Motelszobák.... magányrapszódia
A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…