Neked mennyit ér a halott gyermeked?
Elátkozott falu. Az igazságosztó - részlet
Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában vannak az egyenlők és az egyenlőbbek. Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában élnek kiskirályok is, aki mindentől és mindenkitől védve vannak.
Ilyen kiskirály volt Gergő is. Gergő, akinek sok pénze volt. Nagyon sok pénze. Ebben a neve nincs ország neve nincs falujában a pénz volt az úr. Akinek pénze volt mindent, bármit megtehetett.
A neve nincs falu minden lakója biztos volt abban, hogy Gergő nem legálisan jutott a pénzéhez, de már túl régóta éltek fásultan ahhoz, hogy ezt szóvá tegyék. Ott volt Kiss Lajos helyi körzeti megbízott, aki tudta, hogy Gergő nem legálisan jutott a pénzéhez, de mivel ebből a pénzből neki is jutott bőszen, Kiss Lajos figyelme valahogy mindig elterelődött, ha Gergőről volt szó.
Gergő kilóra megvett mindenkit. Ezáltal bármit megtehetett. Sokszor bedrogozva vagy részegen rohangált a neve nincs ország neve nincs falujában hatalmas autójával, a legkevésbé sem betartva a közlekedési szabályokat. Gergő sokszor nem is volt tudatában cselekedeteinek az elfogyasztott drog vagy alkohol, esetleg mindkettő következményeként, de ez Gergőt nem tartotta attól vissza, hogy beüljön az autójába, és kihasználja a sok lóerő adta előnyöket.
Gergő volt a falu császára!
Ha a helyi hatóságok megállították, általában tovább engedték, aztán már meg sem állították. Így már megszokott volt, hogy Gergő még két üveg tequila elfogyasztása után is békésen száguldozhatott keresztül kasul a faluban.
Sérthetetlen volt, aki kegyetlenül elintézte azokat, akik szembe mertek vele szállni, vagy figyelmeztették, hogy Gergőke nem kellene alkoholmámorban vagy drog hatása alatt száguldani, mert még baj lehet belőle. De Gergőke hajthatatlan volt. Hajthatatlan, meggyőzhetetlen, helyi kiskirály. Az emberek többsége félt tőle. Gergő kegyetlenül meg tudta keseríteni azok életét, akik nem értettek vele egyet.
A hivatalos szervek, Kiss Lajos körzeti megbízott és társai pedig már régen nem foglalkoztak vele. Gergő, Gergő volt. A falu Gergője, a sérthetetlen, a pénzember.
Egy kora nyári este történt. A gyerekek még játszottak, járták a falut. Biztonságos falu volt, már amennyire egy ilyen neve nincs ország neve nincs faluja biztonságos lehetett. Mindenki ismert mindenkit, mindenki figyelt mindenkire. A gyerekek csapatokba vergődve élvezték a nyári szünetet. Rendes gyerekek voltak, sosem tettek semmi olyat, amellyel kivívták volna mások haragját. Jól nevelt, tisztelettudó ifjak voltak, néha csínyekkel, amelyek egy adott pillanatban bosszantóak voltak, de a következő másodpercben már mosolyt csaltak az emberek arcára.
Akkor érkezett Gergő. Mint később kiderült drog hatása alatt. Elvesztette az uralmát a gépjárműve felett és belecsapódott a központban álló üzlet falába, elsodorva magával az arra járó gyermekeket. Öt gyereket ütött el, kettő azonnal meghalt, egy pedig a kórházban adta fel, a másik kettő gyakorlatilag karcolások nélkül megúszta az esetet. Gergő is megsérült, de ez senkit nem érdekelt.
Az áldozatok között volt egy kisfiú, akinek az édesanyja is, amolyan bevándorló volt. Egyszer csak megjelent a faluban egy kisfiúval leányanyaként, ami bizony ebben az erkölcsös faluban főben járó bűnnek számított, főleg az ottani asszonyok szemében, bár valószínűleg ők csak rendkívül módon irigyek voltak rá, amiért neki nem kellett elviselni egy alkoholista, mindenben a rosszat kereső férjet, aki megnyomorította az életet. Ez a nő boldog volt, és akkor fiatalon azt hitte, abban a neve nincs ország neve nincs falujában békére lelhet majd, és nevelheti a kisfiát, aki ugyan véletlen fogant, de élete legnagyobb ajándéka volt.
