Néztem őt! Itt ül a teraszomon, dohányzik. Meggyötört volt. Nem ismerem olyan rég óta, de még nem láttam ilyennek. Kettőnk közül ő volt az erős, a bátor, aki tudta merre akar menni, és nem érdekelte senki és semmi. Most szomorúság tükröződött a szemeiben. Mérhetetlen szomorúság. Csak nézett rám.…

  Indulni készültem. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Édesanyámmal 10 év után vettem fel a kapcsolatot újra. Nem éreztem előtte, hogy beszélnünk kellene. Illetve, dehogynem! Hányszor, de hányszor éreztem azt, hogy szükségem lenne rá. Kellene ő nekem, hogy itt legyen, hogy velem legyen, hogy…

 Ülök a kocsiban, és potyognak a könnyeim! Soha életemben nem voltam még ennyire büszke a gyermekemre, mint most. Mindig meglep engem, olyan csodákkal, amelyekre csak Ő képes, és senki más! Kezemben tartom a bizonyítványát. Nem... nem kitűnő... még csak nem is jeles! De nekem ez a bizonyítvány maga…