Egyedül nevelem a gyermekemet immár hosszú hosszú évek óta. Divatos szóval fogalmazva szingli vagyok. Nem divat szingli, így alakult. Nagy baráti és kollegális megbeszélések sokszor jutnak el addig, amíg szóvá teszik egyedülállóságomat. A férfiak többsége szerint, én határozott vagyok, sokszor túl határozott, tudom, mit akarok, hogyan érjem el. Ahogy egyik kedvenc kollégám szokta volt mondani, "Te ezeket a nyámnyila huszárokat reggelire megennéd! Melléd férfi kell, és nem ilyen anyámasszony katonája!" Hááát... vajon miért is lettem én mások szerint is ennyire erős?

Aki szakember segítségét kéri az tudja mennyibe kerül is egy egy mutatvány. Amikor a villanytűzhelyem feladta a szolgálatot, érkezett egy elvileg ezzel foglalkozó egyed hozzám, aki közölte 45 ezerért meg is szereli. Mondtam neki, annyiért már újat veszek, Isten áldása! Persze ezen besértődött, és azonnal kiszállási díjat és minden egyebet kért volna, de amikor látta a határozottságomat, hogy itt bizony feleslegesen vergődik, elment. De ugye, ettől még nem lett jó az én főzőalkalmatosságom. Bementem egy alkatrészellátó üzletbe, ahol 3500 Ft.-ért megvettem hozzá a szükséges kellékeket, szétszereltem magam egyedül, és láss csodát, már működött is a dolog! És nem 45 ezerért! 

A medence felállítása minden évben külön kihívás. Ha baráti segítséget kérek, nos... ők általában nem érnek ide. Ez már évek óta fennálló jelenség, de én azért minden évben megpróbálom, hátha történnek csodák. Persze nem... és ilyenkor marad az, hogy egyedül megoldom... vagy fizetek valakinek valami horribilis összeget. Nos, ezt passzolni szoktam. Nem egyszerű egy 10 m3 -es medencének már a súlya sem, de ha az ember kellőképpen felszívja magát, és fűti a harci ideg, akkor mindenre képes. Aztán fogom a gyermekemmel, és pillanatok alatt megoldjuk. Ennél macerásabb már csak az elrakása. Ugyanis ezeket annyira jól megcsinálták, hogy fizikai lehetetlenség teljesen leereszteni belőlük a vizet. És akkor megint nincs más hátra, mint előre... vagyis egyedül megoldani azt, amire persze megint nem érkezett önként jelentkező. Ma csináltam, még élénken él bennem eme tett. Gumicsizma, és felfújom magam, és akkor hajrá. És tessék! Egyedül képes vagyok teljesen kiönteni belőle a vizet, lefertőtleníteni, majd becipelni a garázsba. Na jó, itt azért akadtak gondjaim. De nem merültem bele, a problémába, hanem rekord sebességgel megoldottam. Elfáradtam... igen, egy egy ilyen mutatvány után nagyon elfáradok. De valakinek meg kell csinálnia, mert a "el kellene már rakni a medencét" mondat elmondásával, semmi nem fog történni. Hogy egy kicsit spirituális legyek... fizikai síkra, csak akkor fog levetülni a történet, ha fogom és megteszem. Közben a garázsban még arrébb kellett rakjak egy kanapét, pár zsákot és ,még ki tudja mi mindent. De még ez is sikerült. A kanapé arrébb pakolásán még én is elcsodálkoztam, de épp lógott az eső lába, vagyis gyorsan kellett cselekedjek, mielőtt az én gyönyörűen lefertőtlenített, és kitakarított medence tele lesz esővízzel, és kezdhettem volna elölről a történetet. Mire kedvenc csemetém hazaért az iskolából, már semmi nem emlékeztetett a kertben arra, hogy valaha ott medence állt. És mindezt úgy, hogy közben az ember dolgozott, kitakarította a lakást, és még meg is főzött. Ennyi...

Erősek vagyunk mi egyedülálló nők? Nem is értem, miért? Tényleg nem. 

