Sötétedik. Még csak fél öt, de lassan sötét van. Nem tesz jót a lelkének, mert a sötétben sokat gondolkodik. Mást sem tesz, csak gondolkodik. Hogyan oldja meg a gondját? Mi  lesz majd Petivel? Már nem sír. Talán elsírta az összes könnyét. Vagy már nem képes sírni. Sírt ő eleget, mégsem változott semmi. Akkor minek sírjon? Mások lássák a fájdalmát? 

Pedig olyan szépen indult minden 19 évvel ezelőtt. Fiatal volt, szerelmes, férjhez ment, gyermeket várt. Minden éjjel elképzelte, milyen lesz majd az első találkozása a babával, miket fognak együtt csinálni, hogyan fognak együtt lépkedni az életnek nevezett úton. Aztán egy csodaszép nyári hajnalban minden megváltozott. Örökre, végérvényesen. Akkor még nem tudta, hogy azon a reggelen ő elveszíti a jelenét, a jövőjét,  önmagát, és az életét is. 

Volt egy barátnője. A kisfia születésekor valami gond volt. Már nem emlékszik rá. A barátnője otthagyta a gyermeket a kórházban, nem akart egy ennyire fogyatékos gyermeket haza vinni. Gyűlölte őt ezért, meg is szakadt a barátságuk. "Akármilyen is, a Te gyereked!" - mondta neki sokszor. Az intézetben minden héten meglátogatták, de nem akartak ekkora terhet. Nem tudták volna elviselni. Aztán a gyermek két éves kora előtt elment egy szebb világba. A barátnőjének, vagyis a volt barátnőjének azóta két lassan felnőtt gyermeke született, a férjével is csodálatosan élnek. Persze vannak súrlódások... de ezt is csak hallotta, évek óta nem beszélnek egymással.

Aztán eljött az a hajnal, és minden, ami valaha volt, elveszett. Örökre. A baba csak nem tudott megszületni. Rég volt. 19 éve még nem tartott ott az orvostudomány, ahol manapság. Akkoriban meg egyébként is minden más volt. A babáról tudták, hogy egészséges, mindene megvan. Boldogan várták a nagy találkozást. 

Sok sok idő múlva, gyakorlatilag kitolták belőle a gyermekét. Nem lélegzett. Újraélesztették... Akkor végtelen hálás volt Istennek ezért, hiszen életben maradt a gyermeke. De minden megváltozott. A valaha egészségesen, szépen fejlődő baba súlyos oxigénhiányos állapot miatt, értelmi fogyatékos lett, és minden testi, és szervi problémával is szembesülniük kellett. Azon reggelen mindent elvesztett, ami fontos volt a számára. 

Ő nem akart lemondani a fiáról. Az orvosok úgy egy évet jósoltak. Nagyjából ennyit élhet még ezen betegségekkel. De ő a fiát akarta, ha beteg, akkor betegen, ha egy évig, akkor egy évig. Sokáig az orvost hibáztatta, amiért ez történt, hiszen ő egészséges gyermeket hordott a szíve alatt.  

Elkezdődött egy végtelen kálvária a gyermekéért, a fiáért. Az egy évből még egy év lett, meg még egy.... és a sok vizsgálat, meg műtét, meg fejlesztés és minden egyéb mellett elvesztette a férjét. Elment tőle, elment tőlük. Ő nem bírta ezt lelkileg. És nem bírta az emberek szánalmát, szánakozását. Ő nem bírta ezt elviselni. Elment. Igaz, ott hagyta a házat nekik. Havi 15 ezer forint gyerektartást fizetett, de most, hogy a fiúk elmúlt 18 éves, már azt a pénzt sem adja oda. 

Ül a hideg szobában. A gázt már rég kikapcsolták. Azon gondolkodik, hová fordulhatna, kitől kérhetne segítséget?  Tüzelő kellene. Vagy legalább egy elektromos radiátor. A fia nem fázhat meg a télen, a fia nem fagyhat meg a télen. De nincs senki, aki segítsen. A családja már régen elfordult tőle, ők sem bírták ezt a terhet, meg nem is akarták. Nem az ő felelősségük. Nem az övéké. Az a pénz, amit kap, még a gyógyszerekre sem elég. A fia mellett nem tud elmenni dolgozni, mert 24 órás felügyeletre van szüksége. 

Már nem utazhat ingyen, nagyon sokba kerül az orvostól orvoshoz járás. Ezt is megérti mindenki, de nem tudnak segíteni. 

Ül a sötétben. Még csak öt óra, de már besötétedett. Peti, a fia, csillagszórókat gyújt. Imádja a csillagszórókat. Marika, az anya minden évben bevásárol jó sokat, hogy Peti kedvében járjon. De ebben az évben talán nem tud. Nincs miből. Kenyér kell. A villanyt is fizetnie kell. Miből fog csillagszórókat venni Petinek? Petinek ez az egyetlen öröme. Holnap menniük kell éves felülvizsgálatra, különben azt a kevés pénzt is elveszik, ami jár  neki. Petit nem tudja betenni semmilyen intézetbe. Súlyosan fogyatékos, beszélni sem tud. Csak hörög. Ő mégis megérti a hörgéseket. Maga sem tudja hogyan. Petivel kialakítottak egy kommunikációt. Ennyi maradt neki a valaha egészséges, gyönyörű fiából. A hörgés. Meg orvoshoz járás, meg a gyógyszerek, meg a tehetetlenség, meg a fájdalom.

Hányszor gondolta, hogy lehet rosszul döntött, amikor elhozta a kórházból? Hiszen nem maradt semmije. Élete sem. Csak Peti. A nap 24 órájában, immáron 19 éve. Az évek alatt az orvosok mindent megtettek, hogy életben tartsák. De vajon volt értelme? Nem lett volna szerencsésebb hagyni, hogy elmenjen? Hiszen ez élet? Ezeken gondolkodott, amikor Peti hörögni kezdett. A csillagszóró fénye kialudt. Még tíz csillagszóró van otthon. A csillagszórók hamar elégnek. És akkor mi lesz? Peti egyetlen öröme a szikrákkal együtt eltűnik. 

Sírni szeretne. Visszagondol az elmúlt 19 évre, és a magányra. Próbált ingyen ebédet intézni, de a hivatalban azt mondták, neki most már nem jár. Átlépi a határt, vagy valami összeget, már maga sem tudja, mit, mikkel érveltek neki, már nem emlékszik rá. Csak az elutasításra emlékszik. Peti meg közben felnőtt lett, így nem adhatnak már neki ingyen ételt. "Tudod Marikám, vannak rászorulóbbak!" - mondja neki mindig az ügyintéző. Persze, tudja ő. De muszáj enni, legalább Petinek. Ő már megszokta, hogy éhes. De Peti nem éhezhet. Azzal vigasztalták, hogy lassan karácsony, akkor sok az ételosztás. Majd álljon be a sorba. Tudják, hogy hosszú a sor, Peti meg nem képes ennyit állni egy helyben, otthon meg nem hagyhatja, de oldja meg Marika valahogy. Volt, hogy megkereste a gyermeke apját, segítsen. De mindig hárított. Neki már nincs köze hozzájuk, örüljön Marika, hogy 18 éven keresztül fizetett. Havi 15 ezer forintot. Hiszen ezt a pénzt is az új gyerekeitől vette el, meg az új feleségétől. Ő megtett mindent, hagyja most már békén Marika. Ő akarta Petit, hát akkor most lássa is el! 

Volt, hogy elment a plébánoshoz. "Jaj Marikám! Tudod, hogy segítenénk mi, de most nem vagyunk abban a helyzetben!" Majd lesz ruhaosztás, meg cipősdoboz karácsonyra! Addig bírja ki valahogy! Tényleg... majd lesz. De neki üres a hűtője. Igazából hűtője sincs, mert nincs mit beletennie. A családsegítők már nem segítenek, amióta Peti elmúlt 18. Pedig jól jöttek a konzervek, meg a tészta, és a paradicsomszósz. Peti imádja a paradicsomlevest. 

Ül a szobában. Hideg van, de nem tud fűteni. nincs mivel. Áram még ugyan van, de nem fogyaszthat túl sok energiát, mert nem tudja kifizetni, és akkor áram sem lesz. Ugyan van egy kis kályha, de nincs mivel begyújtania. Peti csak nézi a csillagszóró fényét és mosolyog.  Közben hörög. Nézi Petit. Talán boldog? Lehet ő boldog egyáltalán? Vajon mit fog fel ebből az egészből, amit életnek hívnak?  

Vajon, miért tettek meg az orvosok 18 éves koráig mindent, hogy életben tartsák, ha most egyszerűen tehetetlenek? Igen.. .tudja ő, hogy a gyermekek ellátása kiváló, de mi lesz Petivel? A múltkor fájt a foga. Nagyon. Nem talált orvot, aki ellátta volna a fiát, mert epilepsziás is, és minden más betegsége is van. Tehetetlenül kérdezte, hogy ő akkor most mit csináljon. A gyereke szenved! De csak vállrángatás volt a válasz.  Nem az ő problémájuk. Ezt ők így nem vállalhatják. Végül egy csoportban talált egy fogorvost, aki ellátta, persze pénzért, de legalább nem kellett egyből fizetnie, megteheti részletbe. Havi ötezer Forint. Ennyit fizet, még nagyon sokáig. De legalább Petinek már nem fáj a foga. 

Arra gondol, hogy hányszor imádkozott a kórházakban, hogy Peti maradjon még egy kicsit, hogy Isten ne vegye el őt, aztán hányszor azt kívánta, legyen végre vége, mert már nem bírja! Petinek egy évet jósoltak 19 évvel ezelőtt. És azóta csak a fájdalom van. Csak a fájdalom, a magány, az orvosokhoz járkálás, a hivatalokba való ügyintézés. 

Eszébe jutott, hogy Józsi, a vállalkozó tartozik neki ötezer forinttal. Amikor Peti kórházban volt, elment hozzá napszámba dolgozni. Ötezer Forint, jelenleg számára az élet! Mert akkor holnap lesz étel, meg még nagyon sokáig, hiszen a paradicsomkonzerv olcsó, Peti meg imádja a paradicsomlevest! Felöltöztette Petit, és elindultak Józsihoz. A kapuban vagy tíz percet álltak, mire Józsi kijött. "Jaj, tudom Marikám, hogy kell neked a pénz, de hidd el kifizetnélek! De tudod, manapság milyen világot élünk. Majd, ha kifizetik a tartozásokat, te leszel az első Marikám hidd el, akinek odaadom a pénzét!" Marika elhitte, és lehajtott fejjel elindultak haza a sötétben, a hideg lakásba, Petivel. 

Vége. Nem tud, mit tenni. Már a palackból is kifogy lassan a gáz. Négyezer forint a csere. A buszra nem szállhat fel palackkal, így mindig gyalog megy. A közelebbi helyen ötezerért cserélik a palackot. Neki az az ezres is sokat számít. 

Hazafelé még találkozik egy két ismerőssel. Megállítják. "Jaj, Marikám, hát, hogy vagy? És ez a nagyfiú?" - erőltetik a mosolyt, erőltetik az érdeklődést. "Minden rendben, jól vagyunk!" - feleli Marika, és már mennek is tovább. Még van otthon kenyér. Peti szereti a pirítóst. Talán van annyi a palackban, hogy elkészítse Petinek. Talán még van annyi.

Hiszen jön a karácsony. Akkor meg lesz ételosztás. És akkor talán jól fog lakni ő is. Karácsony! Már a holnapot sem fogom megélni. - mondja, de csak úgy magában, magának. 

Hazaérnek. Peti meggyújt egy csillagszórót, és mosolyog. Marika nézi a fiát. Mi lesz vele, ha ő már nem lesz? Ki fogja gondját viselni? Ki fogja szeretni? Ki fogja ellátni? Egyáltalán Petinek fel fog tűnni bármi is? Peti csak mosolyog és nézi a csillagokat. 

