Menj vissza szart lapátolni! Arra való vagy! - Ez a mondat egy baráti összejövetelen hangzott el sok sok évvel ezelőtt. És én megfogadtam ezt a tanácsot. Miért? Mert nem akartam ilyen emberekkel együtt lenni, nem akartam ilyen emberekkel élni. Inkább hallgattam szívem és lelkem hívó szavára, és azt…
Időpontra érkezem. "Kis műtétem" lesz. Ülök a váróban és hallgatom a beszélgetéseket. Próbálom elterelni a gondolataimat. Életemben nem sokszor voltam orvosnál. És most műtétre várok. És rádöbbentem, félek a fájdalomtól. Nem bírom a fájdalmat.
Nézem az órát. Már biztosan nem hívnak be a…
Késő este van. Tombol a szél. Nézem, ahogyan a hatalmas fenyőfát szalmaszálként hajlítja meg. A hatalmas fenyő pedig engedelmeskedik az erőnek, amely újra és újra lecsap rá. Tudom, hogy aggódnom kellene, most mégis ott állok a teraszon és csodálom a természet erejét, és csodálom a…
Nézem a pénztárcámat. Számolok. Számolom a forintokat, hogy mire mindent kifizetek, mire marad, és mi az, ami álom marad. Megint. Mint oly sok minden az elmúlt években. Napok óta nem alszom. Szorítanak a határidők. Dolgozom. Fáradt vagyok. Nézem a pénztárcámat, és számolok.
Sokszor eszembe jutsz,…
Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…
Anyukám halála óta most kezdem érezni, hogy megbékélek... elfogadom... beletörődöm. Fáj.. nagyon. Fáj a múltunk, a jelenünk, és egy olyan jövő, amely már soha nem lesz a miénk. Sokszor gondolok rá. Sokszor eszembe jut, hogy szeretnék vele beszélni, megkérdezni a véleményét, elmesélni neki, mi…
Lomisnak álltam. Vajon, hogyan és miért adja a fejét arra valaki, hogy mások által kidobott lomokat átnézve, kincseket kutasson, és sokszor találjon? Van, aki megélhetésért teszi, van, aki kedvtelésből. Vannak a kulturáltak, akik nem dobálnak szét semmit, és vannak az erőszakosak, akiknek jobb, ha…
Kora reggel van. Ülök a teraszomon, és hallgatom az ébredező város zaját. Szeretem a levegő illatát. George kutyusom rohangál a kertben, élénken őrzi otthonát. Néha odarohan a kerítéshez, ugat kettőt, körbenéz, majd rohan tovább.
Csak iszom a kávém, nem gondolok semmire. Nézem George-t és…
Vannak álmaink, vannak félelmeink. Sokszor kétségbeesve ragaszkodunk álmainkhoz, és azok beteljesüléséhez, még akkor is, ha félő, csak önmagunkat áltatjuk ezen a téren . Van, hogy évek telnek el, és nem jutunk semmire. De bennünk, ott a szívünkben mégis marad valami, valami, ami minden nap azt…
Ez lenne a boldogság? - kérdezte tőlem. Szeme csillogása számomra megadta a választ. De ő nem ezt látja. Ha belenéz a tükörbe látja ráncait az arcán, amelyek az elmúlt évek alatt csak sokasodtak. Ha belenéz a tükörbe, csak fáradt, táskás szemeket lát. Ha belenéz a tükörbe.... azt látja...…