.jpg" alt="bogdanlaszlo.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></div>
<div data-offset-key="fjba8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fjba8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">(fotó:Internet)</span></div>
<div data-offset-key="fjba8-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="fjba8-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="9dsrs-0-0">
<div data-offset-key="9dsrs-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="9dsrs-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Élt az országban egy ember, aki felemelte a faluját a reménytelenségből, akinek vezetésével csodát hoztak létre.</span></strong></div>
<div data-offset-key="9dsrs-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="9dsrs-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="7oli0-0-0">
<div data-offset-key="7oli0-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7oli0-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Élt az országban egy ember, aki elhitette a vele együtt élőkkel, hogy van élet a segélyeken, a nyavalygáson, a lecsúszáson túl.</span></div>
<div data-offset-key="7oli0-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7oli0-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="5f6gl-0-0">
<div data-offset-key="5f6gl-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="5f6gl-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Élt az országban egy ember. Már csak élt.</span></strong></div>
<div data-offset-key="5f6gl-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5f6gl-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="9vgmn-0-0">
<div data-offset-key="9vgmn-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="9vgmn-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Van egy régi mondás: <strong>Egy fecske nem csinál nyarat.</strong> Lassan fecskék sem lesznek, az évszakok is eltűnnek, de ez a mondás generációk óta olyan mélyen beleitta magát a tudatalattinkba, hogy már igaznak véljük.</span></div>
<div data-offset-key="9vgmn-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="9vgmn-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="5khfh-0-0">
<div data-offset-key="5khfh-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="5khfh-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Aztán jött egy ember, aki cselekedett. Jött egy ember, aki a semmi kellős közepén, a kilátástalanságból létrehozott valami szépet, valami jót, jövőt adva sok embernek, akik már elhitték, hogy számukra nincs és nem is lehet kiút. Ő megpróbálta azt, amit senki más.</span></strong></div>
<div data-offset-key="5khfh-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="5khfh-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="aaj6s-0-0">
<div data-offset-key="aaj6s-0-0" class="_1mf _1mj"></div>
<div data-offset-key="aaj6s-0-0" class="_1mf _1mj"></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="autmk-0-0">
<div data-offset-key="autmk-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="autmk-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A saját országodban nem lehetsz próféta. Sajnos ez is milyen igaz. Mert annyi támadásnak volt kitéve ő, pedig nem tett semmi mást "csak" reményt adott egy szebb világra. Reményt adott, és nem másoktól várta a felemelést, nem másoktól várta a cselekedetet, hanem ő maga lépett. Teremtett egy világot magának, és Cserdinek.<strong> Attól félek, hogy ez a világ most vele együtt semmivé lesz.</strong> Neki volt ereje előre menni, újra és újra felállni, de most elfogyott a hite, elfogyott a reménye.<strong> Magányosan vívta harcait a falujáért, a népéért, próbált cselekedni ott, ahol csak nagy szavak vannak, üres ígéretek, eltűnt milliárdok, nem létező felzárkóztatás.</strong></span></div>
<div data-offset-key="autmk-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="autmk-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong></strong></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="4b7cs-0-0">
<div data-offset-key="4b7cs-0-0" class="_1mf _1mj"><em><strong><span data-offset-key="4b7cs-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ő nem a babérjain ülve másoktól várta a segítséget, példát mutatott mindannyiunknak, hogy ahol akarat van, ott siker is.</span></strong></em></div>
<div data-offset-key="4b7cs-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="4b7cs-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="7fbef-0-0">
<div data-offset-key="7fbef-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7fbef-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Eddig tartott a tündöklés. <strong>Mert, ami jó, azt el kell taposni!</strong> Mert így nem marad más, csak a reménytelenség, a hamis ígéretek, ezekkel viszont tökéletesen lehet uralni az emberek többségét. Csak kell 10 kiló krumpli, meg Erzsébet utalvány, a többi nem számít.</span></div>
<div data-offset-key="7fbef-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="7fbef-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="497jo-0-0">
<div data-offset-key="497jo-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="497jo-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Csak reményt ne adj! Mert ahol remény van, ott lehetőség, ott hit, egy szebb világ! De ebben az életben nem kell a remény! Nem kell a jövő! Mert ebben az életben csak egyetlen jövő létezik! Abba pedig nem fér bele a csoda, egy olyan csoda, amelyet Bogdán László létrehozott! Ebbe az életbe, ez nem fér bele! Mert ez nem kell! Miért is kellene? Ebbe az életbe nem kell remény, nem kell jövőkép, nem kell cselekedet, nem kell gondolkodás! Ebbe az életbe nem kell!</span></strong></div>
<div data-offset-key="497jo-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="497jo-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></strong></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="606lm-0-0">
<div data-offset-key="606lm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="606lm-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Bogdán László, bár a szíve mélyén tudta ezt, ő mégis ment előre. Egészen máig. Nincs tovább, feladta az örökös küzdelmeket, feladta az álmait, elfogyott az ereje<strong>. Ez egy végtelen szomorú nap, mert vele együtt meghalt a csoda is, amelyet az ő vezetésével létrehoztak.</strong></span></div>
<div data-offset-key="606lm-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="606lm-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="317b4-0-0">
<div data-offset-key="317b4-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="317b4-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Csak reményt ne adj! Mert nem kell a remény! A szürke valóság kell, a segélyek, a nagy átverések, a nyomor, a kilátástalanság! Mert csak így lehet irányítani! Csak így lehet!</span></strong></div>
<div data-offset-key="317b4-0-0" class="_1mf _1mj"><strong><span data-offset-key="317b4-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></strong></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="2b986-0-0">
<div data-offset-key="2b986-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2b986-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Drága Bogdán László! Köszönünk neked mindent, amit tettél, köszönjük neked a csodát, amit adtál, amiben, ha csak pár pillanatig, de részünk lehetett. Köszönjük neked, hogy elhitetted velünk, hogy így is lehet, sőt így kellene! De már nem vagy itt velünk, és attól félek, nem lesz, aki téged követve folytatja azt, amit te elkezdtél! Isten adjon neked békét</strong>!</span><span data-offset-key="c584t-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div data-offset-key="2b986-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2b986-0-0" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="ap9b9" data-offset-key="c584t-0-0"></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F07%2F14%2Fcsak_remenyt_ne_adj_bogdan_laszlo_emlekere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F07%2F14%2Fcsak_remenyt_ne_adj_bogdan_laszlo_emlekere%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F07%2F14%2Fcsak_remenyt_ne_adj_bogdan_laszlo_emlekere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csak reményt ne adj! Bogdán László emlékére"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/07/14/csak_remenyt_ne_adj_bogdan_laszlo_emlekere#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/16004884" border="0" /></a><br /></p>
0
Csak reményt ne adj! Bogdán László emlékére
Csak reményt ne adj! A szürke valóság kell, a segélyek, a nagy átverések, a nyomor, a kilátástalanság!
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/bogdanlaszlo.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/bogdanlaszlo.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/03/14/sirunknal_allva
Sírunknál állva
2020-03-14T16:08:07+01:00
2020-03-14T16:08:07+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>A lányom már gimnazista. Sokszor beszélgettünk a koronavírusról, és, hogy ő mit gondol erről. Aki fiatalok között mozog, és beszélget velük, azok tudhatják, hogy a legtöbbjük nem pánikol, jó, lehet talán azért, mert állítólag rájuk nem veszélyes a vírus<span> </span><span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" height="16" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png" width="16" alt="" /></span>, de valahogy olyan jól kezelték.<strong> Nem dugták a homokba a fejüket, de félelem a legtöbbjükben nem volt, vagy nincs.</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/late-stage-1431745_1280.jpg" alt="late-stage-1431745_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><br />A gyermekem annyit mondott, ők nem szeretnék, ha bezárnák az iskolákat, és ezért évet kellene ismételniük. Már olyan közel volt az év vége. <strong>Talán nem az iskola bezárás volt, amitől tartottak, hanem az évismétléstől.</strong></p>
<p><br /><strong>Tegnap este edzés után korán nyugovóra tért.</strong> Fáradt volt.<strong> Reggel öt óra húsz perckor kel, hogy beérjen az iskolába és este öt, fél hat mire hazatér,</strong> majd megy a lovakhoz, lelovagolja őket, ha edzése van, akkor pedig edzésre, aztán pedig tanul, nagyon jó tanuló, és készül a nyelvvizsgájára.</p>
<p><strong>Este fél tízkor aggódva hallgattam a Miniszterelnök úr szavait!</strong> Féltem a gyermekem, hiszen ő is Bkv-val, vagy a Bkk járatain jut el az iskolába, de azt nem szerettem volna, hogy újra neki kelljen futnia a 10. osztálynak.</p>
<p><strong>Bezárják az iskolákat, és távoktatás, vagyis digitális oktatás lesz.</strong> Szerencsés vagyok, mert az én gyermekem már felügyelet nélkül is itthon maradhat, és nagyon boldog voltam. <strong>Ő így védve lesz a vírustól, közben a tanulása is rendben lesz, és nem kell cipelnie a nehéz táskát, és nem kell öt óra húsz perckor kelnie, hogy beérjen a nulladik órára.</strong></p>
<p><br /><strong>Ahogy hallgattam a bejelentést, végtelen hálát éreztem, hogy most nem azért ülök a tévé előtt kicsit aggódva, hogy háborús helyzet van, dobtak-e atombombát, felrobbant-e a közelünkben egy erőmű. Most a világ háborút folytat, egy alattomosabb dolog ellen, egy vírus ellen, de, talán, ha betartjuk, amiket kérnek tőlünk, vagy amit javasoltak, akkor elkerülhető lehet a fertőzés.</strong></p>
<p><br /><strong>A gyerekeink pedig otthon lehetnek biztonságban.</strong> Nekünk szülőknek pedig az a dolgunk, hogy tartsuk is őket otthon, a nagy bandázások helyett, és értessük meg velük, hogy most az a legjobb, ha otthon maradnak. Ők megtehetik, míg a szülők többségének nehéz kihívást jelent, hogy hogyan oldja meg a gyermek, vagy gyermekek felügyeletét.</p>
<p><br /><strong>Olvasom, hogy ez a fiataloknak nem szünet lesz, hanem a felelősség próbája.</strong> Igen , felelősség, miközben nekünk felnőtteknek is felelősnek kell lennünk, felelősen viselkednünk. <strong>Nem eltitkolni, ha lezárt területről jövünk haza, nehogy karanténba kerüljünk. Mert most nem az egyéni jólétünk a fontos, hanem az, hogy se a családunkat, se másokat ne fertőzzünk meg!</strong> Most nekünk felnőtteknek is úgy kell viselkednünk, mint, ha felnőttek lennénk, és nem boldogan eltitkolni, hogy honnan jöttünk, csak azért, nehogy karanténba kerüljünk.</p>
<p><strong>Ennyit megtehetünk magunkért, a gyerekeinkért, és embertársainkért.</strong></p>
<p><strong>Most vizsgázunk mi emberek, emberségből. Vizsgázunk összetartásból, és vizsgázunk megértésből és szeretetből.</strong></p>
<p><br />Akkor ne tegyünk úgy, mint a rossz gyerekek, ha lezárt, vagy erősen fertőzött területről jövünk haza. Akkor sem, ha a rendőr, vagy bárki ezt javasolja.<strong> Mert most nem csak a saját életünkkel játszunk orosz rulettet, ha így teszünk, hanem a családunk életével is. Nekünk felnőtteknek is felelősségteljesen kell viselkednünk! Sőt! Nekünk kell igazán felelősségteljesnek lennünk.</strong></p>
<p><br />A fiatalok tegnap délután szervezkedni kezdtek, hogy elkerüljék az évismétlést. Éjjelre okafogyottá vált ez a dolog, de olvastam, miket írtak.</p>
<p><strong>Ha ez bekövetkezett volna, egy nagyon szép levelet fogalmaztak meg, amelyben arra kérték a Miniszterelnök urat, hogy ne kelljen kidobniuk ezt a sok tanulással töltött hónapot az ablakon. Nem fenyegetőztek, nem felszólítottak... kértek! És komolyan gondolták, hogy személyesen mennek a Kossuth térre, ha ez kell ahhoz, hogy befejezhessék ezt az évet. Jó volt olvasni soraikat. Olyan emberséggel volt megfogalmazva minden gondolat, amelyet a nagy és felelősségteljes felnőttektől keveset, vagy ritkán látnak. Büszke voltam a saját gyerekemre, és minden olyan fiatalra, aki részt vett ebben, aki csatlakozott, aki írt, aki kért, és akik tanulni szerettek volna!</strong></p>
<p><strong>Büszke voltam a felelősségvállalásukra, büszke arra, hogy nem fenyegetőztek, büszke voltam, hogy gondoltak a tanáraikra, a vírusra, és büszke arra, hogy a jövő generációjában ennyi szuper fiatal van!</strong></p>
<p><br /><strong>Sok bennünk is a kérdés, az aggódás, de azt hiszem, most kell összefogni, és most kell megérteni, hogy a vírus nem kérdezi meg egyedülálló szülő vagy-e, tudod-e fizetni a számlákat. A vírus jön, és lecsap.</strong></p>
<p><br /><strong>Egyedülálló szülőként, segítség nélkül, nagyon nehéz, de akkor sem lesz könnyebb, ha az embert megtámadja a vírus.</strong></p>
<p><br /><strong>Talán most jött el az idő, hogy végre azon gondolkodjunk, mit és hogyan tehetünk, és nem azon, miért rossz az, ami van.</strong></p>
<p><br /><strong>Most jött el az idő, hogy kicsit többet lehessünk együtt, a család most valóban család legyen, és most jött el az idő, hogy lássuk azt, vannak megoldandó feladatok, amelyeket meg kell oldanunk.</strong></p>
<p><br /><strong>Hétfőtől a gyermekeink a biztonságot nyújtó otthon melegében tanulhatnak, nem kell hajnalban kelniük és késő este hazatérniük az iskolából, több tíz kilós táskát cipelve.</strong></p>
<p>Most eljött az idő, hogy beszélgessünk, együtt legyünk, most jött el az idő, hogy mindannyian felelősséget vállaljunk önmagunkért és legfőképpen másokért. Most jött el az idő, hogy egy kicsit átértékeljük az életet, az életünket, mi az, ami fontos, mi az, ami igazán számít. <strong>Hogy ehhez egy vírus kellett, talán ez a legnagyobb tragédia ebben a történetben. </strong></p>
<p><strong>Most szülőként a legfontosabb, hogy támogassuk a gyerekeinket, és magunkat, hogy elkerüljük a vírust, akkor is, ha nekünk még dolgoznunk kell menni.</strong> Sok a kérdés mindannyiunkban, de most jött el az idő, hogy önmérsékletet gyakoroljunk, most jött el az idő, hogy végre azt lássuk, amit tehetünk, és ne a rosszat keressük a dolgokban.</p>
<p><br />Vannak feladatok, amelyeket meg kell oldjunk! Nem lesz egyszerű, vagy talán mi aggodalmaskodunk sokat? Nem tudni!</p>
<p><br /><strong><em>De egyet ne felejtsünk! Ha sírunknál állnak majd gyermekeink, akkor sem tudunk többé velük lenni, akkor is érkezni fognak a számlák, és fizetni kell a lakhatást... csak már nem nekünk. Ha nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként, akkor lehet, hogy már késő lesz....</em></strong><br /><strong><em>Sírunknál állva már semmit nem tehetünk azokért, akik valaha a legfontosabbak voltak nekünk!</em></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fsirunknal_allva%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fsirunknal_allva%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fsirunknal_allva%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sírunknál állva"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/03/14/sirunknal_allva#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/15521080" border="0" /></a><br /></p>
vírus
fájdalom
szeretet
érzések
0
Sírunknál állva
Ha sírunknál állnak majd gyermekeink, akkor sem tudunk többé velük lenni...
