Napok óta bizonytalannak éreztem magam. Szédültem... nem folyamatosan, de alkalmanként olyan érzés kerített hatalmába, mintha két dimenzió között lebegnék. Szörnyű érzés volt. Nagyon rossz érzés. Bizonytalannak éreztem minden mozdulatomat. Volt már ilyen. Akkor a fülemmel voltak gondok, és kértem az…

    Élet. Éljük, túléljük, hiszünk, remélünk, álmodozunk, bízunk..... aztán egyszer csak feladjuk. Vége lesz... mindennek... az álmoknak, a vágyaknak, a hitnek... és nem marad semmi. Ott állunk életünk romja felett, és azon gondolkodunk, hol rontottuk el? Hol kellett volna, hogy másként…

Számomra a gyermekem Isten, sors, Univerzum ajándéka. Már a fogantatása is csodának számított, mert sok sok év küzdelme után kellett beletörődjek abba, hogy én soha nem leszek képes életet adni egy gyermeknek. Beletörődtem, és aztán egyszer csak kiderült, hogy pici szíve már ott dobog az enyém…