Csak néztem őt. Ő gyászolta a kislányát, én a kisfiamat. Forrt bennünk a tehetetlen düh, és forrtak az indulatok. Magunkat okoltuk, Istent, az orvosokat.... mindenkit. ÉS mérhetetlen üresség volt bennünk. Elvesztünk. Elvesztünk a saját életünkben. Pár nappal ezelőtt még arról álmodtunk, milyen…
Fáradtnak tűnsz! - ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Már rég nem beszéltünk. Túl rég. Már nem is beszéltünk. Csak voltunk egymásnak, és ez mégis többet jelentett mindkettőnknek bárminél. Tudtuk, hogy van a másik. És ennyi elég volt.
A megismerkedésünk épp olyan érdekes volt, mint a…
Állok az ajtóban. Kopognom kellene. Bekopogni és bebocsájtást nyerni. A percek óráknak tűnnek. Emelem a karom. Kopognom kellene. Csak állok ott az ajtóban, állok ott az ajtódban, és azt érzem, kopognom kellene. Még sincs erőm hozzá. Várok. Talán a megfelelő pillanatra, talán arra, hogy megérezd itt…
Talán az energiák, talán a január? Magam sem tudom. Nem leltem az életemben a szépet, tele voltam félelemmel és aggódással, és ez szépen csendben belopózott életem minden megélt percébe. Féltem és rettegtem, talán attól, hogy nagyon közel kerültem, hogy elveszítsek mindent, ami itt a fizikai…
Telnek a napok csendesen. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattam.... megint,... milyen az, amikor az ember közel kerül ahhoz, hogy elveszítsen valamit, ami fontos neki. Hosszú hosszú időn keresztül természetes volt, hogy van. Ugyan gondosan ápoltam, de nem gondoltam, hogy elveszíthetem. Aztán egy…
Vannak napok, amikor a csend telepszik a létezésre. És ez olyan jól eső csend. Amikor látszólag nem történik semmi, béke és nyugalom van, miközben a mélyben dolgoznak az erők az energiák egy szebb élet megteremtésének reményén. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Kezdetét vették a…
Bevásárolni indulok. Végre egy kicsit kimozdulok. Azon gondolkodom, hogy mennyire is vártuk a karácsonyt, és már tova is szállt. ÉS hamarosan beköszönt szilveszter éjszakája is, hogy aztán újult erővel vethessük bele magunkat a mindennapokba. Szeretem a mindennapokat, mint ahogyan az összes napot…
Közeledik a karácsony. Az ünnepi hangolódás nálam a teljes káosz jegyében telik. Próbálom utolérni magam, hogy mire elérkezik eme csodás ünnep, minden el legyen rendezve. Semmi másról nem szólnak a napjaim, csak a rohanásról.
Pár napja hiába szólítom a kiskutyát nem figyel. Lassan 14 éves. Már nem…
Néztem utánad. Néztem, ahogyan távolodsz... tőlem... egyre messzebb és messzebbre jutsz... és én csak álltam a semmi közepén és néztelek. És nem tettem, nem tehettem semmit. Csak néztem, ahogyan elmész....
Annyi mindent szerettem volna az életemben... és annyi mindent nem, amelyet aztán mégis…
Ülök a barátnőm könyvbemutatóján: Telt ház van. Barna Berni The One... A könyv. Már a címe is sokat mondó, és ha nem is az elejétől, de aztán kísérhettem a könyv sorsát, útját, ahogyan a gondolatokból összeállt valami, ami reményt adhat, ami útmutatást nyújthat mindazoknak, akik keresnek valakit,…