A falu folyamatosan a szájára vette ezt az asszonyt, amiért ő is más életet mert élni, mint az itt élők többsége. De ez a nő erős volt, és nem törték meg. Sosem ment bele vitákba, mindig mindenkivel kedves volt, így egy idő után megbékéltek vele. A hölgy a jogi egyetemre is beiratkozott a neve nincs ország neve nincs falujának lakói segítették ezt az asszonyt ott, ahol tudták. Vigyáztak a gyermekre, segítették a tanulásban, volt, hogy kitakarították kicsinyke otthonát, azon napokon, amikor ő az egyetemen volt, mindig akadt valaki, aki elkészített meleg étellel várta őt. Fenntartásokkal ugyan, de bevették őt maguk közé.
Ő volt az az asszony, aki férfi nélkül élte le az életét, a lehető legnagyobb szeretetben nevelte a fiát, és még egyetemre is járt. Tanult emberré lett, és abban az elátkozott faluban nagyon tisztelték a tanult embereket. Azt hitték, hogy a diploma valami olyan különleges előjog, amivel kevesen rendelkezhetnek. Abban a neve nincs ország neve nincs falujában nem is volt sok diplomás ember, de olyan sem sok, aki érettségivel rendelkezett volna.
Aztán elérkezett az a nyári este, amikor Gergő, az élet császára megint beült nagy autójába enyhén vagy nagyon bódult állapotában, és portyára indult.
Azon a nyári estén Gergő eme asszony gyermekének is kioltotta az életét. Azt a fiút megölte a helyi kiskirály, akinek már réges-régen be kellett volna vonni a jogosítványát, esetleg elvonóra küldeni bíróság által. De ebben a neve nincs ország neve nincs falujában időnként a törvények egészen másként működtek, mint úgy általában.
Akiknek felelőssége lett volna megállítani Gergőt, egy szót sem szóltak, pedig tudták, hisz mindenki tudta, hogy Gergő, hol drogosan, hol alkohol befolyása alatt ül autóba. De Gergő sérthetetlen volt, ezért megölt három 14 éves fiatalt, tönkretéve ezzel családok életét, álmát, reményét, hitét. Elvett tőlük mindent, ami az életet jelentette, mint ahogyan ettől az asszonytól is elvett mindent.
Gyilkos volt! Gyilkossá lett! A legfájóbb, hogy ez ellen lehetett volna tenni! Ezt a tragédiát meg lehetett volna akadályozni, ha Gergő nem a kiskirály lett volna. Gergő ugyanolyan kiskirály volt, mint Laci. Nekik mindent lehetett, drogozva, részegen autóba ülni, majd megölni gyerekeket. Hiszen nem szándékosan tették, csak a sok drog hatása alatt nem tudták, mit cselekszenek. Vannak az egyenlők és az egyenlőbbek! Ők, a kiskirályok voltak az egyenlőbbek. Ez ellen nem tehetett senki semmit. A pénz, a kapcsolatok, ezek erősebbnek bizonyultak az igazságnál, az igazságszolgáltatásnál.
Ennek a neve nincs ország neve nincs falujának évszázados létezése nem szólt másról, mint a megakadályozhatták volna. Tehettek volna. A VOLNA-ról.
Azon a nyári estét sok család veszítette el a gyermekét, veszítette el élete értelmét. Nem maradt más a számukra, mint a fájdalom, a tehetetlenség, a düh.
Erről a tragédiáról sem szóltak a hírek. Némaság volt és csend. Egy neve nincs faluban történt újabb értelmetlen halálok sokasága.
Azt az asszonyt már nem érdekelte semmi és senki. Eltemette egyetlen gyermekét, vele együtt eltemette az életét is.
Akkor történt, hogy felajánlottak vigaszdíjat a balesetért. Másfél millió forintot kapott ez az asszony a halott gyermekéért! Nekik másfél millió forintot ért egy gyermek élete! Volt, aki többet, volt, aki kevesebbet kapott. Az addig összetartó áldozatok családjai, hirtelen egymásnak estek, mert nem értették, nekik miért csak egymillió jár, másnak miért másfél millió, megint másiknak, miért kettőmillió. A barátok, a sorstársak ellenségekké váltak. A pénz közéjük állt.