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/late-stage-1431745_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/02/28/a_virus_amely_elpusztitja_a_vilagot
A vírus, amely elpusztítja a világot
2020-02-28T14:13:32+01:00
2020-02-28T14:13:32+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p><strong>Azt hittem a felvásárlási láz amolyan média felhajtás, de tegnap, amikor betévedtem, hogy beszerezzem az EGY HÉT-re , ismétlem EGY HÉTRE elegendő élelmiszert, szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony, kenyér, liszt, cukor, só, rizs, étolaj, konzerv, hús,ilyenekről ne is álmodjak.</strong> Néztem, ahogyan a polcon még árválkodott 10 kg cukor. Az emberek verekedtek azért a kartonért. Eszükbe sem jutott felbontani, és elosztani. Egy valakinek kellett a tíz kiló.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/alone-2666433_1280.jpg" alt="alone-2666433_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><br />Rizst szerettem volna a kutyáimnak, csak két kilót, az elég egy hétre, ha hozzákeverem az étkükhöz, így tartalmasabb a vacsorájuk, vagy ebédjük.<strong> Esélyem nem volt.</strong></p>
<p><br /><strong>Néztem az üres polcokat, az egymást lökdösődő szidalmazó embereket, és arra gondoltam, mennyire is félünk a koronavírustól, és észre sem vesszük, hogy van valami, ami már régen elpusztította az emberiség nagy részét.</strong></p>
<p><br /><strong>A közöny. </strong></p>
<p><strong>Elmegyünk földön fekvő emberek mellett, eszünkbe sem jut megállni, és megkérdezni, segíthetünk-e.</strong> Nők, gyermekek halnak meg, családokat irtanak ki, és senki nincs, aki segítsen. <strong>Hallják a kiáltásokat, hallják a veszekedéseket, de igazán senki nem törődik azokkal, akiknek segítő kezet kellene nyújtani.</strong> Persze, megy a propaganda, hogy majd keményen megbüntetik az elkövetőket, de talán nem is kellene, hogy legyenek elkövetők. Ha lenne kihez, vagy mihez fordulni az első elcsattant pofonnál, az első olyan jelnél, ami aggodalomra ad okot, akkor talán még nagyon sok nő, és gyermek, család élhetne, ha nem is együtt, de legalább lenne jövőjük, amelyet formálhatnának.</p>
<p><br /><strong>Nézem az embereket, és eszembe jut a gyilkosság, ami a közeli panelben történt.</strong> Mindenki hallotta, ahogy a lány segítségért kiabál, miközben az, aki életét elvette késsel a kezében üldözte őt.<strong> De nem volt senki, aki ajtót nyisson, nem volt senki, aki segített volna.</strong> Mindenki csak lapult biztonságot nyújtó otthonában, persze, amikor megjelent a TV, meg különböző újságok, akkor mesélték, hogy ők bizony hallották a kiabálást, de... és mindig van egy de...<strong> Hallotta, a tévében elmeséli, de fel sem merül benne, hogy segíthetett volna. Hiszen nem az ő dolga. De öt perc hírnév már jól esik.</strong></p>
<p><br />Elviszem az utolsó 10 kg cukrot, és rohadjon meg mindenki más. <strong>Nem osztozom! Az enyém! ÉN nem döglök meg a koronavírus miatt, te nyugodtan megdögölhetsz!</strong> Végig nézem, ahogyan a szomszédom terrorba tartja a családját, de nem teszek semmit, aztán megdöbbenve nézem a helyszínelő rendőröket, és felelek a nyomozók kérdésére.<strong> "Én bizony hallottam a veszekedéseket, a segítségért kiáltásokat, de mit tehettem volna?"</strong> <strong>Semmit! Nem is kell semmit tenni. A legegyszerűbb elfordítani a fejünket, leülni a facebook elé, és megosztani a koronavírussal kapcsolatban minden álhírt, meg rengeteg lisztet, cukrot, olajat, tojást felhalmozni. Mert miközben sokan szidják a rendszert, valahogy, vagy valamiért az embereknek hirtelen lett annyi pénzük, hogy egy évre elegendő tartós élelmiszert begyűjtsenek. Érdekes egy világ ez, nagyon érdekes!</strong></p>
<p><br /><strong>Tényleg azt gondoljuk, hogy a koronavírus fog megölni minket?</strong></p>
<p><br /><strong>Már régen halottak vagyunk, vagy legalábbis sok ember lelke az.</strong> A világban a legtöbbeknek csak az egyéni érvényesülés számít, és ezért hajlandóak bárkin és mindenen áttaposni.</p>
<p><br /><strong>Halott ember fekhet az utcán, majd 12 órán keresztül, mert mindenki elsétál mellette, mert biztosan csak részeg.</strong></p>
<p><br /><strong>Bárki halálra fagyhat a saját otthonában, nem lesz, aki segítséget nyújtana.</strong></p>
<p><br />Amikor emberek rohannak a kórházba, hogy ők bizony koronavírusosak, és azonnal végezzék el rajtuk a tesztet. Bemennek tömegközlekedéssel, maszk nélkül, egy zsúfolt kórházba, hogy ők bizony betegek! Ha valóban azok lennének, egy percig sem érdekelte őket, hogy sokan mások megfertőződhettek volna.</p>
<p><br />A legtöbben az egyéni érdekeiket tartják szem előtt, és nem számít, hogy ez milyen áldozatokkal jár másokra nézve. A lényeg, hogy neki jobb legyen.</p>
<p><br /><strong>Ebben a világban utoljára akkor volt összefogás, amikor mamutra kellett vadászni.</strong></p>
<p><strong>Azóta valahogy háttérbe szorultak alapvető emberi értékek. Mert semmi nem számít, csak az ÉN! Az viszont nagyon.</strong></p>
<p><br />Gyerekek nőnek fel érzelmek nélkül, a legdrágább kütyük társaságában, korlátokat nem ismerve.</p>
<p><br /><strong>Lassan kihal az emberekből a jó, átveszi a helyét a közömbösség!</strong></p>
<p>És akkor tényleg attól félünk, hogy a koronavírus megöl minket?</p>
<p><strong>Sokan már halottak, bár nem fizikailag.</strong> De a lelkük már réges régen feladta, és semmi másra nem koncentrál, csak a túlélésre. Teljenek a napok, a szokásos szürkeségben. Csak ez számít. És legyen otthon 100 kg rizs, meg tészta, ha jön a karantén. <strong>Mert csak az ÉN számít. Az viszont nagyon.</strong></p>
<p><br />Nem érdekelnek a földön fekvő emberek, nem érdekel a szomszédom, aki a saját lakásában fagy halálra, nem érdekel, hogy közösen felléphetnénk minden ellen, amiről feltételezzük, vagy azt hisszük rossz! Nem érdekel, mert csak az ÉN számít! Nekem legyen, a többiek meg oldják meg!</p>
<p><br /><strong>Rettegünk a koronavírustól, miközben észre sem vesszük, hogy van egy vírus, amely szépen halkan végigsöpör rajtunk, a közömbösség vírusa. Nem kiabál, nincs média felhajtás körülötte, egyszerűen csak csendben leigázza a világot.</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F28%2Fa_virus_amely_elpusztitja_a_vilagot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F28%2Fa_virus_amely_elpusztitja_a_vilagot%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F28%2Fa_virus_amely_elpusztitja_a_vilagot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A vírus, amely elpusztítja a világot"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/02/28/a_virus_amely_elpusztitja_a_vilagot#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/15495748" border="0" /></a><br /></p>
vírus
0
A vírus, amely elpusztítja a világot
Tényleg azt gondoljuk, hogy a koronavírus fog megölni minket?
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/alone-2666433_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/alone-2666433_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2020/02/03/tenyleg_az_oktatastol_valnak_rossza_a_gyerekeink
Tényleg az oktatástól válnak "rosszá" a gyerekeink?
