Kezdődött a nap. A szokásos mondhatni rutinnal. Már a reggel éreztette velünk a napsugarak melegét. Vártam ezt a napot, mint ahogyan manapság már minden reggelt, és éjjelt várok az életemben. Mosolyogtam. A friss kávé illata belengte az otthonom. Békében, a lehető legnagyobb békességben…

Az ember éli az életét, úgy ahogyan jónak látja, vagy úgy ahogyan képes rá. Telnek az évek. Belül a szíve mardossa, hogy cselekedni kellene, mert nem jó... semmi nem jó! A lelke szabadságra vágyik, végre eldobni mindent, ami eddig nem működött, és megkeresni azt a valamit, amiért a világra jött.…