Hát igen.... Fővárosi Nagycirkusz... gyerekkoromban mindig kiváltságosnak éreztem magam, ha bemehettünk megnézni egy egy előadást. A cirkusz úgy él bennem, mint valami álomvilág, amelyben csodák történnek.
Hát ma végre felnőttként is volt lehetőségem ellátogatni eme intézménybe, gyermekemmel karon…
A tanyavilágokban élőkről mindenkiben él egy kép. Bennem is. Óhatatlanul is arra gondolunk, hogy idősek élnek ott, akik már csak a halál érkezését várják. Aztán van egy olyan elképzelés is, hogy csak a nagyon szegény emberek élnek tanyán, akiknek minden másodperc küzdelem a túlélésért, az élelemért.…
Egy faluban nevelkedtem. Nem szántak nekem túl nagy sorsot. Úgy voltak vele, mint oly sokan, gyorsan kijárod az iskolát, dolgozni kezdesz, férjhez mész, szülsz pár gyereket... , mint ahogyan anyám is ezt tette, nagyanyám is, és az ő elődeik is. De aztán betört a 21. sz. és így már nekünk is…
Szeretném elmondani, hogy ez az én véleményem, én így látom a dolgokat. Sem pszichológus nem vagyok, de még csak pedagógus sem. Egy édesanya vagyok a sok közül, akinek gyermeke egy egyház által fenntartott intézménybe jár.
Sokat szidott oktatási rendszerünkkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném…