2018. jún 03.

Öleld meg a gyermeked, és mondd neki,hogy szereted, és büszke vagy rá!

írta: Kata Vank
Öleld meg a gyermeked, és mondd neki,hogy szereted, és büszke vagy rá!

Fellépésekre, koncertekre mentünk. Szerettem ezen napokat. Néztem, figyeltem az embereket, beszélgettem velük, és nagyon megszerettem őket. 

image-manipulation-3349068_1280.jpg

Azt hisszük, hogy Budapesttől 30-40 km. az nem is olyan nagy távolság. De milyen nagy tud lenni! És ezen települések is mindent elkövetnek, hogy gyereknapon a gyermekeknek megadhassák azt, amit egy nagyobb város gyermekei is megkapnak. 

Vannak ma Magyarországon, és azt mondom Istennek hála,olyan előadók, akiknek nem degradáló lemenni egy egy ilyen település rendezvényeire, ezáltal is örömet szerezve sok fiatalnak, akiknek van, hogy ez az egyetlen esélyük, hogy találkozhassanak kedvenceikkel. Mert néha a harminc, negyven kilométer hatalmas távolság tud lenni. Volt, hogy egy kis faluban éltem, munka nélkül. Esélyem nem volt elmenni a városba, vagy a városban élő barátaimhoz, mert nem volt rá pénzem.   

Egy pesti fiatal is fellépett, Szabyest. És azt láttam, hogy nagyon sok  hét- nyolc éves csak azért jön el, hogy bekiabáljon, hogy ne adja ég megdobálja. És nem értettem. Néztem ezen gyerekeket, és nem értettem, mire jó ez a viselkedés. Ott vannak egy rendezvényen, amit a településük szervezett, mindent megtéve azért, hogy a kedvükben járjanak, és ők,  ha nem is szeretik, legalább ne zavarnák mások örömét, akik azért mentek el a koncertre, mert találkozni szerettek volna kedvencükkel. 

Van ma Magyarországon olyan fiatal, több is, aki saját erőből próbál, tud érvényesülni, és mi, ahelyett, hogy büszkék lennénk rá, inkább gyűlöljük.

A facebookon keringenek a videók Sylvester Stallone-ről, meg Arnold Schwarzeneggerről, honnan indultak, hová jutottak, és mindenki gratulál, meg örömködik, meg szivecskézik. Csak egy valamit elfelejtünk. Ők Amerikában élnek, és részesei az amerikai álomnak! Ez itt Magyarország, ahol egészen más erőviszonyok uralkodnak. Sajnos vagy szerencsére, nem tudom. 

És akkor itt jönnek a fiatal, magyar tehetségek, akik a semmiből elindulva képesek eljutni valahová, és mi nem azt mondjuk a gyerekeinknek, hogy látod, ő is megcsinálta! Volt egy álma, és elindult, hogy megvalósítsa azt! Ezért Te is megteheted, hogy megálmodod, és megvalósítod! Mert, ha hiszel magadban, bármit elérhetsz! 

Nem! Mi nem ezt tesszük. Te mikor mondtad utoljára a  gyerekednek, hogy szereted? Mikor mondtad azt, hogy büszke vagy rá? Mikor ölelted meg, vagy mikor ültél le az ágya mellé, amikor már aludt, és adtál neki egy puszit? 

Mondani kell nekik, mert fontos, hogy hallják! Fontos, hogy úgy nőjenek fel, hogy tudják, ha van egy álmuk, és mindent megtesznek érte, akkor elérhetik azt, de a közösségi oldal előtt ülve, trollkodva, ez nem fog menni. 

És mégis inkább ez az, ami ma menő Magyarországon! És ez ellen, csak mi felnőttek tehetünk, ha mi magunk is megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, és a szavakat bátorításra, a tetteinket példamutatásra használjuk! Mert fantasztikus gyerekeink vannak, csak néha szükségük van bátorításra, dicséretre. 

Igen... sokan belefásultunk az életbe... sokunknak volt álma, amely soha nem valósulhatott meg, és sokunknak még csak álma sem volt. Mert megtanultunk az akkori felnőttektől nem álmodni, nem merni, egyszerűen csak túlélni a napokat, és azt hittük ez az élet... mert ezt láttuk. Aztán az internettel kitárult egy világ, amelynek a részesei lehetünk, jó vagy rossz értelemben egyaránt. 

Sokkal szerencsésebbek azok a gyermekek, akiket szüleik bátorítanak, és legalább egy egészséges önbizalommal indítanak útnak ebben a világban. Én sose kaptam bátorítást, és most látom, mennyire  nehéz így boldogulnom ebben a világban minden téren. Mert nap, mint nap erőt kell venni magamon, hogy muszáj arra gondoljak, hogy képes vagyok rá, mert olyan mélyen bennem van, az, hogy NEM! És látom azon barátaimat, akik a kellő érzelmi háttért megkapva mennek az útjukon. 

Csodás gyermekeink vannak, akik felnőhetnének úgy is, hogy hidd el sikerülni fog! Menj, és csináld! Ha elesel én ott leszek, és felsegítelek, vagy lefekszem melléd, és megvárom, amíg erőd lesz felállni. Mert az élet tud nagy pofonokat adni! De az erőnek ott kell bennünk  lenni, hogy képesek legyünk felállni, újra, és újra, és újra! Mert a sok esés, a sok kudarc után, ha az utunkat járjuk, akkor elérjük azt a célt, amire annyira vágytunk, amiért elindultunk! 

