Ki ne álmodott volna arról, hogy nagy család veszi körbe, bármi gondja, problémája van, a család összefog és közösen mindent megoldanak? Igen... én is álmodtam erről. Aztán az álom álom marad... és egyelőre nagyon úgy néz ki... örökre...
Nálunk a család a veszekedések, az árulások melegágya, ahol…
Az elmúlt három hónapot azzal töltöttem, hogy bejárónőnek álltam. Az érdekelt, a különböző társadalmi rétegek, hogyan bánnak velem, ha eme munkából kell, hogy fizetésem legyen. Megdöbbentő, vicces, szánalmas, érdekes... ezek, amelyek a leginkább eszembe jutnak eme három hónapról.
Még…
2014-es év volt a vízválasztó az életemben. Addigra olyan megállíthatatlanul száguldottam a szakadék felé, hogy két választásom volt. Vagy megállok, és gyökeresen megváltoztatok mindent, ami az addig létezésemet jelentette, vagy egyszerűen megyek tovább… és vége lesz… sokkal hamarabb, mint…
A napok rohannak. Még szinte el sem kezdődött, mégis hamarosan véget ér a nyári szünet. Lassan kezdetét veszi a hétköznapi rutin. Korán kelés, felelések, dolgozatok... és a harcok... amikor gyermekek harcolnak gyermekek ellen... és szülők szülők ellen. A Te gyereked nem hagyja békén az én…
Mindig voltak barátaim. Vélt barátaim. Akiknek csak addig voltam fontos, amíg az érdekük úgy szolgálta. A régi életemben ez már szinte természetes jelenségnek számított. Amikor kellettem ott voltam, amikor nekem kellett volna, hogy megfogja valaki a kezem, hiába néztem körbe az életemben, senki nem…
Betegek vagyunk. Drága gyermekem nagyon ritkán szokott beteg lenni, megkímélve ezzel engem is, az aggódástól, a féltéstől, az éjjeli fentlétektől. De egy reggel úgy ébredt, hogy fáj a hasa, homloka pedig tüzelt. Amikor azt mondja beteg, ő valóban az, és nem megúszni szeretné a napi kötelezettségeit.…
Ahogy megállok az életemben, azt veszem észre, valahol kiesett a kezemből az irányítás. Sőt... egyáltalán nem irányítok semmit sem, ami a létezésemet jelenti... és jelen esetben még az árral sem sodródok. Olyan, mintha a saját életemen kívülre kerültem volna... és mint egy így nézem végig, mi…
Ráérek gondolkodni. Nekem a gondolkodás nem tesz jót... saját elmém csapdájába esve, megoldhatatlanságig fejlesztem a legapróbb megoldandó feladatomat is. Aztán kétségbeesek.. nagyon... és nem vagyok képes látni sem a szépet, sem a csodákat... csak a tornyosuló gondokat... amelyek valójában nem is…
Néha olyan nehéz tud lenni minden. Vagy én teszem nehézzé magamnak. Vannak napok, amikor nem látom, nem vagyok képes látni mindazt a szépet, és jót, amit az Univerzum tartogat a számomra. Vannak napok, amikor azt hiszem, sosem ér véget ez a rossz időszakom. Vannak napok, amikor nem vagyok képes…