2016. jún 21.

Drága gyermekem! ... Egy bizonyítvány margójára

írta: Kata Vank
Drága gyermekem! ... Egy bizonyítvány margójára

13516478_1207051815981366_2532464119740201795_n Ülök a kocsiban, és potyognak a könnyeim! Soha életemben nem voltam még ennyire büszke a gyermekemre, mint most. Mindig meglep engem, olyan csodákkal, amelyekre csak Ő képes, és senki más! Kezemben tartom a bizonyítványát. Nem... nem kitűnő... még csak nem is jeles! De nekem ez a bizonyítvány maga a csoda! 

Egy tanév vége! Büszke  szülők sorban teszik ki a jeles bizonyítványok fotóit a facebookra, mellékelve a különböző oklevelek képeit is! Minden elismerésem a gyermekeknek! És itt ülök az autóban, és nézem az én kicsim bizonyítványát, és nem hinném, hogy van nálam büszkébb, és boldogabb szülő, a matematika hármas, és a sok négyes ellenére!

Drága gyermekem! Életem nagy csodája vagy Te! Amit ebben az évben megtettél, véghez vittél egy hihetetlenül nagy teljesítmény a számodra! Emlékszem, amikor óvodás korodban mindenféle fejlesztőkhöz, gyógytornákra, egyéb tornákra, logopédushoz jártunk. Féltettelek! Féltettelek nagyon, hogy hogyan leszel képes megállni a helyed a mai oktatási rendszerben. Ezért kerestem neked egy speciális iskolát, ahol azt gondoltam, jó helyen leszel, és a lehető legjobb, amit tehetek, hogy ne kelljen beállnod a teljesítmény orientált oktatási rendszerbe. De két év alatt kiderült, ez nem a Te világod! Neked ennél jobbra, másra van szükséged! Ekkor kerültünk ebbe az iskolába, ahol beledobtak, beledobtunk a mély vízbe! És Te megálltad a helyed! ÉS most már hatodik osztály végezted el! És milyen eredménnyel! Igen... tanultál... sokat, volt, hogy keveset. Emlékszem a közös tanulásainkra! Emlékszem, hányszor hitted azt, hogy feladod, hogy Te erre nem vagy képes! Hányszor ültünk még este és tanultunk együtt. Hányszor néztünk egymásra mosolyogva, mert nem értettünk valamit, és hányszor sírtunk együtt, amikor azt éreztük elfáradtunk. Te a tanulásba, én a magyarázásba! De folytattad! Mert nem adtad fel! 

Sosem vártam el tőled a jeleseket, sosem vártam el, hogy csak és kizárólag a legjobb legyél! Igen! Volt olyan, hogy együtt tanultunk, Te mégis kettest kaptál! De tudom, hogy mindent megtettél, de ott, akkor, abban a helyzetben neked akkor ennyire sikerült! És Te elkeseredtél! Elkeseredtél, hogy hiába a sok munka, a tanulás, nem jönnek az eredmények! De ott álltunk, és ketten együtt megküzdöttünk ezzel is. A fáradtsággal, a matematikával... és a nyelvtannal. Egy késői órán még magyaráztam neked az igéket. És Te nem értetted. És már sírtál! És én nem akartam ezt! Akkor meséltem el neked az én történetem. Nem tehettem mást, meg kellett tanuljam a helyesírás szabályait kívülről, mert nem voltam képes helyesen leírni a szavakat! Elmeséltem neked, hogy sokszor nem tudok olvasni, mert mindent félreolvasok! És elmeséltem neked, hogy ennek ellenére végig jó tanuló voltam! Többszörösét tanultam annak, amit a többiek, de mindig ott voltam a legjobbak között. ÉS én akkor, még gyerekként elhatároztam, hogyha nekem egyszer gyermekem lesz, nem fogom engedni neki, hogy azt tegye, amit én! ÉS nem is engedtem! Hagytam neked időt a játékra! Hagytam neked időt a lovaglásra! Hagytam neked időt a barátaidra! Mert gyermekkort szerettem volna neked, egy gyermekkort, egy olyan gyermekkort, ahol nem csak könyvek és tanulás van, és idegeskedés, és megfelelési kényszer! Egy gyermekkort szerettem volna neked, tele élményekkel, álmokkal, álmok megvalósulásával!

Volt, ami akadályt ketten együtt sem tudtunk megugrani! Igen! Volt ilyen! A matematikába beletört a bicskánk. Ekkor érkezett egy tanár hozzád! Hiszen itt álltam, és tehetetlen voltam. De nem akartam, hogy majd év végén kelljen kapkodnunk. És te minden péntek délután még tanultál itthon külön, hogy rendbe jöjjenek a dolgok! És látod? Sikerült! Hiszen hármas lettél! Hidd el ez a hármas többet ér nekem, nekünk, mint másnak az ötös! Bizony! Mert én, mert mi tudjuk, hogy milyen munka van emögött a teljesítmény mögött! Mi tudjuk! 