Ki kellene festeni nálam. Már hónap óta húzódik az ügy. Már jó párszor festettem barátoknál. Betoltuk középre a cuccokat, némi takarófólia, aztán hajrá! Valaki felajánlotta segítségét. Még örültem is! Erre kitalálja nekem ez a lélek, hogy azt a helységet, amit éppen fest... azt pakoljam ki!!! ÉN!!! teljesen, mert ő csak így tudja megcsinálni. Kettő másodperc alatt eldöntöttem, hogy itt akkor ugyan nem lesz festés, mert erre se energiám, se idegrendszerem! Megfogod a cuccokat, betolod középre, azt hajrá! Persze számára ez teljesen lehetetlen küldetésnek bizonyult! Így festés sztornózva! Majd én megcsinálom! Tapasztalatból tudom, csak neki állni nehéz! Ha az ember végre ráveszi magát a kezdésre, már nincs se ember, se Isten, aki megállítaná... hát nálam ez a pont még nem jött el. 

A pakolás, bútorok cipelése, ami egyedül roppant nehéz feladat. Amikor meghozták a mosógépet, és a mosogatógépet, felhívtam pár embert, mennyiért is rakná be a helyükre az új gépeket. A legkedvezőbb ajánlat 15 ezer forint volt. Mondtam nekik, nem új lekötés kell, már minden ki van alakítva... ez nem zavarta őket. 15 ezerért megint maradt az a megoldás, hogy magad uram, ha szolgád nincsen. A mosogatógép még egyszerű volt, bár a víz elzárása kissé megnehezítette a történetet. A lehetőség ugyan adott, hogy a lakásban is le lehessen zárni a vizet, csak épp nem működik az elzárócsap. Ez a ház egyébként is olyan, hogy minden működik csak semmi nem úgy, ahogy kellene. A vízóra aknában meg nem vagyok annyira bátor, mert ott szerintem valami dimenzió kapu lehet, mert még ismeretlen fajok is laknak odalenn, amiktől én, ha nem is félek, de undorodom. De, ha szerettem volna használni a dolgokat, össze kellett szedjem a bátorságom. Régi gép kiköt, kivisz... egyedül persze... új beállít... tömítések... és szuperül működik. A mosógéppel már meggyűlt a bajom. Ugyanis csúszásgátlós az alja. De ugye a női leleményesség nem ismer határokat! Végül egy szőnyegre tettem rá, és úgy húztam át három helyiséggel arrébb. Mondjuk a régi gép kiszerelése és elrakása sem volt egyszerű feladat, de ugye nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Ez a tevékenység segítséggel úgy húsz perc, egyedül egy fél napot elszórakoztam vele, de spóroltam 30 ezer forintot! 

A kedvenc tevékenységeim a bútorok összeszerelése. Hát igen.... Volt, hogy megint csak próbálkoztam a facebook közösséggel! De megint hamvába holt cselekedetnek bizonyult a dolog! Két napig szerencsétlenkedtem egy bútor összeszerelésével, de egy szakember sem tette volna jobban össze! 

Kézzel faragott faasztallal rendelkezem a hozzátartozó székekkel. Kedvenc kiskutyám úgy gondolta egyedibbé varázsolja, és mindent megrágott. Nem hagyott ki egy széket sem! Hiába... olyan, mint a gazdája... ha valamit csinál, azt szívvel teszi! Persze, megint próbálkoztam asztalosokkal. Az árajánlatokat leírni sem merem. Kértem apukámtól kölcsön egy gépet, magam egyedül lepolíroztam, kigletteltem faglettel... le még nem kentem. Most itt áll  félkész állapotban, de most már rágás mentesen! 

A kertben elburjánzott a növényzet. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott a "gondos nemtörődömség" meghálálja magát. Persze bár mindig is kertes házban laktam semmilyen szerszámom nincs itthon. Se egy kapa, se egy gereblye, se egy fűrész... na jó metszőollóm van, de az valami véletlen. Ezért a recés kenyérszeletelő kést neveztem ki fűrésznek, és azzal vágtam le a fákról az ágakat, amelyek már szinte ellehetetlenítették az otthonomba való bejutást. A női leleményességnél már csak a női hülyeség, ami határtalanabb tud lenni! Mondta ezt nekem hajdanán valaki, és néha azért be kell lássam igaza volt. De ezzel is tökéletesen meg tudtam oldani a feladatot. 