2020-02-03T14:08:05+01:00
2020-02-03T14:08:05+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p><strong>Megérkezett az új NAT, ami a szó mai értelmében véve nemzeti, minden mást már leírtak róla a hozzáértők!</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/school-1782427_1280.jpg" alt="school-1782427_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p>A szokásos menetrend szerint zajlanak az események. A Facebook-on és különböző social media felületeken megy a hangulatkeltés, de érdemben, a megírt levelek, és vélemény nyilvánításokon kívül semmi nem történik.</p>
<p>Mert általában ez zajlik ebben az országban.<strong> Mindenki a fotelben ülve tudja, mi a legnagyobb probléma ebben a hazában, aztán úgy nagyjából ezzel le is tudta hazafias, és persze gyerekeket megóvó cselekedeteit, és roppant büszke magára, amiért megosztott egy két állásfoglalást eme témában, esetleg megspékeli Vekerdy idézettel.</strong> (És itt most nem Vekerdy gondolatainak értékességét, és munkásságát szeretném lekicsinyíteni, SŐT!). De attól nem fog semmi történni, ha megosztunk egy, két idézetet, és egy két állásfoglalást!</p>
<p><strong> Miért is változna?</strong></p>
<p><br />Amit én láttam az elmúlt 25 évben, tanárként, szülőként. <strong>25 éve még volt a tanároknak tekintélye</strong>. Emlékszem Pali bácsira, aki soha nem emelt kezet a diákjaira, mégis fegyelmet tudott, és tartott az osztályokban, miközben megtanította a rajz szeretetét a diákoknak, és bevezette őket a művészet rejtelmeibe. Mindig igazságos volt, de, ha egy diákja úgy érezte, hogy vele bizony nem, és ezt szóvá tette, akkor megbeszélték, mi történt, és volt, hogy a diáknak adott igazat. Végtelen jellem volt, mert bizony, ha ilyen eset megtörtént, ő nem félt bocsánatot kérni. És a diákok ugyan féltek tőle, de nagyon szerették.<strong> Megtanította a diákoknak, hogy igenis álljanak ki az igazukért, és megtanította, hogy beismerni a tévedést, nem lekicsinyíti az embert, hanem naggyá teszi.</strong></p>
<p>Sokszor kaptak a tanulói iskolán kívüli feladatokat, amiért bizony még vagy huszonöt éve, el kellett menni a könyvtárba, és utána nézni a dolgoknak. Pali bácsi a feladatok kiosztása előtt, bement a könyvtároshoz, és megbeszélte, ha megjelennek a fiatalok, mi az, amire szükségük lesz, mire gondolt, mit kért. És a gyerekek csapatokba vergődve, ki biciklin, ki gyalog elment a könyvtárba, és tették a dolgukat. Mert akkoriban így mentek a dolgok.</p>
<p><strong>Nem is emlékszem volt-e valaki, aki meg merte volna támadni a tanárát, vagy csak tiszteletlenül beszélni vele.</strong> Tudom más világ volt, ahol bizony elcsattanhatott egy két pofon, de valljuk be őszintén,<strong> az igazi pedagógusnak sosem volt szüksége agresszióra, az igazi pedagógus sosem pofonnal, vagy erőszakkal próbált rendet tartani.</strong></p>
<p>Persze voltak olyan tanárok is, akik bizony eme eszközhöz folyamodtak.<strong> És akkor mi történt?</strong> Hazament a fiatal, elpanaszolta az esetet aztán a szülőtől is kapott még egy pofont, de legalábbis is nagy lecseszést, hogy viselkedjen, és ne hozzon szégyent az ő szülői fejére. <strong>Harminc éve teljesen elfogadható volt a tanári és szülői agresszió.</strong> Szintem inden nap belebotlik az ember egy egy olyan történetbe, hogy mi zajlott a négy fal között. És nem szép történetek ezek.</p>
<p>Aztán változott a világ, majd hirtelen felgyorsult,. <strong>Már nem lehet fizikailag bántalmazni egy gyermeket sem, viszont lelkileg a földbe lehet döngölni. Tényleg azt hiszed, a gyereked az iskola rendszertől válik "rosszá", jövő nélkülivé?</strong> Manapság mindenki rohan, senkinek semmire nincs ideje, még a gyerekeire sem, de persze otthon megy a veszekedés, ez miért kettes, ez miért egyes? <strong>Ilyenkor a legegyszerűbb levonni a következtetést, a tanár és az iskolarendszer a felelős, a szülő és a diák semmiképp.</strong></p>
<p><strong> Hiszen hogyan lehetne felelős egy szülő, aki a saját elcseszett életét a gyerekén keresztül akarja megjavítani, és belekényszeríti a gyereket abba, hogy az ő meg nem valósított álmait váltsa valóra?</strong></p>
<p>Aztán, ha a gyereknek ez nem jön össze, mert ugye neki is megvan a maga útja, vagy meglenne, de ugye azt nem követheti, csak a szülei által kijelöltet, akkor persze a szülő nem magába néz, hanem egyből a tanárokat, és a rendszert hibáztatja. De persze, fizikailag semmit nem tesz. <strong>Ha valóban ennyire veszélyes ez a rendszer, akkor minden szülő kiskorú veszélyeztetését követi el, amikor reggel elengedi a gyereket az iskolába.</strong></p>
<p>A legrosszabb, amikor történjen bármi is, a kedves szülő, nem a tanárral beszéli meg, hanem a facebook valamelyik csoportjában elpanaszolja az eseményeket, ahol aztán hasonlóan véresszájú szülők bőszen neki adnak igazat, e kedves szülő nem megy be az iskolába, és nem beszél a tanárral, mert attól fél, akkor az ő gyerekét bizony szívatni fogja az a tanár.<strong> Ezért inkább otthon a gyereket a tanár ellen hergeli, és kezdetét veszi egy soha véget nem érő körforgás, ahol mindenki felelőssé teszi a másikat, de a nagy fotelharcon kívül más nem történik, megoldás nem születik.</strong></p>
<p><strong>A szülő megoszt egy mai iskolarendszert szidó írást, és békében hátradől, hogy bizony ő nem tehet semmit, mert a rendszer rossz, és ennyi.</strong></p>
<p><br /><strong>A liberális nevelés.</strong> Ugye, ebben a szóban benne van a nevelés, de manapság eme szóösszetétel annyit takar, hogy hagyjuk a gyerek azt csináljon, amit akar, nehogy sérüljön a kicsi lelke. Aztán bekerül az óvodába, iskolába, és jönnek a szakvélemények, hogy bizony a gyerek sajátos nevelési igényű. És az igazi problémák csak itt kezdődnek. A szülőnek természetessé válik, hogy az iskola, óvoda megoldja a fejlesztéseket, majd nyugodtan hátradől, a gyerek végig üvöltheti az utazásokat, megölheti a szurikátákat, tehet bármit, hiszen SNI-s, vagyis nincs mit tenni. És a kedves szülő elvárja, hogy a társadalom bizony legyen reá tekintettel, és fogadja el, hogy az ő gyereke ilyen.</p>
<p><br /><strong>Nagyon sok gyerek, nem érti a NEM szót, hisztiznek, visszabeszélnek, káromkodnak, agresszívek, és persze fel vannak vértezve különböző címkékkel, ami, vagy amelyek mintegy felmentik őket és szüleiket a viselkedés szabályai alól.</strong></p>
<p><br /><strong>Jöhetnek az iskolarendszer hibáiról szóló megosztások, a mutogatás a tanárokra.</strong></p>
<p>A pedagógusoknak szinte semmilyen eszközük nincs, vagy nem maradt a diákok kordában tartására.</p>
<p><br />Naponta látom, hogy a szülőnek mennyire nincs ideje, vagy nem kerít időt a gyerekével való foglalkozásra, egyszerűbb hagyni, hogy azt csináljon, amit akar, kezébe adni az okostelefont. Persze, ha utána nézünk, kiderül, hogy valójában minden anya szuperanya, és órákat olvas, rajzol, foglalkozik a gyerekkel.</p>
<p><strong>Vajon kinek hazudnak? Maguknak?</strong></p>
<p><strong> Miközben megy az egymásra mutogatás, és a rendszer hibáztatása, addig gyerekek nőnek fel úgy, hogy bármit megtehetnek, nincs következménye tetteiknek. Megrugdoshatják a tanárokat, leköphetik őket, fenyegethetik az osztálytársaikat.</strong></p>
<p><br /><strong>Tényleg az oktatástól válnak ilyenné a gyerekek?</strong></p>
<p>Rossz a rendszer, sok a tanulnivaló, de ez csak egy dolog. A 21.században, az internet világában olyan széles látókörűvé válhatnak a gyerekek, amiről mi annak idején nem is álmodozhattunk. <strong>És tényleg azt hiszed, hogy az oktatási rendszer öli meg az egyéniséget?</strong> Milyen egyéniséget? A korlátok nélküli, mindent megtehetek egyéniséget?</p>
<p><br /><strong>Mit látnak otthon a gyerekek?</strong> A szülők nem állnak ki sem önmagukért, sem a gyerekeikért. A teher, amit az oktatási rendszerben el kell viselniük a fiataloknak, ama teher egy része szülő felől érkezik. Hányszor hallom, hogy tanulj! Csak az ötös az elfogadható! Eladom a kiskutyát, ha még egyszer hármast hozol! Nem mehetsz edzésre, nem találkozhatsz a barátaiddal! <strong>De persze ezek nem terhek a gyerekeknek? Ugye nem?</strong> Hogyan lehetne az, hiszen minden nap úgy megy iskolába a diák, hogy attól retteg, ha hármast kap, már nem várja otthon a szeretett kiskutyája, mert anya elajándékozza? <strong>De persze ezek mind mind nem számítanak.</strong> Csak az iskolarendszer, meg a NAT. Egymásra mutogatás helyett talán együtt kellene dolgozni szülőnek, pedagógusnak. <strong>Facebookos megosztások helyett felállni a fotelból, és cselekedni, nem áthárítani a felelősséget valaki, vagy valami másra.</strong></p>
<p><br /><strong><em>Miközben megy a véres köpködés a rendszerre, addig szuper tanárok teszik a dolgukat nap, mint nap és tesznek meg mindent, hogy segítség a fiatalokat. Amíg az egymásra mutogatás megy, addig pedagógusok próbálnak meg apjuk helyett apjuk, anyjuk helyett anyjuk lenni, elhanyagolt, családból kirekesztett gyerekeknek. Amíg megy az egymásra mutogatás, addig diákok százainak kell elviselni agresszív osztálytársaikat, amíg megy az egymásra mutogatás, addig gyerekek százainak nehezítik meg tanulását olyan fiatalok, akik leköpik, megrugdossák, szidalmazzák a tanárokat, zavarják az óráikat. És persze tehetetlen mindenki.</em></strong></p>
<p><br />A legtöbb gyerek se nem SNI-s, se nem ADHD-s, se nem autista, egyszerűen csak egy szabályok nélküli világból beleesik a közoktatás rendszerébe, ahol bizony bizonyos elvárásoknak meg kell, vagy meg kellene felelni. A szülőnek pedig a legegyszerűbb, ha nem saját felelősségét keresi a történetben, hanem szépen hátradőlve nyugtázza, hogy az oktatás, a tanárok, és a NAT felelős mindenért.<br />Platón mondta:<strong> "Nem az a tragédia, amikor egy gyermek fél a sötétben. Az igazi tragédia az, amikor a felnőttek félnek a fénytől."</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Ftenyleg_az_oktatastol_valnak_rossza_a_gyerekeink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Ftenyleg_az_oktatastol_valnak_rossza_a_gyerekeink%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Ftenyleg_az_oktatastol_valnak_rossza_a_gyerekeink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tényleg az oktatástól válnak "rosszá" a gyerekeink?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2020/02/03/tenyleg_az_oktatastol_valnak_rossza_a_gyerekeink#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/15453072" border="0" /></a><br /></p>
oktatás
agresszió
gyermek
tanárok
0
Tényleg az oktatástól válnak "rosszá" a gyerekeink?
Gyerekek nőnek fel úgy, hogy bármit megtehetnek, nincs következménye tetteiknek.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/school-1782427_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/school-1782427_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/12/25/talalkozasok_avagy_a_sors_utjai
Találkozások... avagy a sors útjai...
2019-12-25T20:11:04+01:00
2019-12-25T20:11:04+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Elcsendesedett minden körülötte, béke van a lelkében, béke van az életében. Már rég nem volt ebben része. Napok óta eszébe jut a múltjának egy darabja. <strong>Sok sok éve már, amikor édesanyja karácsonykor a kórházban felejtette.</strong> Hogyan lehet a saját gyermeked a kórházban hagyni? Egyszerűen. Elutazott Zakopane-ba, nyugalommal a szívében.Ugyan, még induláskor megpróbálta utolérni a Pesten lakó nagynénit, de miután akkoriban csak utcai fülkék léteztek, és az az egy, amivel a falu rendelkezett, épp nem működött, talán azt érezte több energiát teljesen felesleges ebbe fektetni... hisz a gyerek a kórházban a legjobb helyen van.<strong> A lényeg, hogy ő elutazhat, és jól érezheti magát. A többi majd megoldódik.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/children-1149671_1280.jpg" alt="children-1149671_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Eszébe jutott az a kisfiú, aki állami gondozott volt, és akivel azt a karácsonyt töltötte.</strong> Ő is ott maradt a kórházban, és még egy pár gyermek, akik aztán egyetlen kórtermet töltöttek meg. Mily rég volt az már, több, mint harminc éve. Nagyon megszerette azt a kisfiút. Talán úgy öt hat évvel lehetett fiatalabb nála. Csendes volt, és elveszett. Soha nem elégedetlenkedett, mindig mosolygott.<strong> Amikor megkérdezték tőle, mit szeretne, mindig azt felelte: Családot.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Nehezen teltek a percek és az órák a kórteremben.</strong> Sokszor olvasott fel annak a kisfiúnak mesét... Andersen volt a kedvence. A kis gyufaárus lány. Hányszor kellett ezt felolvasnia. Egymásnak támasztották hátukat, és belemerültek a mesék világába.<strong> „Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.”</strong> A legszomorúbb mese a világon, mégis rejt valami szépséget, amelyet ők ketten értettek.</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Ő hazakerült a kórházból, a kisfiú pedig vissza az intézetbe.</strong> <strong>Még sokáig leveleztek. Aztán, ahogyan lenni szokott az idő előrehaladtával ritkultak a levelek , aztán végleg megszűntek, pedig megígérték egymásnak, történjék bármi is ebben a világban, ők mindig ott lesznek egymásnak... örökké.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Nem is értette, miért jutott eszébe most ez a fiú. „Vajon mi lehet vele? „ De már a vezetéknevét is elfelejtette.</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Nézte a telefonját, érkeztek az ünnepi jókívánságok. Nézte a telefonkönyvet. Hány emberrel volt még így az életében? Nagy világmegváltó beszélgetések, aztán már csak a szokásos, szia, hogy vagy, köszi jól, és te... aztán már ezek is elmaradtak. Még néha érkezett üzenet névnapkor, aztán már az sem. Nézett egy sms-t. <strong>„Vigyázz magadra, vigyázz magatokra!”