"Gyerekként szerinted, mit értettem az egészből?A nem kevés verésből, a kiabálva kelésbőlA mai napig erre emlékeztetnek a sebeimA mai napig mutatják a fájdalmat a szemeim"  Children of Distance   Úgy tartják, hogy a lélek maga választ családot leszületése előtt. Ezen mindig jót…

Szerettük azt a napot, mint a többit is. Fülledt meleg volt. Akkor már napok óta tartott a hőség. Fojtogatott. Mintha oxigén sem lett volna a levegőben. A nappal nehézségeit éjjelente sem lehetett kipihenni, mert a levegő forrósága lehetetlenné tette ezt. Vártuk, hogy érkezzen végre enyhülés!…

Nem is olyan régen, még merőben más életet éltem. Talán életnek sem lehetne nevezni. Reggel felkeltem, és mindent tettem monotonan. Vártam, hogy eljöjjön az éjszaka, majd a reggel, teljenek a napok. Túlélni akartam, és semmi mást. Aztán már túlélni sem. Nem akartam elhinni, hogy csak ennyi egy élet.…