A falubeliek is gyűlölték azokat, akik pénzhez jutottak. Nem érdekelte őket az sem, hogy ehhez a pénzhez vér tapad, nem érdekelte őket az, hogy fiatal gyerekek haltak meg abban a balesetben, amelynek igazán bekövetkeznie sem kellett volna, ha a neve nincs ország neve nincs falujában Kiss Lajos helyi körzeti megbízott úgy végezte volna a feladatát, ahogyan kellett volna. Annak a balesetnek be sem kellett volna következnie, ha nincsenek kiskirályok a csürhék mellett, hiszen ebben a neve nincs falu neve nincs országában voltak az egyenlők, és az egyenlőbbek.
Neked mennyit ér a halott gyermeked? -üvöltötte az az asszony a falu főterén piacnapon, amikor az emberek összesúgtak a háta mögött, mert neki lett pénze, nagyon sok pénze. Ti feláldoznátok a fiaitokat, vagy a lányaitokat másfél millióért? A falu lakói döbbent csenddel feleltek a feltett kérdésre.
Feláldozták ők már a saját gyerekeiket. Réges-régen feláldozták. Csak nem merték még maguknak sem bevallani.
A neve nincs ország neve nincs falujának lakóiból az együttérzés teljesen kihalt a pénz hallatán, és átvette helyét az irigység. Azt számolták mi mindenre elég másfél millió. Annyian halnak meg ebben a faluban, az ő életük mégsem jelentett a családjuk számára egyetlen forintot sem.
Gergő valamilyen oknál fogva megúszta a büntetést. Ugyan kapott egy felfüggesztettet, hiszen mégis csak drogosan megölt három tizenévest. A törvény teljes szigorral lecsapott rá. A kiskirályok törvényének szigora. Az emberek ugyan egymás között háborogtak az ítélet ellen, de mi mást is tehettek volna? Hiszen Gergő kiskirály volt, egyenlőbb az egyenlőek között. Rá más törvények vonatkoztak, mint azokra, akik csak egyenlők.
Teltek múltak a hónapok, Gergőt nem nagyon lehetett látni a faluban. Mondanánk talán felébredt a lelkiismerete, de neki olyan nem volt. Vagy talán félt a falu dühétől? Ugyan már! Azok az emberek nem mertek volna vele szembeszállni, nem mertek volna! Gyáva, alattomos népség volt, tele félelemmel.
Aztán egyik éjjel Gergő leesett kicsinyke kastélynak is beillő otthonának lépcsőjéről, és eltörte a nyakát. Ugyan nem halt meg, de nyaktól lefelé béna lett. Gergő nem kellett még a pokolban sem. A sors kiegyenlítette a számlát, igazságot szolgáltatott, ha már erre az emberek, az emberi törvények nem voltak hajlandók. Gergő, a néhai kiskirály nem lett más, mint egy emberi roncs, aki semmit nem volt képes egyedül tenni.
Őt a tettéért a hatóságok nem ítélték el, az élet szolgáltatott igazságot! Az ÉLETRE ítélte őt a sors.
Gergőnek tolókocsiban, kellett leélnie a hátralévő életét, minden egyes nap emlékeztetve őt a tettére. Minden egyes áldott nap azzal kellett léteznie, hogy megölt három ártatlan fiatalt, három ártatlan gyermeket.
Az asszony összeszedte magát, befejezte az egyetemet, és most olyan embereket képvisel, akiket az ilyen Gergő félék tettek tönkre. Hiszen, ha csak egyetlen ártatlan ember életét is megóvja az ilyen kiskirályoktól, akkor már megérte megszületnie, és akkor a kisfia sem halt meg hiába. De túl sokan vannak a Gergők! Ő mégsem adja fel, mert amíg ereje engedi, azon fog dolgozni, megállítsa őket!
Józsi elmosolyodott, ahogyan arra gondolt, milyen is az isteni igazságszolgáltatás. Kegyetlen. Bár még kegyetlenebbek azon bűnök, amelyeket bizonyos emberek elkövethetnek.
Ha szeretnél egy példányt, kérlek írj privát üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