</strong> Ez is már vagy fél éve jelent meg a kijelzőjén, most mégis mosolyt csalt az arcára.<strong> Ez a barátság is elmúlt, pedig sokszor ott voltak egymás mellett, amikor úgy érezték szükségük van a másikra. Vajon ő gondol néha rá?</strong> Tette fel ezt a kérdést, bár tudta válasz úgy sem fog érkezni. <strong>Hány emberről hitte azt, hogy nekik ő ugyanolyan fontos, mint ők neki, de amikor ő nem kereste őket, ők sem keresték őt.</strong> Volt idő, amikor ez még fájt neki, ma már csak mosolyog ezen.<strong> Találkozások... erről szól az élet... emberek jönnek mennek, vannak, akik maradnak, kik hosszabb, kik rövidebb ideig. Mindegyikük elvesztése űrt hagy maguk után, de ilyen az élet... és ezt el kellett fogadnia. Aki menni akar azt útjára kell engedni...</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Ekkor zajt hallott a gardróbból. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, és akkor látta, hogy a legfelső polc leszakadt. <strong>Megakadt a szeme egy megsárgult dobozon.</strong> Kinyitotta, és akkor kezébe fogta a leveleket... több, mint harminc éve vetette papírra azon sorokat a kis barátja... a kórházban maradt árva fiú, akivel megígérték egymásnak, hogy történjék bármi, ők soha nem hagyják el egymást. Óvatosan hajtogatta ki a régen megsárgult lapokat. <strong>„Ha barát kell, a legjobb leszek. Ha magányra vágysz, én a csönd leszek. És ember leszek, mert emberre vágysz: ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz. Charles Dickens”</strong> Könnyek jelentek meg az arcán. Vajon mi lehet ezzel a fiúval?</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Újra olvasta a gondolatokat, amelyben a kisfiú örömmel mesélte, hogy végre lesz családja, nevet változtat.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Nevet változtatott... így már esélye sem lesz meglelni, hiszen ez volt az utolsó levél, ami érkezett tőle... Még pár percig elidőzött a múltban, látta magukat a kórházi ágyon ülve, ahogyan Andersen meséket olvas fel a kicsinek, látja, ahogy egyik utolsó levelében felad egy könyvet, amelyet nagymamájától kapott, de annyira szerette, hogy elküldte kis barátjának, mert biztos volt benne, hogy ő is fogja szeretni. <strong>„Nagyfülű és cimborái” . Már nem emlékszik a történetre, csak az maradt meg a szívében, hogy nagyon szép mese.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><em><strong>Visszatette a leveleket a dobozba, és akkor megakadt a szeme egy kis papíron. Ezt is a kis barátja írta, egy telefonszám volt rajta. Egy szám a múltból. „Ezen mindig elérsz!” Csak ennyi volt az üzenet.</strong></em></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Elővette a telefonját. Maga sem tudta miért, de beütötte a számokat a manapság szokásos előhívókkal.<strong> „Talán már nem is él ez a vonal, és ha mégis, mit fog mondani, ki ő, és mit akar ilyenkor?"</strong> Szinte még a gondolatai végére sem ért, amikor a vonal túlsó végén valaki jelentkezett. Szíve hevesen dobogni kezdett, mégis belekezdett a mondanivalójába. A férfi, vagyis hangjából ítélve egy idősebb úr végig hallgatta, és csak annyit felelt. <strong>„Ő a fiam. 32 éve fogadtuk örökbe. Sokat mesélt Önről, a mesékről, és a könyvről, mi is volt a címe? Nagyfülű és cimborái”</strong> Próbálta visszatartani a könnyeit, próbálta leplezni az érzéseit. Az úr adott egy mobil számot, és még annyit mondott, nyugodtan hívja csak fel még ezen estén, igazi csoda lesz ez a fia számára. Elbúcsúztak egymástól.</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Beütötte a számokat, és a kijelzőjén megjelent egy névjegy. Annak a barátjának a névjegye, akivel utoljára majd fél évvel ezelőtt egy sms-sel búcsúztak egymástól:<strong>”Vigyázz magadra, vigyázz magatokra!”</strong> Ő maga sem akarta ezt elhinni. <strong>Ez a két ember ugyanaz lenne?</strong> Ahogyan hallgatta a telefonban a búgást, arra gondolt, hogy fel sem fogja venni ezt a hívást, hiszen ez a munkahelyi mobilja. „Már vártam, hogy hívj! Az előbb beszéltem apával!”</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>„Hát Te lennél? Te lennél az én titkos barátom, akivel annak idején megígértük egymásnak, hogy mindig ott leszünk a másiknak, amíg élünk?”</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Megbeszélték, hogy találkoznak,annál a kórháznál, ahol annak idején megismerkedtek. Hosszasan ölelték egymást, mintha soha többé nem akarnák elengedni a másikat.</strong> <strong>Ők annak idején megígérték egymásnak, hogy soha nem válnak el, aztán valahogyan mégis elsodródtak egymás mellől, de Isten, sors, Univerzum gondoskodott arról, hogy ne szegjék meg az egymásnak tett ígéretüket, még akkor sem, ha még ők maguk sem tudták ezt, hiszen mindketten nevet változtattak, és lassan harminc év telt el az utolsónak hitt beszélgetésük óta. Aztán az élet úgy hozta, hogy megint találkoztak, mint két idegen, és megint fontosak lettek a másiknak, aztán az élet úgy hozta, vagy ők engedték, hogy megint eltávolodjanak egymástól, de ezen az estén Isten, sorsa, Univerzum nem engedte nekik, hogy megtegyék ezt.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><strong>Leültek a lépcsőre. „Ezt neked hoztam!” - mondta a barátja. Két könyv. Az egyik Andersen meséi, a másik pedig a „Nagyfülű és cimborái voltak, amelyet oly sok éve elküldött neki, mert biztos volt abban, hogy szeretni fogja azt a történetet. Ahogyan kinyitotta a kemény fedelet nagymamája kézírását olvashatta:”Katikámnak sok szeretettel!” Már nem akart érzelmeinek parancsolni, csak engedte, hogy folyjanak a könnyei.</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT">Leültek a lépcsőre, annak a kórháznak a lépcsőjére, ahol majd harminc éve ígéretet tettek, hogy mindig ott lesznek a másiknak. Leültek a lépcsőre, egymásnak támasztották hátukat, mint annak idején karácsonykor a betegágyukban, kinyitották Hans Christian Andersen mesés kötetét A kis gyufaárus lányná<strong>l „Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. „</strong></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"><em><strong>A legcsodálatosabb történeteket az élet írja, ha engedjük, hogy sorsunk vezessen minket.</strong></em></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;" align="LEFT"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F12%2F25%2Ftalalkozasok_avagy_a_sors_utjai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F12%2F25%2Ftalalkozasok_avagy_a_sors_utjai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F12%2F25%2Ftalalkozasok_avagy_a_sors_utjai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Találkozások... avagy a sors útjai..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/12/25/talalkozasok_avagy_a_sors_utjai#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/15365904" border="0" /></a><br /></p>
élet
boldogság
csoda
Isten
0
Találkozások... avagy a sors útjai...
Egy árva kisfiú és egy kórházban felejtett kislány különös, több évtizedet átölelő barátsága.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/children-1149671_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/children-1149671_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/10/07/szeretet_es_megertes_egy_kulonleges_vilag
Szeretet és megértés... egy különleges világ
2019-10-07T11:45:37+02:00
2019-10-07T11:45:37+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p><strong>23 éves. Öt éve él velünk, öt éve a családunk tagja.</strong> A minden... az egyik minden.<strong> Van valami különleges benne, valami csodálni való, valami, ami talán emberi szavakkal leírhatatlan.</strong> Csak a különlegesek érzik. És aki vele találkozik, szinte mindenki különlegesnek érezheti magát, mert a benne rejlő csodát átadja, önzetlenül, nem kér érte viszonzást, nem kér cserébe semmit.<strong> Valaki egyszer azt mondta, Isten azért küldte a lovakat a földre, hogy meggyógyítsa a szíveket.</strong> Olyan időben találtam rá, amikor kerestem a helyem a világban, próbáltam értelmet nyerni ott, ahol csak a semmi volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/71294679_2437790086509481_6181332231076708352_n.jpg" alt="71294679_2437790086509481_6181332231076708352_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><br /><strong>Vele megváltozott minden.</strong> Értelmet nyertek a pillanatok, minden nap magában tartogatta az életet, újabb és újabb kalandok vártak ránk. <strong>Magam sem értettem mi lehet ebben a lovacskában, mi lehet Babiban, ami ennyire különlegessé teszi a számomra. Aztán már nem kerestem az értelmét, csak a hálát éreztem, amiért ő velünk van, amiért őt Isten elküldte nekünk, hogy ezzel megváltoztasson mindent, ami az addigi életünket jelentette.</strong><br /><strong>Babi lelkének nemessége nagyon sok embert megérintett, aki megismeri őt, érzi azt a különlegességet, amely benne rejlik.</strong></p>
<p>Babi a nagy legelőn éldegélt sok társával együtt. Már nem lovagoltuk, azt szerettem volna, hogy olyan élete legyen, amelyet mindig is megérdemelt volna. <strong>Nem akartam, hogy tehernek érezze, hogy bennünket kell szolgálnia, hiszen ő sosem szolgált, ő a lelkét és a szívét adta minden egyes pillanatban, amikor velünk volt.</strong></p>
<p><br /><strong>Akkoriban ismertem meg azt a nagylányt.</strong> Nehezen járt, szinte nem is beszélt, de arcán a mosoly mindig ott volt. <strong>Sokszor látom őt a lelki szemeimmel, ahogyan a hatalmas mezőn sétál, nem érdekelte, hogy minden egyes lépés fájdalommal jár a számára.</strong> Csak sétált, lassan, ahogyan ereje engedte, hogy kijöhessen Babihoz. Minden nap pontban négy órakor ott állt a legelő bejártatánál, hogy Babival tölthessen egy órát. Elvitte sétálni, elvitte legelni, szépen letakarította. Babusgatta.<strong> "Nagyon szeretem a Babit!"</strong> - mondta, miközben vékony kis kezeivel végigsimította puha bundáját. "Nagyon szeretem a Babit!" Soha egyéb szavak nem hagyták el ajkát. Volt, hogy ültek a legelőn, a nagylány simogatta Babit távolabb tőlük is hallottam<strong>:"Nagyon szeretem a Babit!"</strong> Babinak soha egy rossz mozdulata nem volt, csak olyan messzire lépett el tőle, hogy ne kelljen felállnia, és követnie őt. <strong>"Nagyon szeretem a Babit!"</strong> Csak álltam tőlük messze, hogy ne zavarjam meg az együtt töltött pillanataikat. Ezek az ő perceik, óráik voltak. <strong>"Nagyon szeretem a Babit!"</strong> Oly sokszor hallom még eme mondatot, mind a mai napig.</p>
<p><strong>Azon a napon, volt valami vészjósló, volt valami, amit ugyan megmagyarázni nem lehet, mégis az egész napra rányomta bélyegét.</strong> Azon a napon még nehezebben sikerült számára a járás. Fáradtnak tűnt, és a mosolya is mintha elveszítette volna ragyogását. <strong>"Nagyon szeretem a Babit!"</strong> Kimentek a mezőre. A nagylány most először nem ült le, csak bújt Babihoz, és mondogatta:"Nagyon szeretem a Babit!" Ahogy néztem őket a távolból, Babi viselkedésében is éreztem valami mást, mint ami eddig volt. Nem legelt.<strong> Kicsi fejecskéjét rátette a nagylány vállára és így álltak ott a mezőn, ők ketten.</strong></p>
<p><strong>Másnap Babi pontban négy órakor megjelent a legelő bejáratánál, de azon a napon nem érkezett meg hozzá kis barátja.</strong></p>
<p>Valami rossz érzésem támadt. Hiába próbáltam hívni , csak sípszó jelezte, hogy ma valami más történik, mint az elmúlt hónapokban<strong>. Babi két órán keresztül állt a kapuban, próbáltam őt én kivinni, de nem akart mozdulni. Csak állt ott, és nézett a távolba. Valami különleges erő áradt belőle, ezért én is csak csendben álltam mellette és szeretgettem. Valami megmagyarázhatatlan érzés azt súgta, most ezt kell tegyem.</strong></p>
<p>Aznap este érkezett egy sms. A nagylány soha többé nem fog jönni. <strong>Törékeny teste feladta a küzdelmet, lelke eltávozott egy olyan világba, ahol nincsenek fájdalmak, nincs megvetés, és nincsenek fura tekintetek.</strong> Még látom őt a legelőn ülve Babi mellett, és hallom, ahogyan mondja: „Nagyon szeretem a Babit!”</p>
<p><strong>Babika még napokig lejött a legelő bejáratához pontban négy órakor, állt csendben, meredt a távolba, néha nyerített egyet, majd visszasétált a többiekhez. Azt hiszem ő érezte, ő tudta, és így búcsúzott.</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F10%2F07%2Fszeretet_es_megertes_egy_kulonleges_vilag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F10%2F07%2Fszeretet_es_megertes_egy_kulonleges_vilag%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F10%2F07%2Fszeretet_es_megertes_egy_kulonleges_vilag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szeretet és megértés... egy különleges világ"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/10/07/szeretet_es_megertes_egy_kulonleges_vilag#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/15207468" border="0" /></a><br /></p>
0
Szeretet és megértés... egy különleges világ
Babika még napokig lejött a legelő bejáratához pontban négy órakor, állt csendben, meredt a távolba, ő így búcsúzott.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/71294679_2437790086509481_6181332231076708352_n.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/71294679_2437790086509481_6181332231076708352_n.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/07/01/halapenz_nelkul
Hálapénz nélkül
2019-07-01T16:31:28+02:00
2019-07-01T16:31:28+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>Mindannyian aggódunk, ha belekerülünk a magyar egészségügy útvesztőibe. Azon kevesek közé tartozom, aki ritkán élvezi eme szolgáltatást, de<strong> a social media oldalain olyan rémtörténeteket olvasni, amitől az ember még inkább meggondolja, mer beteg lenni?</strong></p>