Három évvel ezelőtt megvettem az új lámpákat a kicsinyke otthonomba. Három éve kérlelem édesapám, hogy végre szerelje fel. Két év után meguntam, és felvittem ezen dolgokat a padlásra, mert már nem akartam magam ezen idegesíteni. Ugye azt nem kell mondjam, vagy leírjam, mennyibe kerülne, ha az összes világítótest kicserélését szakemberre bíznám? Így maradtak a régi lámpák. Az áram az egyetlen, amihez annyira nem szeretnék hozzányúlni. 

És még megannyi eset, amikor az ember lánya kénytelen maga egyedül megoldani a felmerülő kérdéseket.  ÉS akkor számon kérik tőlem, miért is idegesít, ha megkérek egy férfit, állítólagos férfit, vigye ki a szemetet, és tíz percig azon gondolkodik, hogyan is tegye. Nem bírom a szöttyögést, a tötyörgést, és a körülményeskedést. Ezeket a dolgokat nem! Vagy csináljon valaki valamit, vagy ne! De egy zacskó szemét kivitelének dolgából ne csináljon nekem filozófiai, spirituális kérdést, mert keresztbe lenyelem! 

Akkumulátort, kereket már simán csukott szemmel cserélek, mert ugye vészhelyzetben épp nem ér rá senki! Vontattam már barátomat, és engem is vontattak úgy, hogy azt sem tudtam, mit is kellene tegyek! De, ha az ember rákényszerül, gyorsan tanul! A muszáj nagy úr! De még milyen nagy! 

Már nem rökönyödök meg, és nem akadok ki, ha épp amikor nekem kellene segítség, akkor senki nem ér rá.... már nem... így kénytelen, kelletlen magam egyedül megpróbálom megoldani, sokszor még a lehetetlent is! 

Valóban kérdés, hogy az egyedülálló nők, miért is olyan erősek? ÉS, ha az ember lányának még gyermeke is van, akkor az ereje megduplázódik, meg háromszorozódik. Anyatigrisként védi a gyermekét, ha kell! Mert itt nincs apuka, vagy nincs egy férfi, aki ezt megtenné! 

Egyszer egy kedves barátom azt mondta össze szed tíz férfit, és majd elintéznek valamit. Csak annyit tanácsoltam neki... szedj össze öt gyermekét egyedül nevelő nőt... többre mész velük! Mert bizony így van!

Amikor a barátaimnak elmeséltem, hogy magam egyedül vettem meg az autómat nő létemre, mindenki elcsodálkozott! Bizony! Egyedül is meg tudtam rajta nézni mindent, amit meg kellett, és olyan szuper autót vettem, hogy a szerelő az állapotfelmérésnél csak egy olaj cserét javasolt! Ennyi! Kicsit érdekesen néztek rám, amikor az esőben csúsztam, másztam a kocsi körül, mert leellenőriztem az alváz rohadását... de nem szóltak egy szót sem. Még megnéztem minden folyadék szintet, minden világítást, minden elektromos kütyüt, hogy működnek-e , és elvitettem magam a lehető legrosszabb utcába, amit ismertem a környéken, hogy halljam, ha a futóműnek bármi problémája van! Azt hiszik a férfiak, hogy  van, amihez csak ők értenek! Nekem meg nincs energiám vitatkozni velük! 

Igen, anya vagyok, nevelem a gyermekem, az állataim, dolgozom, háztartást vezetek, és a lehető legtöbb dolgot megpróbálom egyedül megoldani! Tényleg kérdés még az, hogy az egyedülálló nők, miért olyan talpra esettek? Az élet rákényszerít arra bennünket, hogy azok legyünk! ÉS bizony még itt vagyok, élek! 

Mi erős nők is szeretnénk néha gyengék és törékenyek lenni! Csak ezt nem engedhetjük meg magunknak! Minden egyes nap végén, amikor elfáradunk érzelmileg és fizikailag, van egy éjszakánk, hogy összeszedjük magunkat, és neki induljunk reggel egy új napnak, erővel, hittel, lelkesedéssel, mosolyogva, szeretve az élet nagy pillanatait!