A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…
Ül velem szemben egy igazán bátor asszony. Látom a szemében a csillogást, látom az élni akarást. Két évtizeddel ezelőtt közölték vele a diagnózist, ami oly sok embert összetört volna, de ő nem adta fel. Nézem törékeny, vékonyka testét, és azon gondolkodom, honnan ez az erő, ami benne van. Nézem őt,…
Állok az ajtóban. Kopognom kellene. Bekopogni és bebocsájtást nyerni. A percek óráknak tűnnek. Emelem a karom. Kopognom kellene. Csak állok ott az ajtóban, állok ott az ajtódban, és azt érzem, kopognom kellene. Még sincs erőm hozzá. Várok. Talán a megfelelő pillanatra, talán arra, hogy megérezd itt…