<p><strong>Én is felkészültem a legrosszabbra. Hónapokig tartó várólista, megalázás, kosz, káosz, hálapénz, megvett egészség, de jelen esetben nem engedhettem meg magamnak magánorvost.</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/surgery-1822458_1280.jpg" alt="surgery-1822458_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p>Az első körben mondhatni szerencsém volt, másnap volt egy szabad időpont lemondás miatt. Megjelentem a rendelésen, már meglepődtem, hogy az időpontomhoz képest, nem is kellett túl sokáig várnom. Az épület ahol voltam, ismerős, bár ezen részén még nem jártam. Volt szerencsém egy párszor "élvezni" a vendégszeretetüket, de valahogy mindig mázlim volt. <strong>Velem mindig kedvesek voltak, mindig a lehető legszakszerűbben láttak el, legalábbis úgy gondolom, mert az ellátás minőségére nem lehet panaszom, hiszen mindig rendbe jöttem, bármiért is voltam ott. </strong></p>
<p>Aztán jött az a hír, amit annyira nem szeretünk hallani.<strong> A lehető leggyorsabban műtétre van szükségem.</strong> Életemben először találkoztam azzal az orvossal, akinél voltam, annyit kértem, műtsön ő, ha már megnyertem magamnak ezt a lehetőséget.<strong> Vette elő a naptárát, írta a napokat, mikor van ő a kórházban, és melyik az az időpont, amikor biztosan nem tud megoperálni. Akkor találkoztunk először, egy forintot nem adtam neki, csak kértem tőle... azt, hogy ő legyen ott velem, amikor ez az esemény bekövetkezik.</strong> Átmentem az asszisztenséhez, aki időpontot kért a kórháztól, vagyis kért volna, de midőn már este hét óra után járt a mutató, annyit kért, menjek vissza másnap reggel, amikor megint ő van "szolgálatban" és akkor elintézi ezt nekem<strong>. Nem adtam neki sem pénzt, és semmi mást, valamiért a rengeteg munka mellett mégis megtette nekem ezt a nagy szívességet. Amikor reggel a rendelés előtt bekopogtam hozzá, csak annyit mondott, mehettem volna korábban is, már régóta ott van.</strong> Igen, tudtam, hiszen láttam őt, kávézott, a rendelés előtt egy órával. <strong>Nem akartam megzavarni talán az utolsó nyugodt pillanatát,</strong> <strong>de erre csak ennyit felelt, nyugodtan törjem rá legközelebb az ajtót, hiszen ezért van itt.</strong> <strong>Csak mosolyogni tudtam, hiszen neki nem feladata helyettem időpontot egyeztetni, főleg nem munkaidő előtt egy órával, és megint hangsúlyozom hálapénz nélkül mindezt, vadidegen emberként beesve a szakrendelésre. Még elmondott mindent, mire készüljek, mit vigyek magammal, hol kell majd bejelentkezzek a kórházban.</strong></p>
<p><strong>Egy hét telt el a vizsgálat óta, és én ott álltam kicsit aggódva és félve, hogy mi is vár rám.</strong> Amíg vártam az osztályon, hogy megkapjam az ágyam, néztem, mi is történik. Jól szervezetten, mint egy méhkas intézte mindenki a dolgát, látta el az akkor érkező sürgős eseteket. És volt belőlük nem kevés. Ahogy elnéztem a fájdalomtól összegörnyedve ülő emberkéket, hálás voltam a sorsnak, amiért engem ettől megkímélt. Néztem, ahogyan a nővérek és az orvosok a lehető leghamarabb próbálnak segíteni. <strong>Amikor panaszkodunk, hogy nem veszik fel a telefont az osztályon, akkor jusson eszünkbe, hogy talán azért, mert valakit épp megmentenek.</strong></p>
<p>Amikor megkaptam az ágyam, ért a következő meglepetés. <strong>Modern szoba, szuper ágyakkal, négy fekhely volt a szobában, de midőn azt a hölgyet hazaengedték, aki mellé kerültem, egyedül maradtam. Rend, tisztaság, külön mosdó és fürdő... én ugye az olvasottak miatt felkészültem a retekre, a penészre, az omló vakolatokra, a kórház végében lévő tömegfürdőre... de nem ezt tapasztaltam. Később mondták, hogy a kórház ezen részlegét felújították. Szóval el kell mondjam, mázlim volt... megint.</strong></p>
<p>Vártam a soromra. Teltek a percek az órák, a nővér néha bejött megkérdezni, rendben vagyok-e, elmondta, mit tegyek, hogy a műtét után rendben legyek. Nyugalom volt. Nem éreztem lekezelést, nem éreztem semmi olyat, ami miatt félnem kellett volna. A doktornő elmondta, mi fog történni a műtét alatt, majd ment és tette a dolgát. <strong>Igen, valóban nem jött be hozzám a műtét után... de előtte mindent elmondott, és azért nem, mert ment és ellátta a következő beteget, majd az azt követőt, az azt követőt.</strong> Mind a műtőbe bekísérő úr, mind a műtőben lévők végtelen kedvesek voltak, és még nevettünk is, mielőtt elaltattak volna. Olyan szürreális volt. <strong>Hiszen azok az emberek reggel óta ott állnak a műtőben, végzik a dolgukat, de maradt erejük poénkodni, nevetni és ezáltal egy kicsit megnyugtatni.</strong></p>
<p><strong>A nővér, aki segített, amikor magamhoz tértem, olyan szeretettel végezte a dolgát, amit jó volt tapasztalni. Ő sem kapott tőlem egyetlen forintot sem, és nem azért, mert sóher köcsög vagyok, vagy mert sajnáltam volna tőle, egyszerűen nem volt alkalmam még csak megköszönni sem nekik, amit értem tettek, mert egy másodpercre sem álltak meg, csak mentek és végezték a dolgukat.</strong></p>
<p><em><strong>Meséltek nekem arról, hogy ott az orvosok többsége ötvenezerért műt, meséltek arról, milyen kosz, káosz van, mesélték milyen pénzéhes mindenki, és ha nem adok pénzt, akkor úgy fognak bánni velem, mint a kivert kutyával, meséltek mindent.... és én majdnem elhittem, de nem volt más választásom, egy műtétet magánklinikán végképp nem tudtam volna kifizetni, megfizetni. És én ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Talán mázlim volt... megint. Még a doktornőnek sem tudtam megköszönni, amit tett, mert még nem találkoztam vele.Nem jött oda, nem tartotta a markát, nem mondott tarifát, hogy ennyi és ennyi lesz a műtétem. </strong> </em></p>
<p><strong>Tudom, hogy vannak gondok az egészségügyben, tudom, hogy sokkal több a rossz tapasztalat, mint a jó... vagy mégsem?</strong> A rossz leírása több olvasót, több kommentet ér. <strong>Az egészségügyben dolgozók többsége megfeszített tempóban lát el betegeket, és nem tartja a markát, nem vár el semmit cserébe. Biztos sokunknak van pozitív tapasztalata... de a jó sosem kiabál... szépen csendben végzi a dolgát... ment életeket. Róluk kevés írás jelenik meg, mert valahogy természetes, hogy ők vannak, és ezt teszik. Pedig hallottam egyes emberek, hogyan beszélnek velük. De a jóról nem ejtünk szót... mert ebben az országban csak a rossz érdekel bárkit is. Pedig vannak nagyon jó dolgok, vannak nagyon jó emberek, és jelen esetben az egészségügyben vannak csodálatos orvosok, ápolók, asszisztensek... csak róluk nem beszélünk....</strong></p>
<p>Amikor személyesen megköszönhettem valakinek, amit tett, csak annyit mondott: "Pedig sokan ezt nem így gondolják! Hallania kellett volna, hogyan beszélt velem az imént egy hölgy, mert lassú volt a rendszer, és nem tudtam számára azonnal felelni! Mondjuk azt már kikértem magamnak!"</p>
<p>Amikor veszekszünk az egészségügyben dolgozókkal, vagy méltatlankodunk, mert nem rögtön és azonnal ugranak, ha kérünk valamit, jusson eszünkbe, hogy nem sakkoznak és kávéznak, beszélgetnek, hanem dolgoznak. Teszik a dolgukat, Amíg ott voltam, és figyeltem a történéseket, azon csodálkoztam, hogyan bírják ezt?</p>
<p><em><strong>Köszönöm a doktornőnek, az asszisztensének, a műtőben lévőeknek, a nővéreknek, hogy ebben az országban a sok rossz ellenére emberek, emberségesek tudtak maradni, hálapénz nélkül is gyógyítani, és köszönöm, hogy elmondhatom, most már jól vagyok! Remélem nagyon sokan megtapasztalhatják ezt az emberséges hozzáállást, hálapénz nélkül. Mert ilyen is van... csak erről nem beszélünk....</strong> </em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F07%2F01%2Fhalapenz_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F07%2F01%2Fhalapenz_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F07%2F01%2Fhalapenz_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hálapénz nélkül"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/07/01/halapenz_nelkul#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/14920904" border="0" /></a><br /></p>
élet
remény
egészségügy
hálapénz
0
Hálapénz nélkül
Emberséges hozzáállás, gyógyítás, hálapénz nélkül. Mert ilyen is van... csak erről nem beszélünk.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/surgery-1822458_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/surgery-1822458_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/05/09/nagymama_bolcs_tanacsai
Nagymama bölcs tanácsai
2019-05-09T16:44:54+02:00
2019-05-09T16:44:54+02:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>Mostanában sokszor eszembe jut a nagymamám, és bölcs tanácsai, mondásai. Kicsit Forrest Gumpos a történet <strong>"A mama mindig azt mondta..."</strong></p>
<p>Sosem hordott kendőt, sosem járt otthonkában, karácsonykor sem lengte be friss sütemény illat az otthonát.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/52770512_2281769345444890_4615788326375391232_n.jpg" alt="52770512_2281769345444890_4615788326375391232_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Ha esett a hó, és az egész falu idegesen havat lapátolt, ő csak ült békésen a rekamién, és csak annyit mondott: <strong>"Majd elhordja, aki leszórta!"</strong> - és részéről le is tudta a kötelességét.</p>
<p><strong>"A szerelem drága lányom jön... jön és borít mindent. A szerelem mindent visz!"</strong></p>
<p>Ha ok okozati összefüggésben nagy tévedésben voltam:<br /> <strong>"Álljunk csak meg, előbb van a nyereg, mint a lovunk!"</strong></p>
<p><strong>"Ne csináljunk Jézusból bohócot!"</strong></p>
<p>Ha valami tenni valója akadt, és órákig csak halogatta, egyszer csak felállt: "Na megyek, mert nem lesz belőlem énekes halott se!"</p>
<p>Ha rosszalkodtunk, mi, az unokái:<strong> "Álljatok meg, mert olyan pofont adok, hogy ott is befordultok, ahol nincs sarok! "</strong> Ennél durvább volt, hogy "Akkora pofont adok, hogy a takony menetet vág a nyakatokon!" Na ilyenkor abbahagytuk bármit is csináltunk. Persze sosem ütött meg bennünket, de mindig fenyegetőzött. Jobban mondva egyszer nagyon sikerült kihoznunk a sodrából, amikor felgyújtottuk anyánk szobáját. Akkor nem volt boldog. De akkor sem ütött. <span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png" alt="" width="16" height="16" /><span aria-hidden="true" class="_7oe"></span></span></p>
<p>Amikor kiderült, hogy babát várok, az egész család nyüszített, meg kétségbeesett, nem örültek a jövevénynek, a nagymamám csak annyit mondott: <strong>"Aki másodmagával fekszik, néha harmadmagával kel!"</strong> - és részéről le is tudta a dédunoka kérdést. <br /> Nehezen boldogultunk akkoriban anyagilag. Sokszor önmagunk ellátása is komoly kihívást jelentett. Emlékszem, ahogyan ült az üvegverandán, nézett maga elé, itta a kávéját.<strong> "Drága lányom! Ahova Isten bárányt ad, oda legelőt is!"</strong> - akkor olyan kilátástalannak tűntek a dolgok, és aztán hirtelen minden megoldódott. Mennyire igaza volt.</p>
<p><strong>"Férfi embernek nincsen párja."</strong> - ezt mindig akkor sütötte el, ha egy férfi segített neki a házköröli teendőkkel, és megcsinált valami olyat, ami neki nem sikerült.</p>
<p>Nagymamának sok unokája volt. Sokszor voltunk együtt, és sokszor vigyázott ő ránk. Ha történt valami kisebb baleset, és esetleg egyikünk sírva fakadt, valaki elment szólni a mamának. Mama csak annyit mondott,: "Majd akkor szóljatok, ha már nem sír! Akkor baj van. "</p>
<p><strong>"Nem az érdekel ki esett le, hanem az, hányan!</strong> "<span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png" alt="" width="16" height="16" /><span aria-hidden="true" class="_7oe"></span></span></p>
<p><strong>"Ahol bolond a kapitány, ott bolond a regiment! "</strong></p>
<p><strong>"Olyan szegények sose voltunk, hogy ígérni ne tudjunk!"</strong></p>
<p><strong>"Valahogy majd csak lesz. Olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna!"</strong></p>
<p><strong>"Üres spejznak bolond a háziasszonya!"</strong></p>
<p><strong>"Akármennyire is rosszul érzed magad, a nap mindig felkel, a hold és a csillagok minden éjjel ott lesznek az égen! A kérdés csak az, hajlandó vagy-e a szépet észrevenni! "</strong></p>
<p><strong>"Mindig örülj a reggelnek, mert egyszer megtörténik, hogy nem lesz többé ébredésed, és akkor már késő lesz!"</strong></p>
<p>Mostanában sokszor látom őt magam előtt, ahogyan ül a konyhában a piros műbőr garnitúrán, hímez, és ott van a gyűszű a kezén. Látom, ahogyan a gyűszűn megcsillan a fény.</p>
<p>Ő tudta elkészíteni a világ legrosszabb tejbegrízét. Olyan csomókat kreált bele, hogy azokkal tudtuk egymást dobálni az asztalnál. <span class="_47e3 _5mfr" title="grin hangulatjel"><img class="img" role="presentation" src="https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png" alt="" width="16" height="16" /><span aria-hidden="true" class="_7oe"></span></span> És én mostanában annyira szeretnék enni olyan tejbegrízt.</p>
<p>Talán a legbölcsebb tanácsával zárom eme sorokat:<strong> "Ami problémát nem tudsz megoldani, azt hagyd, majd az élet megoldja!"</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2Fnagymama_bolcs_tanacsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2Fnagymama_bolcs_tanacsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F05%2F09%2Fnagymama_bolcs_tanacsai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nagymama bölcs tanácsai"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/05/09/nagymama_bolcs_tanacsai#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/14816744" border="0" /></a><br /></p>
élet
célok
szeretet
nagymama
0
Nagymama bölcs tanácsai
"Ami problémát nem tudsz megoldani, azt hagyd, majd az élet megoldja!"