És itt vannak a tehetséges fiataljaink! Ne a gyűlöletet segítsük a gyerekeinkbe, hanem azt, menj, és csináld, ha nekik sikerült, neked is fog! 

Igen... van az a mondás, ha megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is. De mi lenne, ha inkább úgy gondolkodnánk, megdöglött a tehenem, azt hiszem, most a szomszédtól kellene egy kis tej, amíg nem lesz egy másik tehenem!

Értékes, fantasztikus gyerekeink vannak, akik még keresik a helyüket a világban, keresik az útjukat. Bátorítanunk, segítenünk kell őket, hogy megleljék azt, és nem engedni, hogy elinduljanak a gyűlölet és a gonoszság útján! 

A siker bennük van! Igen. Tudom, ma Magyarországon sokkal egyszerűbb pénzt keresni botrányokkal, meg a primitívséggel, mint értéket letéve menni előre egy általunk kijelölt úton. De, amíg az előbbi múlandó, és csak ideig óráig tartó hírnévvel jár, addig az utóbbival meg lehet alapozni akár egy életet is! És mi, inkább ez utóbbira kell, kellene, hogy biztassuk a fiataljainkat! Még ha nehéz is, mert minden kereskedelmi csatornából árad felénk a szennyt! 

Vannak tehetséges fiatalok, akik elmennek olyan falvakba, amelyekről azt sem tudjuk, léteznek, mert nekik fontosak az ottani rajongók is. Szabyest mondta nekem, hogy az a baj a legtöbb előadóval, hogy azt hiszik ezek a rendezvények róluk szólnak, pedig valójában azokról, akik ott vannak, elmennek oda! 

Nagyon sok fiatal, tehetség van ebben az országban, és sokan, ahelyett, hogy példaként említenék őket, csak irigykednek. Attól ezen fiatalok nem lesznek kevesebbek, és akik ezt teszik, ők se többek! A siker nem érkezett még meg úgy, hogy az ember irigyelte a másét. Tenni kell érte, és bizony van, hogy nem keveset. De elérhetőek, és megvalósíthatóak ezen álmok. De nem gyűlölettel, és nem utálattal! 

Erre tanítsuk a gyermekeinket! Engedjük, hogy merjenek álmodni, és támogassuk őket, hogy elérjék azt. Lehet, hogy elesnek, lehet, hogy fájni fog, de merjenek álmodni! Ne vegyük el a gyermekeinktől az álmot, az álmodás képességét, ne akarjuk őket két lábbal a földön tartani! Engedjük, hogy kiteljesedjen a tehetségük! Mert csak így lesznek képesek boldog felnőttekké válni!

Ne az irigységet tápláljuk bennük! Támogassuk őket, hogy emeljék fel a hátsójukat és induljanak el egy úton. 

Van az a mondás is, hogy a sült galamb nem fog a szánkba repülni. Akkor sem, ha irigykedünk, meg menőnek tartjuk, ha bunkók vagyunk azzal, akinek sikerült! 

Támogassuk a gyerekeinket, hogy élhessenek egy jobb világban, mint amilyen nekünk jutott! De ehhez nekünk felnőtteknek kell felébredni, és másként tenni, mint ami  eddig volt. 

A mások sikere, nekünk sosem lesz gátunk, de a sikeres ember gyűlölete már lehet az, és sosem fog előrevivő lenni! 

A siker mindenkinek mást jelent. Számomra a siker az, hogy az ember azt teheti, amit szeret, és kiteljesedhet a mindennapokban. Nagyon sok sikeres emberrel vagyok körülvéve. Egy közös jellemzőjük van, hogy sosem adták fel! 

Nem irigyelni, és gyűlölni  kell azt, akinek sikerült, hanem menni a saját utunkon, és tenni magunkért, hogy nekünk is sikerüljön! 

Öleld meg a gyermeked, és mondd meg neki, hogy szereted, és büszke vagy rá! Ők a jövő! És nagyon sérülékenyek, és nagyon bizonytalanok. Csak rajtunk múlik, hogy milyen felnőttekké válnak! 

Ahol szeretet van, ott minden van! 

Öleld meg a gyermeked, és engedd álmodni! Ne tépd le a szárnyát, és azt se engedd, hogy ő tépje ki magának, mert akkor sosem lesz képes repülni! 

u.i. Monty emlékére. Ma reggelre elment egy négylábú barátom. Beteg volt... nagyon. Tudtuk, hogy elérkezik ez a pillanat, amikor hiába a szeretet, a féltés, az orvosi kezelés. Elment, el kellett engedjük. Drága Montyka! Köszönöm, hogy az életem része voltál, köszönöm, hogy annyi gyermeknek megtanítottad a lovaglás művészetét. Köszönöm, hogy ismerhettelek. Vágtass az égi mezőkön, ahol már nem fáj semmi, és kérlek, szólj a többieknek, hogy még maradjanak! Nagyon szeretlek! 

 

 

Szólj hozzá

élet célok gyermek boldogság béke remény szeretet csoda bizalom kitartás