Csak reményt ne adj! Bogdán László emlékére
Csak reményt ne adj!
Amikor olvastam Bogdán László haláláról, reméltem, hogy valami kamu hír.
(fotó:Internet)
Élt az országban egy ember, aki felemelte a faluját a reménytelenségből, akinek vezetésével csodát hoztak létre.
Élt az országban egy ember, aki elhitette a vele együtt élőkkel, hogy van élet a segélyeken, a nyavalygáson, a lecsúszáson túl.
Élt az országban egy ember. Már csak élt.
Van egy régi mondás: Egy fecske nem csinál nyarat. Lassan fecskék sem lesznek, az évszakok is eltűnnek, de ez a mondás generációk óta olyan mélyen beleitta magát a tudatalattinkba, hogy már igaznak véljük.
Aztán jött egy ember, aki cselekedett. Jött egy ember, aki a semmi kellős közepén, a kilátástalanságból létrehozott valami szépet, valami jót, jövőt adva sok embernek, akik már elhitték, hogy számukra nincs és nem is lehet kiút. Ő megpróbálta azt, amit senki más.
A saját országodban nem lehetsz próféta. Sajnos ez is milyen igaz. Mert annyi támadásnak volt kitéve ő, pedig nem tett semmi mást "csak" reményt adott egy szebb világra. Reményt adott, és nem másoktól várta a felemelést, nem másoktól várta a cselekedetet, hanem ő maga lépett. Teremtett egy világot magának, és Cserdinek. Attól félek, hogy ez a világ most vele együtt semmivé lesz. Neki volt ereje előre menni, újra és újra felállni, de most elfogyott a hite, elfogyott a reménye. Magányosan vívta harcait a falujáért, a népéért, próbált cselekedni ott, ahol csak nagy szavak vannak, üres ígéretek, eltűnt milliárdok, nem létező felzárkóztatás.
Ő nem a babérjain ülve másoktól várta a segítséget, példát mutatott mindannyiunknak, hogy ahol akarat van, ott siker is.
Eddig tartott a tündöklés. Mert, ami jó, azt el kell taposni! Mert így nem marad más, csak a reménytelenség, a hamis ígéretek, ezekkel viszont tökéletesen lehet uralni az emberek többségét. Csak kell 10 kiló krumpli, meg Erzsébet utalvány, a többi nem számít.
Csak reményt ne adj! Mert ahol remény van, ott lehetőség, ott hit, egy szebb világ! De ebben az életben nem kell a remény! Nem kell a jövő! Mert ebben az életben csak egyetlen jövő létezik! Abba pedig nem fér bele a csoda, egy olyan csoda, amelyet Bogdán László létrehozott! Ebbe az életbe, ez nem fér bele! Mert ez nem kell! Miért is kellene? Ebbe az életbe nem kell remény, nem kell jövőkép, nem kell cselekedet, nem kell gondolkodás! Ebbe az életbe nem kell!
Bogdán László, bár a szíve mélyén tudta ezt, ő mégis ment előre. Egészen máig. Nincs tovább, feladta az örökös küzdelmeket, feladta az álmait, elfogyott az ereje. Ez egy végtelen szomorú nap, mert vele együtt meghalt a csoda is, amelyet az ő vezetésével létrehoztak.
Csak reményt ne adj! Mert nem kell a remény! A szürke valóság kell, a segélyek, a nagy átverések, a nyomor, a kilátástalanság! Mert csak így lehet irányítani! Csak így lehet!
Drága Bogdán László! Köszönünk neked mindent, amit tettél, köszönjük neked a csodát, amit adtál, amiben, ha csak pár pillanatig, de részünk lehetett. Köszönjük neked, hogy elhitetted velünk, hogy így is lehet, sőt így kellene! De már nem vagy itt velünk, és attól félek, nem lesz, aki téged követve folytatja azt, amit te elkezdtél! Isten adjon neked békét!
