2016. máj 18.

Utolsó érintés

írta: Kata Vank
Utolsó érintés

Fáradt voltam, nagyon. Elvesztem a rohanásban, elvesztem az életemben. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam utolérni magam. Úszott a lakásom, úszott az életem. Napok óta hajnali kettő óra felé hajtom álomra a fejem, és már hajnalban kezdetét veszi a nap. Pihenni szerettem volna... aludni...…

Tovább Szólj hozzá

élet fájdalom szerelem gyermek boldogság szeretet múlt őszinteség feladás Isten