Szombat, vasárnap kinn voltál a lovaknál, volt, hogy későn értünk haza. De Te másnap ott álltál az iskolában, és a tőled telhető lehető legjobbat hoztad ki magadból! Nem kerestél mentségeket! Pedig volt, hogy olyan fáradtak voltunk, hogy én két napig nem tudtam, melyik dimenzióban vagyok!

Szeretlek Téged kicsi lányom! Illetve már nagy lányom! A legbüszkébb édesanya, a legbüszkébb szülő vagyok ezen a Földön, és én ezt neked köszönhetem! Mert Te teljesítettél így! Te! És magadtól! Nem álltam feletted ostorral,  és nem voltam hajlandó beállni a versenyistálló képzésbe! Engedtem, hogy tanulj a Te tempódban! És nem voltam hajlandó mondani neked, hogy ha nem tanulsz, akkor mi lesz a tovább tanulással! Mert tudom, hogy Isten, sors, Univerzum majd elvezet téged a lehető legjobb helyre! 

Nekem egyetlen dolog fontos! Leld meg az utad! A saját utad, amelyen lépkedve boldog lehetsz! Nekem csak ez számít! És tudom, hogy képes leszel rá! Tudom, hogy képes vagy rá! 

Köszönöm neked a hármast, köszönöm neked a négyeseket, és köszönöm neked az ötösöket! Köszönöm neked, hogy minden legyőzendő akadályt átugrottál, és megálltad a helyed!

Isten, sors, Univerzum ma megmondhatója, hányszor álltam teljesen elveszetten az elmúlt év során, mit is tegyek, mit is tehetnék, és hogyan segítsek neked? Hányszor, és hányszor kértem segítséget az osztályfőnöködtől, mert kevésnek éreztem magam ehhez a feladathoz! De Te megfeleltél! Nagyon is! Megtettél mindent, ami tőled tellett! És a legcsodálatosabb dologgal ajándékoztál meg engem! Ezzel a bizonyítvánnyal! Igen! Meglepődtem! Nem erre számítottam! Ennél rosszabbra számítottam!

Igen... voltak harcaink, nem egymással, másokkal! Volt, hogy felmerült bennem, hogy talán máshol kellene folytatnod! De aztán lehiggadtunk, és megbeszéltük: Nem menekülünk! Megoldjuk a feladatot! Ezt is, mint oly sok minden mást! Mert TE képes vagy rá! Hihetetlen erővel rendelkezel, amelyről még talán nem is tudsz! Olyan kitartásod van, amelyet sokan megirigyelhetnének! Igen! Van még miben fejlődnöd! Meg kell tanulnod megvédeni magad! Meg kell tanulnod kezelni az iskolai helyzeteket! De én már azt is tudom, képes leszel erre! Hiszen ennél sokkal nagyobb dolgokat is véghez vittél! Megfelelési kényszer nélkül!

Legyen ez számodra egy bizonyíték arra, hogy az ember bármire képes, ha igazán akarja, és bele adja a szívét és a lelkét! Te képes voltál, képes vagy ilyen csodálatos eredménnyel menetelni az iskolában, egy olyan oktatási rendszerben, amelyet mindenki csak szid! Te nem törődsz másokkal, Te csak tanulsz! Néha nem sikerülnek a dolgok. Akkor egy kicsit neki keseredsz. Néha elfáradsz! Néha reménytelennek látsz mindent! Néha elbizonytalanodsz, hogy vajon Te képes leszel-e erre! De aztán megrázod magad, és mész tovább!

Igen... tudom... sokat bántottak Téged, mert Te egy kicsit más vagy, mint a többiek! Néha nehéz volt nekem is, mert veled sírtam! Néha nem tehettem mást, csak biztattalak és szerettelek! Remélem minden nehézséged megoldódik a következő évben! 

Nem tudok kitenni a facebookra kitűnő bizonyítványt! Nem tudok kitenni oklevelekről fotót! De kiírom, hogy a legbüszkébb szülő vagyok ebben az országban, mert, amit ebben az évben véghez vittél az egy óriási teljesítmény,  egy csoda!

Köszönöm, hogy az édesanyád lehetek! Köszönöm a matematika hármast, és köszönöm neked a csodát, amit adtál nekem!

ÉS köszönöm annak az embernek, akihez mindig fordulhattam, fordulhatok, ha elveszettnek érezzük magunkat a tanulással,  és az iskolai megoldandó feladatokkal kapcsolatban! Köszönöm, hogy végig hallgat, és segít! És köszönöm, hogy tanítja a gyermekem! És köszönöm Istennek,  sorsnak, Univerzumnak, hogy léteznek még igazi pedagógusok, és ebből egyet én is ismerhetek! 

Szólj hozzá

élet érzések bizonyítvány őszinteség önbizalom büszkeség pedagógusok