21 század. Az okostelefonok, tabletek , számítógépek, laptopok, notebookok, és internet világa. 21. század, ahol, ha az ember nem figyel a közösségi háló segítségével saját otthonában áldozattá válhat. 21 század, ahol minden nap kötelező a testnevelés, délután négyig iskolában maradni gyermekeinknek... ahol már nincs oktatáspolitika, oktatás, rengeteg a kötelező tanagyag... kötelező és felesleges... mert miközben egyre több és több olyan információt kell elraktároznia az ifjúságnak, amelynek semmi különös hasznát nem veszi, addig az életre való nevelés, felkészítés valahogy elmarad. Felborult értékrendek, felborult világ... felborult és felgyorsult világ. De a fejlődés ezt hozza magával... 

Nincs közöttünk olyan szülő, aki így vagy úgy, de ne akadt volna el a mai közoktatásnak nevezett "érdekesség" világában. Hiperaktív gyerekek, gyerekgyűlölő pedagógusok, tanárverő diákok és a végtelenségig lehetne sorolni a problémákat, megoldandó feladatokat. Amióta a spiritualitás útjára léptem merőben megváltozott a világom, és ezáltal a gyermekem világa is... merőben megváltozott az életem, és az életről alkotott véleményem. Kicsi lányommal közösen megtanultuk szeretni a létezést, felfedezni a szépséget a mindennapokban, és elfogadtuk azt, amin egyenlőre nem tudunk változtatni. Vagyis iskolába járni kell.. persze itt is lehetnek alternatív megoldások, de a mi esetünkben ezen lehetőségek több megoldandó feladatot hoztak magukkal, mint az eredeti felállásban volt. Így a közoktatás mellett döntöttem, döntöttünk. Egyébként a lehető legjobb megoldásnak bizonyult ezen lépésünk, hiszen nem csak az iskola vált be, de az osztály is, amibe kicsiny gyermekem annak idején belecsöppent. Vagyis szeretjük ezt a rendszert, még akkor is, ha néha meggyűlik vele a bajunk.

Drogprevenció.... A spirituális elvek szerint, NEM azt kellene megtölteni energiával,amit el szeretnénk kerülni... de miután a körülöttünk lévő világ, a való világ felfogása még ebben a témában merőben más... időnként az iskolákban vannak ilyen előadások. Ahol "valaki" általában egy rendőr szépen elmeséli a gyermekeknek.... a nem is tudom mit. A mi gyerekeink például úgy jöttek haza az iskolából, hogy az a személy, aki ezt az előadást tartotta közölte velük, hogy ki kell, hogy próbálják a drogokat... mert egyszer mindent ki kell próbálni! Szívből szeretnék gratulálni az előadónak ehhez a hozzáállásához.. és ahhoz,  hogy nagyon sok közintézményben hirdetheti eme igéjét! És, akkor magyarázzam el a gyermekemnek, hogy NEM kell mindent kipróbálni! Sőt! Van, amit nem is javasolt kipróbálni! Ilyen a DROG! Persze... tudom, tiltani még kevésbé szerencsés, mert, ami tiltott, még inkább vonzó, a mai ifjúság számára, de azért egy pillanatra álljunk már meg,  biztatni sem kellene őket! Amikor én voltam fiatal... (na ez az a mondat, amitől annak idején szívinfarktust kaptunk mi  fiatalok! :D) tehát az én időmben olyan személy tartotta eme előadást, aki önmaga is a szeren volt, majd hihetetlen akaraterővel lejött róla, és utána arra tette fel az életét, hogy az akkori fiataloknak elmondja, milyen is a kábítószer fogságában élni! Hiteles volt! Hiteles, szerethető, és egy fantasztikus ember, akinek életkedve átragadt ránk is! Az ő szájából sosem hangzott el, hogy ki kell, hogy próbáljuk! Sőt! A lehető legnagyobb szeretettel figyelmeztetett mindenkit, hogy messziről kerülje és utasítsa el! A 21 századi rohanó világban pedig az iskolában biztatják erre a gyermekeket! Drogprevenció ! Gratulálok hozzá! És akkor a drogprevenciós előadás után drogprevenciós előadást tartottam itthon a gyermekemnek! És azt is elmagyaráztam neki, hogy mi felnőttek sokszor nem tudjuk, mit beszélünk! Nagyon okosnak véljük magunkat, és azt hisszük mi sérthetetlenek vagyunk, pedig a valóságban sokszor nem tudjuk, mit beszélünk! Többek között az az ember sem, aki titeket erre biztatott! Felejtsd el! Töröld ki a tudatalattidból.... 

Dohányzom. Igen... sajnos.... de nem azt mondom a gyermekemnek, hogy ne gyújts rá, vagy ne szokj rá a cigire, mert tüdőrákot, gégerákot, akármilyen rákot kapsz, hanem a saját "gyengeségemet" hozom fel előtte példának! Ne szokj rá, mert nehéz leszokni róla! Lásd anyád is próbálkozik folyamatosan! Ne szokj rá, mert egy csomó pénz, amit másra is lehetne költeni! Ne szokj rá, mert nemes egyszerűséggel egy büdös, koszos szokás! Ennyi! És nem biztatom, hogy itt egy szál, gyújts rá! Az első szál cigaretta nekem sem ízlett... de talán az első doboz sem... aztán valahogy mégis csak rászoktam! És megesett, hogy egy tanár biztatta a gyermekeinket, hogy próbálják ki a cigarettát, és az alkoholt! Szerencsére mi nem vagyunk vele kapcsolatban! De azt gondolom, egy tanárnak nem feladata ez! Biztatni pedig a legfőképpen NEM! És főleg nem azzal a csatakiáltással,  hogy akkor inkább a cigi, mint a drog!  