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/52770512_2281769345444890_4615788326375391232_n.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/52770512_2281769345444890_4615788326375391232_n.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/02/25/autistakent_az_elet
Autistaként az élet
2019-02-25T20:30:02+01:00
2019-02-25T20:30:02+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p><strong>"Nekem szerencsém volt."</strong> - mondja nevetve. Régóta ismerem őt.<strong> Mások számára talán kicsit fura, nekem fel sem tűnt, hogy más. Én őt ilyennek ismertem meg és fogadtam el, és szerettem meg. </strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/mountain-2601107_1280.jpg" alt="mountain-2601107_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p>Amikor ő született, majd öt évtizede, szinte semmit nem tudtak erről a betegségről, illetve nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szüleinek a hatodik gyermeke volt. <strong>Ugyan feltűnt nekik, hogy "olyan fura ez a gyerek", ahogyan ő fogalmaz, de nem érdekelte őket a dolog, hiszen azért boldogultak vele.</strong> Ha épp nem a távolba réved, akkor mosolyog.<strong> Az egész ember csupa öröm, boldogság.</strong> <strong>Kilóg a sorból, de azt mondja ez őt, leszámítva a kamasz éveit, különösebben sosem zavarta. </strong></p>
<p><strong>Azért érzi magát szerencsésnek, mert egy kis faluban nevelkedett, egy nagy családban, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata, és az élet mindig ugyanúgy zajlott.</strong> Reggel négykor felkeltek, kimentek megetetni az állatokat, lefürödtek, majd elindultak az iskolába. Iskola után hazatértek, megint ellátták az állatokat, majd tanultak, este mehetett a játék.<strong> Ő nem szeretett a testvéreivel játszani, igazából senkivel sem szeretett játszani. Ezen nagy veszekedések voltak, és persze általában ő húzta a rövidebbet.</strong> Megint nevet, amikor meséli. </p>
<p><strong>Imádta az állatokat. Velük mindig jól kijött.</strong> - mondja megint mosolyogva.<strong> Legjobb barátja a kutyája volt, de órákat volt képes ülni a házukkal szembeni legelőn, ahol a birkák és tehenek töltötték napjaikat. Ahogyan fogalmaz, az állatok iránti szenvedélyes szeretete mind a mai napig fennáll, és ő azon szerencsés emberek közé tartozik, aki azt csinálhatja, amit szeret, így saját kis családi farmmal rendelkezik, ami otthont ad kecskéknek, birkáknak, pulykáknak, lovaknak, és még megannyi állatkának.</strong> Ő vegetáriánus, így egyetlen barátját sem eszi meg, illetve nem is ad el állatot. Neki az állatok a barátai. És ő nem árulja el a barátait. <strong>Néz a távolba, és olyan szívbemarkolóan mondja: "Sosem árulnám el a barátaim!"</strong></p>
<p><strong>Szerencsés, mert, kitűnő tanuló volt, imádta a számokat.</strong> <strong>Ő ugyan nem kereste a többiek társaságát, de a többiek az övét igen, mert ő volt az, aki megírta a házi feladatokat, az otthoni fogalmazásokat.</strong> Volt, hogy az egész osztálynak. Ezért bár kicsit furának tartották, elfogadták őt, talán egy kicsit szerették is.<strong> Ezelőtt majd negyven éve nem érezte a kirekesztettséget. Úgy fogalmaz, talán elnézőbbek voltak az emberek. Nem közösítették őt ki, pedig nehezen ment számára a társas kapcsolatok kialakítása. Neki nincsenek rossz emlékei az általános iskoláról, sőt kifejezetten szerette azt a nyolc évet. Könnyen és gyorsan tanult. mint mondja, szinte itta és ette az információkat, az agya szivacsként nyelte el a tudást. </strong>Ezért nem is kellett kisegítő iskolába mennie. Túl jól tanult. <strong>Sőt a legjobb volt az évfolyamában és legjobb az iskolában. Nem volt olyan matematika verseny, amit ne nyert volna meg. Imádta a matematikát, imádta a számokat. </strong></p>
<p><strong>A jó tanulásáért cserébe támogatták a tanárai, és szüleit sem érdekelte, hogy ő kicsit más, mint a többiek. Büszkék voltak az ő tehetséges és okos gyerekükre. </strong></p>
<p><strong>Aztán elérkezett a középiskola.</strong> Kikerült a megszokott környezetből, az ismerős falusi utcákat és embereket felváltotta a nagyvárosi forgatag. <strong>Kereste a helyét a világban, vagy azt a világot, amiben jól érezhetné magát.</strong> Nem sikerült az új osztálytársaival jó kapcsolatot kialakítania, sőt igazából semmilyen kapcsolatot. A tanulmányi eredménye fokozatosan romlott, ő pedig nem értette, miért vált a fiatalok célpontjává. Mai szóval élve ő volt az osztály lúzere.<strong> Egyetlen lány volt, aki kiállt mellette, valójában ő úgy gondolja, hogy megsajnálta, és próbálta őt megvédeni a többiektől... több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb sikerrel.</strong> Emlékszik akkoriban jött be divatba a Valentin nap, és abban az iskolában az volt a szokás, hogy pici szívekre lehetett üzeneteket írni, amit az ügyeletes osztály eljuttatott a címzettekhez. A messenger elődje! - nevet. Ő kapott nagyon sok szívet. Persze csak az osztálytársai szivatták meg, ők írták az üzeneteket. Fájt neki. Aztán ennek az osztálytársnak a szülei javasoltak egy pszichiátert. </p>
<p>Elment hozzá, és hosszú időre ez a doktornő lett a legnagyobb segítője. Az ő támogatásával végül nagy kínkeservvel sikerült leérettségiznie, és az ő segítségével, midőn számokkal mindig jóban volt, a matematika sosem jelentett neki akadályt, még a főiskolára is felvették. A tanulással akkoriban már megbirkózott, az osztálytársai gúnyolódásának folyamatos céltáblájaként mondja azt, hogy nagy kínkeservvel leérettségizett. Sosem volt egy önbizalommal teli ember, és ez a középiskolás évek alatt még rontott rajta.<strong> Emlékszik szándékosan részt kellett vennie iskolai előadásokon, de már a próbán sem sikerült megfelelnie. Persze, mindig az lett a vége, hogy a bemutatókon nem léphetett fel, de folyamatosan gúnyolódtak rajta a próbákon, hogy még két mondatot sem bírt elmondani.</strong> Sosem engedték a tanárai, hogy ne vegyen részt a próbákon, pedig tudták, hogy az előadáson már nem fog szerepelni. És mindig osztottak rá valamilyen szöveget. Szeretné azt hinni, hogy csak bátorítani akarták, de biztos abban, hogy mindez azért történt, hogy támadhassák őt. </p>
<p>Az évek alatt könyvelő majd könyvvizsgáló lett. <strong>Mint mondja ez olyan szakma, ahol, ha szerencséd van, nagyon minimálisra csökkentheted az emberi kapcsolatokat.</strong> Mind a mai napig ebből tartja fenn magát és az állatkáit, jobban mondva a barátait. </p>
<p><strong>Mély nyomot hagyott benne az a négy év, amelyet abban a nagyvárosi középiskolában töltött.</strong> Évekig gyógyszereken élt, xanax, rivotril és társai. <strong>Mint mondja a nyugtatók miatt legalább nem fájt neki mindaz, ami vele történik.</strong> <strong>A szülei nem tudtak vele mit kezdeni, és akkoriban még nem nagyon volt segítsége a hozzá hasonló embereknek. Ez a pszichiáter volt, aki végül felismerte az Asperger szindrómáját, de ő akkor már majdnem 18 éves volt. "Legalább kiderült, hogy nem elmebeteg vagyok!"</strong> - megint nevet. <strong>"Vagyis valamilyen szinten igen, de olyan sokszor hallottam, hogy fogyatékos, meg idióta, hogy lassan már én is lehittem, hogy az vagyok. Végülis, valahol fogyatékos vagyok, de ez a szerencsésebbik válfaja."</strong> - és még mindig ott az a kedves mosoly az arcán. </p>
<p><strong>"Amikor ezt diagnosztizálták nálam, kicsit megbékéltem. Szinte magyarázatot kaptam a viselkedésemre, az embereknek a velem való viselkedésére, de attól még nagyon mély sebeket hagyott bennem az a sok gúnyolódás és bántás, amit kaptam, csupán azért mert más vagyok." </strong></p>
<p><strong>Mint mondja, ő szerencsés, és boldog ember.</strong> Dolgozik. Az első munkahelyét börtönként élte meg, de próbált megfelelni. Nem bírta sokáig. Olyan emberek ültek vezető pozícióban, akik szerinte nem voltak rátermettek.<strong> Volt olyan főnöke, aki minden hangulatváltozását rajtuk vezette le.</strong> Akkoriban még lehetett dohányozni az irodákban. Aztán egy nap hirtelen már nem, mert ez a főnök le akart szokni a cigiről, és ezért mindenki másnak is megtiltotta, hogy rágyújtson. Ezt persze elfelejtette közölni a többséggel, és oltári vita lett, amiért ő rágyújtott ott, ahol előtte egy nappal még rálehetett, de azon a napon már nem. Elérkezett egy pont, amikor nem bírta tovább. <strong>Nem számolt a következményekkel, egyszerűen felmondott a munkaidő kellős közepén, mert elege lett mindenből. </strong></p>
<p><strong>Mint fogalmaz, szerencsés csillagzat alatt született. Egy nagy állami céghez vitte a sors, ahol egész nap egyedül lehetett egy irodában, elvégezte a munkáját, és szinte senkivel nem kellett beszélnie.</strong> Szeretett ott dolgozni, folyamatosan képezhette magát, és a kollégák sem foglalkoztak vele. <strong>Okosnak tartották, aki mindent tud a számokról. Számára ez megnyugvást hozott, és leszokhatott a gyógyszerekről is. A mai napig ennél a cégnél van, de már gyakorlatilag home office- ban végzi a dolgát. Ez a mennyország! </strong></p>
<p>Emlékszik egy beszélgetésre a kollégáival. <strong>Csak álltak az ebédlőben, és szóba került az Asperger szindrómája.</strong> <strong>"Érdekes volt látni az emberek reakcióját, amikor közöltem velük, hogy nálam ezt diagnosztizálták. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, volt, aki zavarba jött, volt, aki lesajnálóan nézett rám.</strong> Pedig ez már a 21 század, és a felnőttek többsége mégsem tudta, hogyan is kellene ezt kezelnie, vagy erre reagálni!" - megint nevet. <strong>"Bőszen osztogatja a facebookon mindenki, hogy mennyire elfogadó, meg számára csak az ember számít, aztán a valóságban találkozik egy autistával, és azt sem tudja hová meneküljön a számára kínos helyzetből" </strong> - mondja</p>
<p>De őt mindez nem érdekli. Azt mondja szerencsés ember, mert az Asperger szindróma az autizmus egy gyengébb válfaja. Szerencsés volt, mert a faluban elfogadták és szerették, még akkor is, ha egy kicsit furának tartották. <strong>Talán még szerencsésebb lett volna, ha időben rájönnek, hogy ő nem retardált, meg fura, meg elmebeteg, meg fogyatékos... bár az Asperger szindróma leírásakor sokszor lehet találkozni azzal a szóval, hogy fogyatékosság... mert akkor talán nem kellett volna annyit szenvednie a középiskolában négy évig. </strong></p>
<p><strong>Ez a dolog nagyon bántja, ami abban a négy évben történt. Már nem gondol rá, csak most, hogy beszélgetünk az életéről, törtek elő az emlékei. </strong></p>
<p>Talán szerencsés, mert nyolc évig, a faluban nem megbélyegezve kellett élnie.<strong> Igen, a mai világban talán könnyebb az autisták dolga, hiszen nagyon sok fejlesztés áll a rendelkezésükre, ami az ő gyerekkorában gyakorlatilag elérhetetlen volt, vagy számára elérhetetlen volt, hiszen nem is diagnosztizálták nála ezt a "betegséget."</strong> Milyen fura ezt leírni.<strong> Betegség. Itt ül előttem az üvegverandán a barátom, aki Asperger szindrómás, boldog, mert meglelte az útját, szereti a munkáját, és van sok sok barátja, igaz, nem emberi barátja.</strong> Ritkán vagy szinte sosem néz a szemembe, sosem ölel meg, mégis azt látom rajta, hogy egy boldog kiegyensúlyozott ember.<strong> És akkor azt írom "betegségben" szenved. </strong></p>
<p><strong>Talán valaha szenvedett, abban a négy évben, amikor nem értette mi történik vele, mi történik körülötte, de én ma már csak egy végtelen intelligenciával rendelkező csodálatos embert látok, aki valóra váltotta az álmát. Egy olyan álmot, amelyről azt sem tudta, hogy az övé. </strong></p>
<p><strong>Itt ül a világtól elzárva a kis farmján a sok sok állatbarátjával körbevéve. És mosolyog. Végtelen büszke vagyok rá, hogy remélem leírhatom ezt, a barátjának tekint, és azon kevés emberek egyike vagyok, aki egy kicsit részese lehet az ő világának. Egy olyan világ ez, ahová talán mindannyian vágyunk. A nyugalom és a béke költözött eme kis farmra. </strong></p>
<p><strong>Ahogyan ő szokta mondani: "Emberek nélkül élem az életem, de, nézz körül, szerinted hiányzik innen az ember?"</strong> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fautistakent_az_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fautistakent_az_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fautistakent_az_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Autistaként az élet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/02/25/autistakent_az_elet#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/14654045" border="0" /></a><br /></p>
célok
fájdalom
autizmus
szenvedés
remény
szeretet
csoda
0
Autistaként az élet
"Amikor ezt diagnosztizálták nálam, kicsit megbékéltem. Szinte magyarázatot kaptam a viselkedésemre, az embereknek a velem való viselkedésére, de attól még nagyon mély sebeket hagyott bennem az a sok gúnyolódás és bántás, amit kaptam, csupán azért mert más vagyok."
"Emberek nélkül élem az életem, de, nézz körül, szerinted hiányzik innen az ember?"
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/mountain-2601107_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/mountain-2601107_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/02/24/apukam_megolte_a_testverunket_vajon_mi_tortenne_ha_ot_percig_oszintek_lehetnenk
Apukám megölte a testvérünket! Vajon mi történne, ha öt percig őszinték lehetnénk?
