Léleksuttogó

Életről, lélekről


2017. sze 28.

Élet az Alzheimer- kór árnyékában....

írta: Kata Vank
Élet az Alzheimer- kór árnyékában....

Csalódott vagyok. Megesik. Talán nem is az fáj, hogy vannak dolgok, amelyeket nem kaphatok meg, hiszen vannak ilyenek. Előfordul. Mit tehetek? Megrázom magam, és megyek tovább. De vannak igazságtalan dolgok. Amikor a lelkem és a szívem is sikít, mert tudja, a másik által felém intézett szavak mögött…

Tovább Szólj hozzá

élet halál betegség lélek múlt jelen Isten Alzheimer-kór

2017. sze 24.

Vajon, miért vesszük a dolgokat természetesnek? És miért nem vagyunk hálásak érte?

írta: Kata Vank
Vajon, miért vesszük a dolgokat természetesnek? És miért nem vagyunk hálásak érte?

Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…

Tovább Szólj hozzá

élet halál gyermek boldogság béke hit remény álmok szeretet múlt rendetlenség bizalom csodák hála Isten

2017. sze 20.

Búcsú anyukámtól.... Egy üzenet a síron túlról

írta: Kata Vank
Búcsú anyukámtól.... Egy üzenet a síron túlról

Csak ülök a Duna partján. Potyognak a könnyeim. Nem akarok már erős lenni. Utat akarok engedni a fájdalomnak. Csak sírok és sírok. A csónak már útjára indult. Egy csónak, amely édesanyám hamvait viszi, eleget téve utolsó kívánságának. Én pedig ülök a Duna partján, és potyognak a könnyeim. Siratom…

Tovább Szólj hozzá

búcsú halál fájdalom édesanya

2017. sze 16.

Test-vér....

írta: Kata Vank
Test-vér....

Anyukám halála óta most kezdem érezni, hogy megbékélek... elfogadom... beletörődöm. Fáj.. nagyon. Fáj a múltunk, a jelenünk, és egy olyan jövő, amely már soha nem lesz a miénk. Sokszor gondolok rá. Sokszor eszembe jut, hogy szeretnék vele beszélni, megkérdezni a véleményét, elmesélni neki, mi…

Tovább Szólj hozzá

halál fájdalom szeretet múlt elengedés megbocsátás édesanya testvérek megbékélés

2017. aug 16.

Meghalt az anyukám...

írta: Kata Vank
Meghalt az anyukám...

Kora reggel van. Csörög a telefonom. Látom, ki a hívó fél... tudom, hogy baj van. Tudom, hogy anyu meghalt. Érzem. Hagyom hagy csörögjön. Már az autóban ülök. Mellettem a kislányom. Megyünk a lovakhoz. Mostanában mindig ott vagyunk, velük vagyunk. Nehéz napok, hetek vannak mögöttem, ami felőrölte…

Tovább Szólj hozzá

halál édesanya

2017. jún 23.

Én nem hihetek a csodákban!

írta: Kata Vank
Én nem hihetek a csodákban!

Késő van. A vihar meghozta az enyhülést. A napok rohanásában már semmit sem tudok. Versenyt futok az idővel, versenyt futok a csodáért. Ki tudja, hány éjjel telt már el úgy, hogy megszólítottam Istent! "Csak még egy csodát kérünk! Csak még ezt az egyet ad meg nekünk!" Van, hogy sírok, van, hogy…

Tovább Szólj hozzá

halál remény álmok csoda bizalom feladás

2017. jún 11.

Neked mennyit ér a halott gyermeked? Csak egy beszélgetés....

írta: Kata Vank
Neked mennyit ér a halott gyermeked? Csak egy beszélgetés....

A történetet a valóság alkotta, mégis a neveket, helyszíneket megváltoztattuk, hogy a benne szereplő embereket megóvjuk.Következzen egy édesanya története, akinek gyermekét túl korán elragadta a halál! Ő mégis talpra állt, és azon dolgozik, hogy ne kelljen meghalnia egyetlen ártatlan embernek sem!…

Tovább Szólj hozzá

halál drog alkohol fájdalom gyermek szenvedés múlt

2017. máj 20.

Élt egyszer egy igazi "Esőember"!

írta: Kata Vank
Élt egyszer egy igazi "Esőember"!

Mostanában sokszor gondolok rá. Már évek óta nincs közöttünk, nincs velünk. Magam sem tudom, hogyan ismerkedtem meg vele. De amióta láttam az Esőember című filmet tudom, ő az volt. Az igazi Esőember. Bármit mondtam neki, bármit kértem tőle:"Ja... jó van. " Mindenre ezt mondta. Sokszor eszembe jut,…

Tovább Szólj hozzá

élet halál autizmus múlt esőember

2017. máj 09.

Felszállt a vonatra.. és én tudtam, elrontottam az életem

írta: Kata Vank
Felszállt a vonatra.. és én tudtam, elrontottam az életem

Padok. Szeretem a padokat. Annyi történetet meséltek már el nekem emberek padon ülve. És vajon mennyit mesélnének a padok, ha beszélni tudnának. Csak leültem egy kicsit. Szerettem volna a parkban beszívni a levegő esőillatát. Ekkor láttam meg a nénit. Két bottal járt, mégis annyi méltóság volt a…

Tovább Szólj hozzá

élet halál agresszió fájdalom szerelem boldogság szenvedés remény álmok múlt

süti beállítások módosítása