Alkohol! Alkoholista szülők gyermekeként testközelből élhettem meg, milyen degenerált viselkedésre készteti az embert az alkohol. Hogyan válik a pia egyre fontosabbá és fontosabbá azon ember életében, aki a rabja, szolgája lesz! Hogyan dob el magától minden emberi kapcsolatot, és hogyan válik a legfontosabb napi feladattá a megfelelő mennyiségű alkohol megszerzése. Hogyan épül le az emberi szervezet, és hogyan épül le az agy, az intelligencia... és minden.... és hogyan szűkül be a világ egyetlen gondolatra inni... inni... inni... inni... Volt, hogy ittam alkoholt! Igen! Volt! volt, hogy részeg is voltam! De több, mint 20 éve nem ittam egyetlen kortyot sem... mert azt tanították nekünk, hogy a függőség örökletes. Ma már ezt is tudom, hogy hazugság... de ezt tanultam. Így attól való félelmemben, hogy miután én duplán veszélyeztetett vagyok, én is alkoholistává válok, száműztem életemből minden nemű formáját....  A lehető legjobb döntés volt! Nem örököltem a függőséget, hanem egyszerűen megszakítottam a családi mintát! Könnyű volt... könnyű volt meghozni ezt az elhatározást... de felnőni a bor, a pálinka, és a sör kíséretében.... hát.... volt, mit feldolgozzak, elengedjek a gyermekkoromból.. és volt, miért megbocsássak. Nem támogatom, de nem is tiltom a gyermekemet az alkoholtól! De bízom benne annyira, hogy felkészítettem őt az életre, és képes lesz ellenállni ezen szereknek! 

Szidjuk a világot, a rendszert, az oktatást! Mindent és mindenkit! Miközben ilyen égbekiáltó marhaságot képesek azon felnőttek mondani a gyermekeinknek, akikre hallgatnak, akikre felnéznek, akikre rá vannak bízva! Miközben kötelező az erkölcstan, addig szabadon lehet ilyen mondatokat hangoztatni egy oktatási intézményben, miközben az, aki ezen szavakat kimondja, TALÁN NINCS IS TUDATÁBAN ANNAK, HOGY MILYEN FELELŐSSÉGGEL IS TARTOZIK A SZAVAIÉRT! 

Semmit nem kell kipróbálni, azért, hogy rájöjjünk nem jó nekünk! Kicsit sarkalatosan érvelve, a tizedik emeletről sem ugrunk le, hogy tudjuk, tényleg nem egészséges! Ha drogprevenciós előadásban azt lehet mondani, hogy próbálják csak ki a drogokat, akkor Zacher Gábort ideje klónozni, mert lesz dolga bőven... bár sajnos most is akad! Miközben Zacher Gábor a drogok és az alkohol veszélyeire hívja fel a figyelmet, ott és úgy, ahogyan tudja, próbálva ezáltal is megakadályozni, hogy még többen essenek áldozatul ezen szereknek, addig iskolákban ilyen előadások hangzanak el! 

Mit tehetünk? Felkészíthetjük a gyermekeinket az életre! És legfőképpen bízhatunk magunkban és Istenben, Univerzumban, Sorsban! Magunkban azért, hogy mindent megtettünk a gyermekünkért, hogy értékes felnőtté váljon.... Istenben pedig azért, hogy megóvja őket ettől az egésztől! 

Nem tehetem meg, hogy nem veszek tudomást a való világ kihívásairól, és a spiritualitásra hivatkozva úgy teszek, mintha nem léteznének ezen dolgok. Mert sajnos léteznek! És néha erősnek, erősebbnek bizonyul, mint az én világom! De mi lenne, ha inkább arra biztatnánk a gyermekeinket, hogy leljék meg önmagukat! Találják meg azt az utat, ahol sikeresek, boldogok, elégedettek lehetnek! Ha megkímélnénk őket a teljesítmény orientáltságtól, a túlzott elvárásoktól. Mi lenne, ha a sok kötelező óra mellett bevezetnék a meditációt is! Sokkal egészségesebb felnőttekké válnának mentálisan! Nem egy hókuszpókusz, és sátántól való dolog! De azt hiszem, erre még várni kell, mert a való világnak nem érdeke, hogy sok önbizalommal teli, boldog, a saját útját járó ember éljen ezen a bolygón, ebben az országban! Addig azt tehetem, hogy a gyermekemnek saját magam biztosítom, hogy ismerve a spiritualitást, az elme játékait, így nevelődjön, hogy amikor már egyedül kell lépkednie, vagy nélkülem kell mennie tovább útján, minden a lehető legnagyobb rendben legyen vele!

És a legkevésbé sem hinném, hogy az életben mindent ki kell próbálni! Legfőképpen, ha drogról van szó! És remélem erre a nagy és okos, és mindent tudó, és teljhatalmú felnőttek előbb utóbb  rájönnek, és nem biztatják az ifjúságot ilyen dolgokra! De addig is, marad a felelősség nálunk, hogy ellensúlyozni tudjuk ezeket a történeteket! Mert szülőként ez is egy nemes feladatunk! És a célunk pedig a lehető legcsodálatosabb: Kísérni gyermekeinket, gyermekünket a felnőtté válása útján,  hogy boldog, egészséges, önmaga útját járó férfi vagy nő váljon belőle! ( És lehetőleg úgy, hogy van, amit nem próbált ki! ) 

Isten, sors, Univerzum, Szellem adjon nekünk ehhez elég erőt, és kitartást!

És kérem a felnőtteket,  hogy időnként gondolják meg azon mondataikat, amelyek elhagyják a szájukat! Mert az emberi butaságnál veszélyesebb dolog nem nagyon van!