2019-02-24T17:12:11+01:00
2019-02-24T17:12:11+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>Húsba markoló hideg volt. Napok óta felhők mögé burkolózott a nap, mintha az égiek is átéreznék a fájdalmát. Hajnal volt, dolgozni indult. Még a csillagok is ragyogtak az égen, amikor a telefonja zenéje megtörte a csendet, megtörte a gondolatait. A testvére kereste. A húga. Évek óta alig beszélnek egymással. <strong>Hirtelen arra gondolt, az apja szeretne vele beszélni, de tudja, a saját telefonjáról hiába hívná nem venné fel, ezért a húgáéról próbálkozik. Nem akar beszélni velük. Miről is beszélhetnének? Várta, hogy abba maradjon a zene, ami a bejövő hívásokat jelezte. </strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/fashion-2322792_1280.jpg" alt="fashion-2322792_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p>Pár perc múlva megint megszólalt a számára oly szeretett dallam. Ezúttal a bátyja száma jelent meg a kijelzőn. Felvette<strong>. "Apu meghalt."</strong> - csak ennyit mondott, majd bontotta a vonalat. Azt érezte, hogy nem érez semmit. <strong>Ennyi volt. Vége lett. Évek óta alig beszéltek, ez az ember szinte nem jelentett neki semmit. Aztán pár perc múlva valami ismeretlen fájdalom futott át a testén. Talán most fogta fel igazán. "Apu meghalt." </strong></p>
<p><strong>Elérkezett a temetés napja.</strong> Neki még dolgoznia kellett, de biztos volt abban, hogy a búcsúztatóra odaér.<strong> Olyan álszentnek érezte ezt az egészet. Ott fognak állni az édesapjuk sírjánál, ők hatan... már csak hatan... heten kellene, hogy álljanak ott, de már csak hatan fognak, miközben mindenki a könnyeivel küszködik, és közben hallják, milyen nagyszerű ember is volt az édesapjuk, mennyit köszönhetnek neki az emberek. Úgy érezte felfordul a gyomra. Hallotta a szerető édesapa, és szerető férj szavakat, és legszívesebben üvölteni szeretett volna.</strong> Szerető apa... ha ha mondta ki hangosan, aztán sírni kezdett. Erős nő volt, és nem akart sírni. <strong>Mit érnek a könnyek egy olyan emberért, mint az apja.</strong> <strong>Talán nem is őt siratta, hanem a múltat, a gyerekkorát, a testvérét, az elvesztegetett, tönkre tett időt. Az elmúlt éveket, a fájdalmat, a dühöt. A gyűlöletet, az álszentséget. </strong></p>
<p>Megint zenélt a telefonja. Az egyik testvére volt.<strong> "Jössz már?"</strong> - kérdezte. "Majd megyek, de még meg kell mentenem egy életet." - felelte dühösen. "Akkor azt akarod mondani, hogy nem érsz ide apu temetésére?" - kérdezte a húga. <strong>"Mit fog szólni a falu?"</strong> Na ez volt az a mondat, amitől minden önkontrollját elvesztette! "Apunak már mindegy, ennek a kis életnek még nem!" - felelte haraggal teli szívvel. Mit fog szólni a falu? Kit érdekel? Téged se kellene, hogy érdekeljen!" -A húga elhallgatott a telefonban, majd annyit mondott<strong>. Legyél őszinte, hogy nem akarsz jönni, és akkor legalább nem várunk!"</strong> - nem volt a hangjában már düh és fájdalom, csak beletörődés. <strong>"Hát akkor legyünk őszinték!"</strong> - felelt a testvérének. </p>
<p>"Emlékszel a gyerekkorunkra? <strong>Amikor apánk minden nap részegen jött haza?</strong> <strong>Emlékszel az ütéseire, emlékszel a kiabálásaira? Emlékszel, amikor hetente egyszer leült velünk tanulni, és, ha nem kézzel vert, akkor fakanállal? Emlékszel a testvérünkre, akinek fejét mindig könyvvel ütötte, és egy év múlva agydaganatot diagnosztizáltak nála? Emlékszel a testvérünk halálára? Emlékszel a csendre? Emlékszel, hogy apu egyre dühösebb és dühösebb lett, és minden haragját rajtunk, túlélőkön vezette le? Emlékszel, amikor addig rugdosott a szemed láttára, amíg mozogtam? Akkor halt el egy darab a combomból. Még mindig viselem a nyomát.Emlékszel, hogy azért tört be a fejed, mert az udvaron a betonjárdába verte? Emlékszel ezekre? Ezekhez vajon mit szólna a falu?"</strong></p>
<p>"Ó hiszen a falu tudott róla! Mindig beszélték a piacon, meg az utcán.<strong> De amikor aput meglátták szinte földig alázkodtak előtte. </strong> Orvos volt. Az egyetlen orvos a faluban. Megbecsült tagja a társadalomnak! Még mindig rosszul vagyok, ha ezekre gondolok. Istenem! <strong>Mindenki tudott róla, és mégis mindenki hallgatott.</strong> <strong>Soha senkit nem érdekeltek a sebek, a sérülések. Úgy tettek, mintha nem látták volna. Hiszen, amiről nem beszélünk, az nincs! Az nem történt meg! Tudod, azt mondják, hogy a gonosz győzelméhez elég, ha a jók csendben maradnak. És hallgatott az egész falu! Mindenki tudta mi történik, és apánk és anyánk cinkosává váltak!"</strong></p>
<p>A testvére nem szólt egy szót sem, csak bontotta a vonalat. </p>
<p><strong>Beült a kocsiba és elindult a temetésre.</strong> Rész vesz ezen a színjátékon, elbúcsúzik az apjától, hogy eleget tegyen a falu kíváncsiságának, és a társadalom elvárásainak. <strong>Egy olyan társadalomnak fog most megfelelni, akik végig nézték, hogyan teszi őket tönkre az apjuk. </strong></p>
<p><strong>Hirtelen látta, ahogyan apja kést szorít a testvére torkához és kérdezi tőle</strong>: Mit kérsz te szemét? Vacsorázni készültek, és midőn a nővére nem felelt, így akarta megtudni, mit akar enni. Amikor a nővére riadtan csak annyit felelt, hogy vajas kiflit, hangosan röhögni kezdett az apja, hiszen sem vaj, sem kifli nem volt otthon.<strong> És az apja csak nevetett és nevetett, mintha annyira vicces lett volna ez az egész. </strong></p>
<p>A múltban sétálva, a régmúlt karácsonyok képe merengett fel előtte, a nagy veszekedések az apja és anyja között.<strong> Aztán egy gyertya véletlenül meggyújtotta a haját. Derékig érő haja volt.</strong> Megúszta. De az apja addig ütötte, amíg meg nem unta. <strong>Ha kézzel ütötte őket az már nem fájt nekik.</strong> A nadrágszíj sokkal fájdalmasabb volt. <strong>Még a hátán ott vannak a sebhelyek, örökre emlékeztetve őt a múltjára, a múltjukra. </strong></p>
<p><strong>Az oldalán van egy vadhús, ami akkor keletkezett, amikor az apja elől menekült, és elesett. Bele esett egy kiálló vasrúdba.</strong> Az apja persze utolérte, jól megverte, majd később észre vette a sérülést. A szomszéd nézte egy darabig a jelenetet, majd besétált a házába.<strong> Egy egész falu cinkosa volt két agresszív ember ámokfutásának, de nagyon nem akartak vele szembeszállni, hiszen a pártban is fontos pozíciót töltötte be, így akit akart, azt elintézte pillanatok alatt. </strong></p>
<p><strong>Hirtelen a testvére sírjánál állt. Agydaganatban halt meg. Az apja mindig könyvvel ütötte a fejét. Persze, nem biztos, hogy ez okozta a betegséget, de az egész faluban ezt beszélték, de csak titokban. Hiszen senki sem mert szembeszállni ezzel az emberrel. </strong></p>
<p>Az anyja sem volt különb. Zsák a foltját. <strong>Két megkeseredett ember házassága jött létre egy napon, amiből hét gyerek született. Az édesanyja és az édesapja saját életük nyomorát, és dühét a gyerekeken töltötték ki. </strong></p>
<p>Így éltek ők. <strong>Nem emlékszik simogatásokra, családi beszélgetésekre, nem emlékszik, hogy valaha mondták-e neki, vagy a testvéreinek, hogy szeretik őket. De emlékszik hányszor de hányszor hallotta, hogy hülye gyerek, meg idióta, meg nem lesz belőled semmi, meg semmirekellő, meg rohadék, meg minek születtél meg. </strong></p>
<p><strong>Emlékszik a kék lila foltokra, és emlékszik, ahogyan az osztályfőnöke szépen csendben úgy csinált, mintha nem látna, vagy nem látott volna semmit. </strong></p>
<p><strong>Volt egy időszak, talán a testvére halála után, amikor az apja le akart szokni az italról. Az még rosszabb volt. Akkor még agresszívabb és még dühösebb volt. Az apjuk volt a legrosszabb orvos a vidéken, vajon hány és hány embert kezelt félre, vagy rosszul, de senki nem mert mondani neki semmit.</strong> Egy idős néni a faluban nagyon köhögött. Mindig köhögött. Az apjuk pedig penicillint írt fel neki. Folyamatosan azt szedette vele. Pár héttel később a néni meghalt tüdőrákban. <strong>Az apjuk pedig ott állt a sírnál, és részvétét fejezte ki a családnak. A család pedig mélyen hálás volt az orvosnak.</strong> Hogy ez mennyire szánalmas! - mondta ki hangosan, miközben egyre közelebb és közelebb ért a falujához, amelyben felnevelkedett.<strong> Egy faluhoz, ahol az emberek cinkosaivá váltak a nagy doktornak. </strong></p>
<p><em><strong>Sok sok évébe került, mire feldolgozta a gyerekkori lelki sérüléseket. A fizikai sérülések már nem érdekelték. A sebhelyeit szerette, mert mindegyik emlékeztette arra, hogyan kellett felnőnie, és emlékeztette arra, mennyire közömbösek tudnak lenni az emberek, ha másokról van szó. Talán, ha akadt volna egy ember is, aki szembe mert volna szállni az apjával, akkor a testvére még élhetne, és talán nekik is könnyebb sorsuk lett volna. Ezen egy kicsit elmosolyodott. Kit érdekel, hogy, mi lett volna... ez volt és kész. </strong></em></p>
<p>Amint lehetett elhagyta a szülői házat, és sose tért vissza, sem az apjával sem az anyjával nem tartotta a kapcsolatot. Az anyja rákban halt meg már sok sok éve. Egyetlen húga maradt a faluban, a többi testvére szétszóródott a világban. Ez a húga mérhetetlen mártíromságban ápolta az apjukat. Mit szólt volna a falu, ha nem teszi? Tönkre tette a gyerekkorukat, és ennek a testvérének elvette az életét is. <strong>Talán ő volt a leggyengébb közöttük, aki soha nem mert szembe menni apjukkal és annak akaratával. Egy lélek nélküli lény vált belőle, akit az egész falu nagyon becsült, mert tisztességes asszony lett belőle, és tisztességes gyerek. Ellentétben a többi testvérrel, akik szegény szüleikre még csak rá sem néztek! </strong></p>
<p><strong>Megint mosolyogni támadt kedve. Istenem, ha lenne öt perc, amikor mindenki őszintén kimondaná, vagy kimondhatná, amire gondol, jó kis kalamajka keveredne a dolgokból! </strong></p>
<p><strong>Ott álltak hatan, már csak hatan a ravatalozóban, miközben hallgatták a gyászbeszédet. </strong></p>
<p><strong>"Szerető apa, szerető férj, aki értékes tagja volt a faluknak. Ez a falu már nem lesz a régi nélküle... "</strong></p>
<p><strong>Ő pedig ott állt testvérei gyűrűjében, és azt érezte nem tud megálljt parancsolni a könnyeinek, a fájdalmának. Siratta a gyerekkorát, a halott testvérét, a múltat, a jelent és a jövőt! </strong></p>
<p><strong>Csak egy ember kellett volna, akinek lett volna bátorsága ahhoz, hogy cselekedjen, és megállítsa az apját, a falu orvosát, és akkor talán még élhetne a testvére, és talán nekik is könnyebb életük lehetett volna... </strong></p>
<p><span style="color: #000000;"><em><strong>"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak. " Edmund Burke</strong></em></span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F24%2Fapukam_megolte_a_testverunket_vajon_mi_tortenne_ha_ot_percig_oszintek_lehetnenk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F24%2Fapukam_megolte_a_testverunket_vajon_mi_tortenne_ha_ot_percig_oszintek_lehetnenk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F02%2F24%2Fapukam_megolte_a_testverunket_vajon_mi_tortenne_ha_ot_percig_oszintek_lehetnenk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Apukám megölte a testvérünket! Vajon mi történne, ha öt percig őszinték lehetnénk?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/02/24/apukam_megolte_a_testverunket_vajon_mi_tortenne_ha_ot_percig_oszintek_lehetnenk#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/14651711" border="0" /></a><br /></p>
élet
halál
fájdalom
félelem
gyermek
szenvedés
őszinteség
0
Apukám megölte a testvérünket! Vajon mi történne, ha öt perc
Emlékszel, amikor apánk minden nap részegen jött haza? Emlékszel az ütéseire, emlékszel a kiabálásaira?
Látta, ahogyan apja kést szorít a testvére torkához.
