Nálunk nincs mézeskalács illat karácsonykor, nincs töltött káposzta, még csak halászlé sem. Viszont van, nyugalom, béke és szeretet, mint ahogyan az év többi napján is. Nálam nincs "szokásos" nagytakarítás. Semmi nincs, ami egy átlagcsaládban. Nem költök vagyonokat ajándékokra.... és hitelre sem veszek semmit, csupán azért, mert karácsony van. Egyetlen dolog, ami nélkül a karácsony elképzelhetetlen nálunk is...a Karácsonyfa. Izgatottan várom már én is a holnap reggelt, amikor végre díszbe öltöztethetjük, kicsiny műfenyőnket. Szívem szerint már ma megtettem volna ezt, nagyon nehéz volt visszatartani magam eme tettemtől.

Gyerekkorom másról sem szólt, mint a nagy karácsonyi veszekedésekről. Sosem értettem, hogy az az égősor, ami egy évvel ezelőtt üzemképesen lett eltéve, miért is nem működött sohasem, amikor a pihenője után ismét előkerül, hogy fényével szebbé varázsolja az estéket. Nálunk  az volt a feladata, hogy családi botrányt kavarva, már  senkik se legyen kedve karácsonyozni együtt, mert mindenki ideges volt.  Ezért már akkor elhatároztam, hogy, ha majd egyszer saját családom körében ünnepelhetem a karácsonyt, akkor én mentessé teszem minden feszültségtől. Mi karácsonykor nem csupán Jézus születését ünnepeljük, hanem az elmúlt év minden csodáját, beteljesült, és még beteljesülésre váró álmait, az együtt töltött és megélt minden közös pillanatot.

A karácsony nem attól lesz karácsony, hogy minden tökéletesen ragyog, hogy hatvan féle étel, és negyven féle sütemény van az asztalon. Miközben az "anyuka" estére már hulla fáradt, "apuka" meg épp nagyon rosszul érzi magát, mert "anyuka" nem győzi emlegetni, hogy ő mennyi mindent tett az ünnep miatt.

Ezért én saját szokásokat alakítottam ki magunknak. Olyanokat amelyek békéssé teszik az estét, és ezt a három napot.

Talán meg kellene fordítani ezt a világot, hogy az emberek ne csak ezalatt a három nap alatt szeressék egymást. Talán jobb lenne, ha minden évben lenne három nap, amikor mindenki utálhatna mindenkit, aztán a maradék napokon pedig élhetnénk egymás mellett békességben. Hiszen egész évben szükség lenne ételosztásra, adományok gyűjtésére... csak erről valahogy mindig megfeledkezünk. Még jó, hogy van ez a három nap, amikor hirtelen mindenki megváltozik, hogy aztán ismét lehessen egymásom keresztül taposva, átgázolva,  készülni három napra, amikor annyira SZERETÜNK!