Néha olyan nehéz tud lenni minden. Vagy én teszem nehézzé magamnak. Vannak napok, amikor nem látom, nem vagyok képes látni mindazt a szépet, és jót, amit az Univerzum tartogat a számomra. Vannak napok, amikor azt hiszem, sosem ér véget ez a rossz időszakom. Vannak napok, amikor nem vagyok képes hinni, bízni remélni, tudni, hogy az életet azért kaptuk ajándékba, hogy megéljük. Vannak napok, amikor a legendás pozitív életszemléletem elhagy. És bár tudom, hogy újból a jóra kellene koncentráljak, mégis nagyon nehéz feladat. És minél mélyebbre jutok, annál nehezebb elhinnem, hogy bizony sütni fog még a nap. Hiszen itt vannak a csodák, eddig is itt voltak, de akkor hová lettek? Keresem, és nem lelem őket, aztán már nem is keresem. Elbarikádozom magam otthonom négy fala között, és átengedem magamon a kétségbeesést, a félelmet, a rettegést. Átengedem magamon, hogy jelenleg NEM TUDOK a MOSTBAN élni, hanem aggódom. Aggódom a holnap miatt, aggódom az azt követő nap miatt... és csak gondolkodom. Keresem a kiutat. Csapdában vagyok, és tudom, hogy csapdában vagyok. A saját gondolataim, és a saját aggódásom csapdájában. És kétségbeesve keresem a kiutat. Holott tudom, ott van a kijárat a szemem előtt. Én mégis rettegve keresem... keresem... egyre gyorsabban, egyre kétségbeesetten. Csak futok körbe és körbe... és tudom, hogy csak meg kellene álljak, meg kellene nyugodjak, és minden olyan szép lenne, mint előtte. Tudom, mégsem vagyok képes megtenni. Ehelyett egyre csak rohanok és rohanok. 

Talán azért vannak ilyen nehéz időszakok, hogy kiderüljön a számomra is, kik az igazi barátaim. Hogy vannak igazi barátaim. Hogy már nem ugyanaz az ember vagyok, mint pár évvel ezelőtt, aki csak "álbarátokkal" volt körülvéve, "álsegítőkkel" "álemberekkel". 

Isten, sors, Univerzum, Szellem nevezzük bárminek is, egy ideig engedi, hogy fussak az életemért, miközben akár meg is állhatnék, és vehetnék egy nagy levegőt, és megnyugodhatnék. Egy kis ideig engedi, aztán küldi a segítőket, és jönnek a segítők. Igaz barátok képében, akik önszántukból, kérés nélkül nyújtják a kezüket, és kirángatnak az önmagam által megásott, és egyre mélyített gödörből. Nevetnek egyet, nem rajtam... velem.... és nyújtják a kezüket. Eszükbe sem jut lemászni mellém, és sajnálkozásba kezdeni. Nyújtják a kezüket, és nekem még csak meg sem kell fognom, mert összeszedem magam, és kimászom. Néha elég csak ennyi. Tudni, hogy ők ott vannak, és számíthatok rájuk mindig és minden körülmények között. És nagyon jó érzés. Vannak Ők nekem. Barátok... igaz barátok. A régi életemben  ennek a szónak még a jelentését sem ismertem. Azt hittem, ilyen nem is létezik. Hogy ebben a világban mindig mindenki önmagára gondol, és csak arra, hogyan használhatja ki a másikat, élhet vissza a bizalmával. Mert a régi életem ilyen volt. Sötét, gonosz, aljas. De közben megváltozott az életem, és megváltoztak azon emberek is, akik körülöttem vannak. A régi életem eltűnt, a régi emberekkel együtt. És még csak el sem kellett küldjem őket... egyszerűen elmentek maguktól.. és helyettük érkeztek a kincsek... az igazi kincsek.

Akik felajánlják az "anyagi" segítséget... kérés nélkül... akik azt mondják, hagyd az egész idegeskedést, és aggódást, gyere át a gyermekeddel, és jut nektek is egy tál étel. Kincsek, akik azt mondják... "Te nem csak akkor vagy nálunk családtag, amikor minden rendben.... " Kincsek, akikkel lóhátra pattanhatok.. órákig mehetek a gyönyörű természetben, rádöbbenve arra, hogy micsoda ajándékokat is rejt az életem.  Kincsek, akikkel több órát végig nevethetek, elfelejtve mindent, ami előtte napokig bántott. 

Isten, sors, Univerzum Angyalok őket küldte nekem segítségül, és csak azt vettem észre: Végre megint kisütött a nap! Az élet végre megint megmutatja csodálatos arcát! Végre megint képes vagyok látni mindazt a sok szépet és jót, amiben részem van! Megint bárhová nézek csak a fényt látom. És ehhez nem kellettek nagy szavak, nem kellettek nagy ígéretek. Csak a nevetés kellett, és tudni, hogy történjék bármi, már nem vagyok egyedül. 

Jó érzés... nagyon jó érzés... a legcsodálatosabb érzés a világon. 

Az élet nagy ajándékai