Emlékszik a kék lila foltokra, és emlékszik, ahogyan az osztályfőnöke szépen csendben úgy csinált, mintha nem látna, vagy nem látott volna semmit.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/fashion-2322792_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/fashion-2322792_1280.jpg
https://leleksuttogas.blog.hu/2019/01/19/majd_a_lanyod_ott_takarit_ahol_az_en_fiam_igazgato_lesz_avagy_egy_felveteli_margojara
Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz... avagy egy felvételi margójára
2019-01-19T16:14:55+01:00
2019-01-19T16:14:55+01:00
Kata Vank
https://blog.hu/user/1242095
<p>Véget ért a felvételi. A lányomat és engem már nem érintett, mi tavaly estünk át ezen a tortúrán. <strong>Akkor összeomlottunk, mert teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk.</strong> Aztán Isten, sors, Univerzum, az élet megoldotta. És csodásan. A lányom azóta gimnazista, majdnem mindenből ötös tanuló. <strong>Pedig annak idején a legtöbb középiskolába nem kellett, sorra elutasították őt. </strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/girl-3141445_1280.jpg" alt="girl-3141445_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p>A lányom egészen kicsi korában meglelte az útját. Én pedig mellette állok és támogatom őt. <strong>Sosem akartam, hogy az én be nem teljesített vágyaimat valósítsa meg, sosem akartam, hogy nekem, vagy bárki másnak meg akarjon felelni.</strong> <strong>Sosem kapott büntetést, mert valamiből rosszabb jegyet kapott, és tőlem sosem hallotta, hogy tanulj, mert nem lesz belőled ember. </strong></p>
<p><strong>Annyit mondtam neki, hogy valósítsa meg az álmát!</strong> Nem akartam belőle agysebészt, meg állatorvost... na az mondjuk nem lett volna rossz a családban ennyi kutyus, cicus és ló mellett, de hát, ha nem ez az útja, akkor nem ez. </p>
<p>Tavaly készültünk a felvételire. Nagyon. Előkészítők, külön tanárok. <strong>Volt olyan napunk, hogy a lányom a tanártól kilépve, a kocsiban evett és öltözött át, mert csak így értünk oda edzésre.</strong> Aztán irány haza, megint tanulás. </p>
<p>Eljött a nap. Ő úgy érezte, jól sikerült, aztán, amikor kézhez vettük az eredményt, összeomlottunk. <strong>Matek 11 pont, magyar 25.</strong> Gimnáziumba szeretett volna menni. <strong>A lovak az élete, az edzője mondta neki, hogy menjen gimnáziumba, az érettségi után OKJ-s képzésen hódolhat a szenvedélyének, de, ha az évek alatt esetleg változna benne valami, akkor még van lehetősége új útra térni. </strong></p>
<p><strong>Ám ennyi ponttal majdnem, hogy lehetetlen volt gimnáziumba menni.</strong> Már a kezdetekkor sem néztünk "erős", elit gimnáziumot, de ezzel az eredménnyel akkor úgy éreztük, elszállt az esélyünk. Mi már szeptemberben tudtuk, melyik iskolákat fogja beírni, mindent tudtunk. De erre nem számítottunk. <strong>Azon a napon minden összeomlani látszott, és mi ott álltunk, hogy lassan be kell adni a jelentkezési lapot, és nekünk nincs hová!</strong></p>
<p><strong>Az általános iskola fenntartójának van egy gimnáziuma is. Mindenki azzal biztatott, hogy oda tuti felveszik, hiszen egy család! Hát... onnan utasították el legelőször. Még esélyt sem adtak neki. </strong></p>
<p>Ültem a számítógép előtt, és valami megoldásért könyörögtem az égiekhez.<strong> Ekkor jött fel egy tanár oldala, amit valamikor like-oltam, de nagyon nem láttam a bejegyzéseket. "HA A GYEREKED ELRONTOTTA A KÖZPONTI FELVÉTELIT..." </strong> Nem szoktam jelnek venni a dolgokat, legalábbis nem elsőre, de most úgy éreztem, ez nekem, ez nekünk szól. Felmentem a honlapra, mit ad a "véletlen", másnap nyílt nap volt abban a gimnáziumban. Törtük magunkat, hogy megnézzük. Nevettünk, sokat. Jól éreztük magunkat. <strong>Reményt és esélyt kaptunk.</strong></p>
<p>Az általános iskolában a gyerekem célpont volt. <strong>Zaklatták.</strong> Hol durvábban, hol kevésbé durván. Volt, hogy az instagram oldalra tették ki, ahogyan szapulják őt. <strong>Kipécézték maguknak, és le sem szálltak róla.</strong> Pedig mindent elkövettem, hogy megoldjam ezt. De olyan alattomosan csinálták, hogy sokszor csak utólag derültek ki a dolgok. Próbált az igazgató és az osztályfőnök is segíteni. Az utolsó évben már lehetetlenség volt iskolát váltani. Sehová nem akarták átvenni a lányomat, így el kellett, hogy viselje a támadásokat. </p>
<p>Ezek után érthető, hogy számomra a legfontosabb kérdés az volt, mennyire jellemző ebben a gimnáziumban a kiközösítés. Az igazgatóhelyettes rám nézett, és annyit mondott.<strong> "Ne tőlem kérdezze! Menjen oda a gyerekekhez, és beszélgessen velük! " </strong></p>
<p>Ültünk a szülői értekezleten, ahol a már kitöltött jelentkezési lapokat kellett leadnunk. A mellettem ülő édesanya büszkén mutatta, hogy mennyire jól sikerült a gyerekének a felvételi. Én, bár rendkívül hálás voltam az égieknek, amiért küldték ezt a gimnáziumot, még mindig tele voltam kételyekkel. <strong>Messze volt tőlünk, sokat nem hallottunk felőle, és szinte mindenki szánakozva nézett rám, amiért "kénytelen" vagyok abba az iskolába járatni a gyerekem</strong>. </p>
<p>Az anyuka ránézett a lapomra, ahol ott szerepelt a 11 pont. Sosem fogom elfelejteni az arcát, azt a gúnyt. <strong>"Végül is, a lányod majd takaríthat ott, ahol a gyerekem majd igazgató lesz!"</strong> Ennyit mondott. Csak mosolyogtam és annyit feleltem neki: "Majd meglátjuk!" <strong>És akkor csodálkozunk, hogy milyen a mai fiatalság, amikor ilyen szülők nevelnek gyereket. </strong></p>
<p><em><strong>Érkeztek az elutasítások az iskoláktól. Nem adtak esélyt a gyereknek, nem is akartak. 37 pont semmire nem elég, és a legtöbb gimnáziumban nem ilyen gyerekekre van szükség. Nem kellenek a 37 vagy annál kevesebb pontosok. Csak a kitűnő tanuló gyerekek kellenek, mert csak így lesz jó a statisztika. </strong></em></p>
<p>Én egyszerű szülő vagyok, mint a legtöbbünk. <strong>Nincs politikai kapcsolatom, nem tudok drága magániskolákat megfizetni, és befolyásos barátaim sincsenek, akiket felhívhattam volna, hogy rakd már be a gyerekem egy gimibe, mert kell az érettségi!</strong> Vagyis ott álltunk 37 ponttal, és a sok elutasítással a tarsolyunkban. </p>
<p>Aztán végre kijött a végleges felvételi rangsor, ahol kiderült a gyermekem mehet ebbe a gimibe! Boldogok voltunk, de valahol féltem is ettől az egésztől. Messze van, sosem hallottunk felőle, és persze a szülők is folyamatosan mondogatták nekem, hogy szegény lányom, hogy ebbe az iskolába kell mennie... stb. stb. </p>
<p>Volt, hogy felkerestem a gimnáziumokat, ahonnan elutasították, hogy legyen már egy hely a gyerekemnek! <strong>A lányom jó tanuló, csak elrontotta a felvételit, legalább esélyt adjanak! Nem adtak.</strong> Aztán eljött egy pont, amikor azt éreztem, miért akarnám én, hogy a gyerekem elmenjen egy olyan gimnáziumba, ahonnan folyamatos elutasítást kap, ahelyett, hogy elmenne oda, ahol tárt karokkal várják. <strong>Így feladtam a lobbizást, a könyörgést, az igazgatók ajtaja előtti órákig való üldögélést. Megbeszéltük a lányommal, hogy megpróbáljuk ezt a gimnáziumot, és, ha mégsem azt kapjuk, amit vártunk, talán év közben egyszerűbb lesz váltani. És milyen jó, hogy így tettem!</strong></p>
<p><strong>Már a beiratkozásnál, amikor megnézték a bizonyítványát, jött felénk a kérdés. "Ilyen jó tanuló?" Igen... jó tanuló... de elrontotta a a felvételit. </strong></p>
<p>Azóta a gyerekem majdnem mindenből ötös tanuló. Szereti az osztálytársait, a tanárait, persze akadnak konfliktusok, de érdekes módon mindig kezelik azokat. </p>
<p><strong>Odafigyelnek a közösségre, a közösség építésére.</strong></p>
<p><strong>Már az osztályfőnök megkereste a lányomat azzal, hogy megbeszéljék melyik egyetemre felvételizzen ilyen jegyekkel. </strong></p>
<p>Támogatják őket. Hallanak dicséretet, de bizony, ha valami nem jó, akkor azt is rendezik. Igen... vannak megoldandó feladatok, de mégis összetartanak. </p>
<p>A kémia, és a fizika a kedvence, mint majdnem minden ottani diáknak. </p>
<p>Sok támogatást kap a lányom, de volt olyan, amikor az osztályfőnöke mondta, hogy bizony ő ennél többre lenne képes. </p>
<p><strong>Még élénken él bennem, amikor összeomlottam a felvételi eredményen.</strong> Zokogva hívtam a barátnőmet, hogy ugyan most mi is lesz velünk? Hogyan tovább? A lányom tanult, járt felvételi előkészítőre, külön tanárhoz, hogy megfeleljen a felvételin. Mégis rosszul sikerült. <strong>Ha egész félévben csak a lábát lógatta volna, akkor azt mondom, jogos a kudarc, és egye meg, amit főzött. De mindent megtett, amit megtehetett, hogy helytálljon. De nem sikerült. Aztán Isten, sors, Univerzum a legváratlanabb pillanatban segítő kezet nyújtott és rátaláltunk álmaink iskolájára.</strong></p>
<p><strong>Még élénken él bennem a lányom hangja a telefonban, amikor sírva hívott, hogy valahogy segítsek, mert most nem tudja, mi lesz. Mint ahogyan én sem tudtam, csak próbáltam tartani benne a lelket, biztatni őt. Hiszen valahogy lennie kell. </strong></p>
<p>Még élénken él bennem a szülők sajnálkozása, és káröröme. <strong>Volt, aki azt mondta az én hibám, mert sosem büntetem a gyerekem, nem unszoltam, és nem hajszoltam a tanulásba, engedem, hogy saját útját járja, engedem edzésekre, engedem a lovakhoz. És bizony volt, amikor én is magam vádoltam, amiért nem voltam szigorúbb. </strong></p>
<p><strong>Aztán elkezdődött a gimnázium, jöttek a sikerek, a jó jegyek, a gyerekem mindig nevetve meséli, hogy miket csináltak, szereti az osztálytársait, a tanárait. Támogatják őt, nem csak őt, őket! Ott a gyerekek, vagy fiatalok dicséretet is kapnak, segítséget. Persze, vannak megoldandó feladatok, de azok valahogy mindig megoldódnak, mert mindenki tesz azért, hogy rendeződjenek a dolgok. </strong></p>
<p><strong>Annak idején azt kívántam a lányomnak, hogy végre egy jó közösség tagja lehessen, mert annyi rossz után megérdemli. És megkapta. Bízom benne, hogy ez így is marad. De miért ne maradna? Hiszen mindannyian tesznek érte. </strong></p>
<p><em><strong>Egy évvel ezelőtt reményt veszte, összeomolva álltunk, merre tovább. A kudarcból a legcsodálatosabb dolog jött létre. Egy jó iskola, jó tanárokkal, és jó közösséggel. Hát kell ennél több? Kívánhatnék ennél többet? </strong></em></p>
<p><strong>Ha nem lett volna rossz eredménye a felvételinek sosem kerülünk ebbe az iskolába, és sosem tapasztalhatjuk meg ezeket a csodás dolgokat. </strong></p>
<p><em><strong>Bízom benne, hogy az a fiú, akinek anyukája annak idején azzal biztatott, hogy a lányom majd takaríthat, megleli az útját, a jövőjét. És bízom benne, ha igazgató lesz valahol, jobban fog bánni az emberekkel, mint a szülei... remélem a takarítókkal is.</strong></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F01%2F19%2Fmajd_a_lanyod_ott_takarit_ahol_az_en_fiam_igazgato_lesz_avagy_egy_felveteli_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F01%2F19%2Fmajd_a_lanyod_ott_takarit_ahol_az_en_fiam_igazgato_lesz_avagy_egy_felveteli_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fleleksuttogas.blog.hu%2F2019%2F01%2F19%2Fmajd_a_lanyod_ott_takarit_ahol_az_en_fiam_igazgato_lesz_avagy_egy_felveteli_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz... avagy egy felvételi margójára"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://leleksuttogas.blog.hu/2019/01/19/majd_a_lanyod_ott_takarit_ahol_az_en_fiam_igazgato_lesz_avagy_egy_felveteli_margojara#comments"><img class="item_ctp" src="https://leleksuttogas.blog.hu/rss/image/post/id/14572780" border="0" /></a><br /></p>
oktatás
gyermek
szenvedés
remény
tanár
álmok
felvételi
csoda
takarítónő
0
Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz...
Érkeztek az elutasítások az iskoláktól. Nem adtak esélyt a gyereknek, nem is akartak. 37 pont semmire nem elég, és a legtöbb gimnáziumban nem ilyen gyerekekre van szükség. Nem kellenek a 37 vagy annál kevesebb pontosok. Csak a kitűnő tanuló gyerekek kellenek, mert csak így lesz jó a statisztika.
https://leleksuttogas.blog.hu/media/image/girl-3141445_1280.jpg
Léleksuttogó
https://leleksuttogas.blog.hu
https://m.blog.hu/le/leleksuttogas/image/girl-3141445_1280.jpg