Gondol egyet, és felmegy csoportokba, segítséget kérni. A feltöltős telefonján még van net. A külvilággal az egyetlen kapcsolata a közösségi oldalak. Ugyan gyorsan lemegy az egysége, de addig legalább emberek vannak körülötte. Különböző csoportokban kér segítséget. Nem ingyen, majd, ha megérkezik a havi pénze, meg a Józsi odaadja az ötezer forintját, akkor visszafizet mindenkinek mindent, de most segítségre van szüksége. 

Van, aki Grabovoj számsort ír neki. Megoldás minden problémára. Van, aki közli vele, hogy a francért szült, ha ekkora teher számára a kölök! Van, aki egyszerűen csak egy ingyenélő társadalmi szemétnek titulálja, aki a világra hozta a kölykét, hogy ezáltal is az állam támogassa őt, a mások által keservesen befizetett adóforintokból. Van, aki boldogságra szólítja fel, hiszen, biztos a karma miatt van ez az egész, mert előző életeiben rászolgált erre, de most legalább letudja, aztán a következő életében boldog lehet! - Következő élet! Dühöng Marika. A jelenlegiben épp meghalni készül, és az emberek csak rugdossák, és forgatják szívében a kést, amit 19 évvel ezelőtt egy orvos döfött bele a szülésnél. Van, aki elmeséli az ő szülése történetét, van, aki szidja az orvosokat, a rendszert. 

Ebből nem lesz étel, nem lesz fa. Pedig hamarosan érkezik a pénze, és akkor tud majd törleszteni, de addig is kellene fa. Peti nagyon beteg lett... ezen jót mosolyog... hiszen Peti mindig is nagyon beteg volt, de hirtelen rosszul lett, és a nyáron fára félretett pénze elment a gyógyszerekre. 

A csoportokban van, aki arra biztatja könyörögjön Istenhez, meg kérjen bűnbocsánatot, meg higgyen különben a pokolra fog jutni. Pokol? Hiszen ő már most ott van. 19 éve sínylődik a pokolban, és nincs, aki a kezét nyújtsa feléjük. Csak pár nap haladék kellene. Pár nap, megkapja a pénzét. Ő nem dohányzik, nem iszik, lassan már nem is eszik. Csak pár nap. Nincs ember, aki segítene? 

Még elolvas egy két motivációs tréner által szajkózott közhelyet, amit néhány ember küld neki.  

 Odamegy a palackhoz. Megemeli. Túl könnyű, de talán van még benne annyi, hogy.... 

Peti a kezében fogja az utolsó csillagszórót.  Marika nézi a fiát, és sírni kezd. Évek óta nem sírt, de most előtört belőle minden fájdalom. Peti nézi őt. Most nem hörög. Csendben van. 

Marika leszereli a palackot. Kinyitja azt. Érzi a gáz orrfacsaró szagát. Talán elég lesz... remélem elég lesz... fut át a gondolatain. Köhög a gáztól. Peti hörög. Marika odamegy Petihez, leül mellé, kezébe adja a csillagszórót. Az utolsó csillagszórót. Peti hörög, Marika sír. Meggyújtják a csillagszórót. 

Csak egy nagy robbanást lehetett hallani az ősz korán beköszönő éjszakájában. 

Elég lett... még volt annyi gáz a palackban. 

Marika és Peti már nem fáznak. Marika már nem fél a holnaptól. Marika már többé nem fog éhezni, és már aggódnia sem kell azon, hogy mi lesz Petivel, ha ő már nem lesz.

A hírekben bemondják a gázrobbanást, a szomszédok még mérgesek, mert az ablakuk betört, egy két csoportban lehet olvasni, hogy mi történt. A lelkész a lelki üdvükért elmond egy imát, a csoportban lévőek még írnak Grabovoj számsort, meg van, aki örül, hogy letudták a karmájukat. Józsi beül a vadonatúj Audiába, és az ötezer forintot, amivel tartozott Marikának odaadja a plébánosnak. 

Közömbösek országa....