Csend van. A nagy csendben az ember képes meghallani lelkének és szívének hívó szavát. Béke és nyugalom van mindenütt. Bennem is. Valaminek a vége, mindig egy új kezdete is. Most teljes szívemből ezt érzem. Véget ért valami, aminek el sem kellett volna kezdődnie, aminek esélyt sem kellett volna…

Fáradt vagyok. Jól eső fáradtság vette át rajtam a hatalmat. Bár évek óta lovagolok, Isten, sors, Univerzum most vezérelt egy olyan csapatba, ahol úgy érzem, megleltük a helyünket. A gyermekem, a lovam és én.  Mindig elcsodálkozom, hogy a lovak mennyi mindenre is megtanítják az embert. Ők az élet…

  Kapkodok. Rohanásban vagyok. Azt mondják az embert az élet próbára teszi azzal, hogy nem történik semmi, vagy minden egyszerre történik. Hát most minden egyszerre történik. Próbálom utolérni magam a nagy kapkodásban, a tömegben. Emberek... mindenhol ember... és mindenki feszült... mindenki ideges.…