Bementem a lovardába. Már vágytam a családomra. Már vágytam, hogy abban a tökéletes világban lehessek ismét. Átlépve a küszöböt, most mégis nagyon rossz érzések vették át felettem a hatalmat. "Mennem kell innen! Mit keresek én itt? Egyáltalán, hogy jutott eszembe, hogy most tanuljak meg lovagolni?" És még több és több ilyen kérdés merült fel bennem. De már megtanultam, NEM menekülni... maradni.... pár hónappal ezelőtt még elmentem volna, hagytam volna, hogy az emberi, egos gondolkodásom átvegye felettem az uralmat, és ezáltal megfosztottam volna magam a szeretet csodájától. Maradtam... ha már az útra léptem, nem fordulok vissza. Néha megtorpanok, elbizonytalanodom, de az Univerzum ilyenkor küldi a segítőket, akik tovább lendítenek ezeken a holtpontokon.

Amikor besétáltam az Arénába, már ezen negatív gondolatok kicsit elhalványodtak, de még mindig ott motoszkáltak bennem. Basát kaptam ismét lovamnak. Általában más más lovakon tanulunk, mert Gábor szerint, Ő a lovarda tulajdonosa, csak így lehet megtanulni lovagolni. Hiszen minden ló más, minden ló egyéniség. Nap, mint nap tapasztalom ezt, amióta szorosabb barátságot kötöttem a patásokkal. Gyermekem Tulipánra ült. Álltam némán Basám mellett, és csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.

Basa egy nagyon rossz természettel megáldott ló. Időnként felülkerekedik rajta ama tudata, hogy Ő 600 kg. és nem biztos, hogy nekünk két lábúaknak szeretne ő megfelelni. Elég sok idő szokott lenni, mire sikerül őt meggyőzni arról, hogy ne tegye ezt. Kicsit aggódtam , hogy megint  a "kinek az akarata érvényesül" játékot kezdjük játszani, mert erre a mai napon nem voltam felkészülve.

Amikor felültem a hátára, már nem volt semmi bennem.... kizártam a külvilágot, és kizártam magam is. Csak Basa, és én voltunk, az az én, aki egyik nap úgy ébredt, hogy lovakkal szeretne foglalkozni, és azután meg is tette a lépéseket ahhoz, hogy eme akkor még csak gondolat, a lehető legrövidebb időn belül fizikai valósággá váljon. Minden egyes lovon töltött pillanatot nagyon, nagyon szerettem. Voltak hibák, de most nem érdekeltek... mert szerettem... és nem engedtem, hogy a tökéletes pillanatokat befeketítsék a negatív energiák. Minden rossz érzés, idegesség, és negatív gondolat szertefoszlott, éreztem, hogy jó helyen vagyok... a lehető legjobb helyen...

Amikor az óra végén leszálltam a lóról... ahogyan földet értem, abban a másodpercben ismét előtört belőlem minden rossz. Álltam Basa mellett... néztem Balázst....  és Balázs látta rajtam. "Ugye tudod, hogy minden fejben dől el.. ezt már beszéltük... " kérdezte tőlem... vagyis ideje, hogy fejben döntsem el, hogy EGYENES háttal fogok ülni... és végre helyes testtartással.... FEJBEN döntsem el.... Nehéz... fejben eldöntöttem... de a megvalósítás... 35 évig nem volt egyenes a hátam... 35 évig görnyedten ültem, álltam, éltem... sosem húztam ki magam... és még az izmaimnak is meg kell ezt szokniuk... hogy ideje EGYENES testtartást segíteniük nekem. Basára egy rossz szavam nem lehetett. Ma mindent elkövetett, hogy életben tartsa a kitartásom... ma mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa, a lovaglás a világ legcsodálatosabb dolga....

Álltam... bólogattam Balázsnak... igen... tudom, hogy minden fejben dől el... de valahogy olyan erőtlennek bizonyult ez az érvelés, most magam felé. És akkor ránéztem Basára. A szemébe... azt mondják nem szabad... Balázst még nem kérdeztem erről. Néztem őt, csak pár másodpercig. "Köszönöm, hogy ma szerettél... köszönöm, hogy ma segítettél... köszönöm,, ahogyan ma viselkedtél." Néztem őt, és közben eme mondatokra gondoltam. És ekkor valami fantasztikus dolog történt... Basa közelebb jött hozzám... nem mozdultam... eszembe sem jutott, hogy ki kellene térjek előle... nem is akartam... egyszerűen nem is érdekelt... ott volt tőlem Balázs két lépésre, úgy voltam vele, majd ő segít, ha valami történne. És az a Drága ló odatette a fejét a vállamra.... hozzábújtam... éreztem a szeretetet... nem számító volt... egy üzenet Tőle.... "Hallottalak... ne aggódj, megoldjuk!" Éreztem puha bundáját, éreztem, ahogyan szuszog, éreztem testének melegét... és nagyon szerettem ezt a pillanatot... nem tartott soká...  600 kg. színtiszta izom... 600 kg. színtiszta szeretet...  A világ legszerencsésebb emberei közé tartozhatom, amiért megtapasztalhattam ezt.... átérezhettem ezt.... a szeretet tökéletes megnyilvánulását.